Nagyon nehezen vettem rá magam erre a posztra, mert most amúgy is elég hangos minden irányból a közéleti környezet, csak kapkodjuk a fejünket, és ugyan nem bánnám, ha a kézilabda sportágban - oder alles zusammen - a sportszakmai alapok újragondolásra kerülnének, de mi ezt már annyira régóta pofázzuk - nagyjából a TAO bevezetése óta, ami kb. egybe is esik a hatosfal megszületésével - hogy azóta már többször meg is untuk a fenébe. Konkrétan. Nem jó a rendszer, ezt csak az nem látja, aki nem akarja látni, ezt a kijelentést alá lehet támasztani számokkal, történelemmel és személyes történetekkel egyaránt, a kiemelt sportágak alapos vizsgálatával, de ezt tegye meg az, akinek feladata. Egyébként szerencsére meg is teszik sokan.
Chema felelőssége
Ennyi felvezetés után rátérnék az aktuális - elnézést, ha később csapongóvá váló - poszt alaptémájára, a szerbek elleni párharc kudarcára, és annak okaira, amely - az én olvasatomban - egyáltalán nem egyszerűen a szövetségi kapitány felelőssége, ám Chema is jócskán benne van. Kezdjük ezzel, mert ez lesz az egyszerűbb dolog. Ha főállású sportújságíró lennék, bizonyára már keret kijelölésénél felhúztam volna a szemöldököm egy rövid poszt erejéig azon, hogy egy ilyen baromi fontos párharcra nem nevezünk játékban és formában lévő kapust. Abszolút értéken a válogatott kapuspárja nálam is egyértelműen a Palasics-Bartucz páros, de pontosan tudjuk, hogy a tavaszi játékperceik sajnos eléggé elmaradtak a várttól, így pedig őket jelölni még akkor is kockázatos, ha valamelyik tudta volna hozni a tőle megszokott teljesítményt.
Sajnos semelyikőjük sem tudta. Ezt ne vegyétek bűnbak-keresésnek, pls, nem erről van szó, van ilyen, ennyi erővel ImreBence kihagyott hetseit is iderángathatnánk, de szerintem nem ez a lényeg, nem tehetnek róla, hibázni lehet, viszont szerintem muszáj tisztes távból áttekinteni a történteket.
Jogosan adódik a kérdés, hogy de akkor kit kellett volna hívni, és igen, bizonyos szempontból mindig tré visszanyúlni a rutinrókákhoz, de Mikler tavasza szerintem elég jól sikerült ahhoz, hogy a behívását senki meg nem kérdőjelezte volna. Volna, volna, tudom. Már önmagában elég szar ilyesmin lamentálni, de muszáj megtúrni az okokat. A csávó aktív, BL-ben tavaszodott, egyébként nem is akárhogyan, és emlékeim szerint abban maradt a szövetségi kapitánnyal, hogy szükség esetén segít, ha hívja a haza. Ennél rövidebb idő nincs ebben a szakmában, ez nem egy komplett torna lett volna, ami nyilván jóval megterhelőbb lett volna számára. Összességében egy egygólos párharcon számított volna néhány védéssel több, igen. De teszem azt a Bányász kapusai közül valaki is megoldás lehetett volna, vagy akár három kapus a keretben, visszagondolván mindkét meccsen volt olyan mezőnyjátékos, aki nem lépett pályára, ergo elfért volna. Ebből egyébként a listán is komoly nézeteltérés adódott, de én továbbra is azt mondom, hogy a cél szentesíti az eszközt ilyen esetekben.
A másik keretet érintő észrevételem az átlövők - vagy legalábbis a kilenc méterről gólra képes játékosok - látványos hiánya volt, na ez pont olyan téma, amiért én alapvetően nem tudom Chemát hibáztatni - visszatérünk rá, hogy akkor mégis kit kéne - de azzal kapcsolatban igen, hogy pl. egy Bodó-típusú lövő igenis hiányzott. Az, hogy ő sem volt játékban a tavasz nagy részében innen nézve nem lehetett szempont, hiszen a kapuspárnál sem volt az, de egy-két bombát azért biztosan tudott volna produkálni a bombázó, és ez egy olyan párharc volt, amelyen elég is lehetett volna. Volna, volna, tudom. De személy szerint én Fazekas Mátét is bazira hiányoltam a meccskeretekből, a magassága mindenképp, de a több, mint fél szezonnyi szögedi sztori után talán a kellő rutinja is meg lehetett volna ahhoz, hogy szerepet tudjon vállalni ezen a párharcon. Máthé Dominik nem szerepeltetése számomra szintén kérdés, a sérülése már nem lehetett ok, annyira szar lett volna a formája? Végignézve a kereten nagyon hiányoztak a nagylövők, vagy legalább egy, és bár értem az irányt, mert a manapság egyértelműen sikeres csapatok nem nagylövőkkel működnek jól, de ahhoz, hogy a mi erősségeink ki tudjanak domborodni - ilyen pl. szerintem egyértelműen a beállójátékunk - ahhoz bizony nagyon kell egy kilenc méterről is lőni képes átlövő, akire muszáj magasan fellépnie a mindenkori ellenfél falának. SzitaZotyó és ZoránIlic ugyan képes pár távoli zónából indított lövésre, ennyit hozzá is tettek, de ez sajnos kevésnek bizonyult.
