Ahhoz képest, hogy a csehek elleni, szűk egy héttel ezelőtti meccs alatt/után még lényegében kizárólag olyan kommentek röpködtek a listánkon amik arról szóltak, hogy annyira hozott lázba minket az Eb, mint Kövér Lászlót egy random LMBTQ flashmob, na, ahhoz képest egész pofás felvezetést rittyentettünk a torna elé.
Volt itt általános felvezető a saját szempontunkból, aztán ágak szerinti áttekintés, végül egy össznépi kérdezz-felelek is, tessék csak átnyálazni a kontentet, amiről esetleg lemaradtatok, amúgy meg keressetek minket az Eb alatt a Facebook.com/hatosfal oldalon vagy tessék szépen felpakolni a könyvjelzők közé a valogatott.hatosfal.hu-t, mert oda érkeznek majd az anyagok. Hacsak nem megy el az egésztől a kedvünk már ma.
Ezzel a bájos felütéssel kanyarodjunk is rá a mai nyitó- és egyben sorsdöntő, oroszok elleni találkozóra. Szvsz ha ezt a mait nem húzzuk be, de legalábbis nem szerzünk pontot, akkor végleg elengedhetjük ezt a tornát, mert ahhoz, hogy valahogy továbbkússzunk a csoportból, sem a ruszkik, sem Izland ellen nem fér bele a zakó. Tudja ezt nyilván Gulyás Pista és a stáb is, ezért szinte biztosra vesszük, hogy az elmúlt hetekben elsősorban erre a meccsre készültünk. Ezek után ha ez sem lesz meg, végképp nehéz lesz önbizalommal feltankolni a srácokat.
Reálisan nézve persze - ahogy azt már mi és mások is számtalanszor leírták, elmondták - nincs és nem is lehet más célunk, mint a tartásunk, a becsületünk és a jó kedvünk megőrzése - ha már egyszer ilyen cuki fiatal csapatunk van!
Hogy akár a pontszerzésre, vagy akár csak a szoros meccsekre valójában mennyire lehet sanszunk, az rohadt jó kérdés, már csak saját magunk miatt is: pont semennyire nem láttuk a csapatunkat játszani, ahogy a csehek elleni tévés meccset is leginkább arra használtuk, hogy a védelmünket próbálgassuk, meg legyen valami meccsfílingje is a srácoknak az edzések mellett. A támadójátékunkra vonatkozóan ugyanis ez alapján a meccs alapján nagyjából semmire nem lehet következtetni, reméljük leginkább azért, mert nem akartunk semmit mutatni. Mással tényleg nehéz magyarázni azt, hogy Győri Matyi mellett a másik irányítónk, Ubornyák Dávid magabiztos 0,0 mp-et töltött a pályán, így helyette az Nagy Bence játszott irányítót középső lövőt, aki amúgy klasszikus balátlövő. Nemcsak szerintünk, hanem az összes eddigi klubja szerint is.
Persze lehet, hogy valamilyen vészforgatókönyvre készültünk ezzel a variációval, de szeretnénk hinni, hogy jó spanyol szokás szerint ez már a Koksarov elleni taktikai csata első fejezete volt.
Az orosz szövetség a miénkkel ellentétben egyértelművé tette, az olimpiai kvalifikációért érkeznek az Eb-re, de ez talán nem is olyan nagy meglepetés, tekintve, hogy a Dibirov, Siskarjov, Gorbok, Kalaras, Atman-féle generációnak ez lehet az utolsó olimpiája. Uhh, nem is rossz névsor ez, ugye?! A szerencsénk talán az, hogy többségük már (jóval) túl van a zeniten (meg a csehovszkin, meg a szpartakon, haha), illetve hozzánk hasonlóan komoly problémákkal küzdenek irányítóban: ezt a feladatot Zsitnyikovnak kellene megoldania, aki Szegeden az utóbbi időben elvétve játszik középen. Persze Atman sem jön zavarba, ha középen kell játszania, ugyanakkor sokat elmond a belső posztjaik erősségéről, hogy Zsitnyikov és Atman mellett elsősorban Skurinszkijnek (esetleg Santalovnak vagy Koszorotovnak) kellene betöltenie a nagylövő szerepét. Nem rossz nevek, de velük azért eséllyel veszi vel a harcot a védelmünk. Főleg akkor, ha a jobb oldali lövő posztot is fentiek valamelyikének kell megoldania - a felkészülési meccseiken ez a forgatókönyv többször is előfordult és a szűk keretükbe eleve egyetlen jobblökőt (Alex Kotov) jelöltek, mellette esetleg Siskarjov játszhat még itt - ha így lesz, tőle sem kell majd a félpálya közepéről eleresztett rakétákra számítani. Ja, felkészülés: Spanyolországban vettek részt egy villámtornán, ahol előbb viszonylag simán verték a lengyeleket, aztán viszont szoros meccsen kikaptak a portugáloktól (amiről azóta nemcsak sejtjük, de már tudjuk is, hogy francos kemény egy banda), a spanyolok ellen viszont esélyük sem volt.
Visszatérve a keretükre, ha a belső posztokon nem is, a két szélen (Dibirov, Siskarjov) és beállóban (elsősorvan Kalaras révén) kemény feladatot jelentenek majd, ami viszont nagyjából meg is mutatja, mire kell készülnünk: középen zárt védekezéssel ki kell venni a beállót, a széleket amennyire lehet, lezárva, ezzel kinti lövésekre kényszerítve őket, és aztán bízni Mikler/Székely és a falunk összhangjában.
Támadásban baromira ügyelnünk kell majd a labdákra, mert ugye ott van náluk az említett kis kopasz zseni, aki, egyrészt, ha odakerül, hidegvérrel fogja beverni az indításokat, másrészt eleve a világ egyik legjobbja zavaróban. Meglepő lenne, ha ezt nem próbálnák meg kihasználni a tapasztalatlan irányítóinkkal szemben. Ugyanakkor ha mi kerülünk ziccerbe, akkor azt nekünk is pont ugyanolyan hidegvérrel kell megoldanunk, nehogy Kirejev elkapja a fonalat. Ő híres arról, hogy képes pár kung-fu védéssel transzba pörgetni magát - na, ezt nem szeretnénk ma délután látni.
De még mielőtt nagyon elhinnénk, hogy itt ma nekünk csak ki kell tennünk a megszokottat a pályára, és meg is lesz a győzelem, rángassuk csak vissza magunkat a valóság (így, január közepén) igencsak hideg és kemény talajára: nem, ez a meccs sem nekünk áll. Épp ezért teher nélkül, de annál nagyobb szívvel kell nekiugrani ennek a meccsnek.
Igen, akármekkora közhely is ez, idén leginkább a srácok szívében bízhatunk, abban, hogy mindenki úgy áll bele mindegyik meccsbe, minden egyes ütközésbe, lövésbe, hogy itt és most meg akarja mutatni, nem érdemes ezt a társaságot lesajnálni, mert van töke benne potenciál. Nem is akármekkora.
Annyira jó lenne, ha ezúttal olyanok lennénk, mint a németek: lehet, hogy egyénileg nem mi vagyunk a legképzettebb, leggyorsabb vagy a legszebb játékot játszó csapat, viszont bennünk olyan akarás és hit van, amivel (nomeg kőkemény védekezéssel) a nálunk többre tartott csapatokat is képesek vagyunk megtörni.
Ha ezt a mentalitást fogjuk látni az Eb alatt, egyetlen rossz szót sem fogunk szólni.
Hajrá, magyarok!
Képek: MKSZ, rushandball, Fradi