A meccseléssel kapcsolatban is akadtak ugyan problémáim, de a kinti meccsen végül csak visszajöttünk valahogyan a sírból - ahova persze először el kellett jutni -, a hazain pedig éppen azt a 7a6 ellenit hiányoltam a végjátékban, aminek az erőltetését magam is többször kritizáltam, de ehhez azért azt hozzátenném, hogy ha stabilan, megbízhatóan és eredményesen tudnánk ezt játszani, akkor eskü nem szólnék egy büdös szót sem. De sajnos azt veszem észre, hogy nem tudjuk minőségben csinálni, ami nem is feltétlen válogatott hiányosság, mert érdekes módon a - válogatotthoz oly sok csáppal éppen nem kötődő - Veszprémben sem tudjuk, és nem rémlik a Szegedtől sem, hogy azzal alakítottak volna bármit valamikor. Ezt egyszerűen meg kell tanulni jól és be kell gyakorolni. További valid kérdés, hogy mi miért nem tudunk futni? Miért nem tudunk gyorsközepezni? Mert ha már nem viszünk nagylövőt, legalább rohanjunk rendesen, és ugyan az első meccset Hanusz Egon éppen ezzel hozta vissza a sírból, a veszprémi meccsen nem volt a szándéknak még csak nyoma sem. Mint ahogy a széles játéknak sem, pedig a szélsőink adottak ehhez. Összességében tehát persze, hogy Chema felelősségét is látom az elbukott vébé selejtezőben, de én továbbra sem őt látom a fő felelősnek, így nem gondolom azt sem, hogy le kellene mondania ezt követően. Ez a véleményem. És a hibái mellé tegyük oda az erősségeit is, hogy mióta ő van, kb. azóta látványosan nőtt a kohézió, azóta gyakrabban teljesített erején felül, mint alul a válogatott, hogy a hangulat a csapat körül jóval kiegyensúlyozottabb, balhémentes, szeretetteljes, és igen, bármilyen nüansznak tűnnek ugyan, ezek baromi fontos dolgok. Igazából levezényelt egy generációváltást, és az első egyértelmű kudarca azt hiszem ez. Ugye? Vagy? Nyilván van felelőssége, le is kell ülni vele, talán kicsit bele is folyhatna az UP átszervezésébe (bár ennek nem kellene az ő dolgának lennie szerintem), hogy jobb rálátása legyen, esetleg ötletei, mit kellene máshogy csinálni és pontosan hogyan ahhoz, hogy abból a felnőtt válogatott valóban profitálhasson. És itt jön képbe a mélyebb felelősség kérdésköre.
Helló, Lajosbá!
Az én olvasatomban tehát messze nem Chema Rodrigez a főkolompos abban a kérdéskörben, ami amúgy az egész kudarc alapja, gyakorlatilag, hogy mégis hogyan, mikor lett erősebb nálunk ez a szerb válogatott, miközben igen, évtizedek óta korlátlan mennyiségű pénz ömlik minden szinten a hazai rendszerbe. Ez a fő kérdés jelenleg. Hogy mi történik a NEKA-ban, és amúgy nyilván a többi akadémián, hogy nem jönnek ki olyan játékosok, akik a jelenlegi élvonal szintjét stabilan hozni tudnák? Sőt, igazából válogatott szintig sem érnek fel. Szerbia, de mondhatnám az összes exjugó országot, főleg Horvátországot, Szlovéniát, de most már É-macedóniát is mindenképpen, ezek mind-mind kisebb országok nálunk, a sportágat tekintve jóval szerényebb anyagi lehetőségekkel, mégis egyértelműen előttünk, jelenleg, szinte minden mérhető, datálható szinten. Hogyan lesz náluk nagyobb a merítésük? Hogyan zajlik náluk a kiválasztás, hogy generációváltásokat tudnak lehozni komolyabb, minőségi visszaesés nélkül? De amúgy ha nagyon demagóg szeretnék lenni, megkockáztatom, hogy a dánok sem rendelkeznek ennyi forrással (csak tippelem) a sportágban, kisebb ország, kevesebb merítés, mégis mit csinálnak máshogy, hogy ennyire sikeresek ebben. Stabilan. Évek óta. Sőt, évtiezedek. Nyilván nem Franciaországgal, Spanyolországgal vagy Németországgal kell összehasonlítani bennünket, de a korábban felsoroltakkal abszolút valid az összevetés.
Visszatérve a szerbekre, leírtam a párharc előtt, hogy papíron erősebbek. Erre egyébként ráugrottak néhányan, de nem is értem, mit nem értenek ezen. A Berlin vs Veszprém párharc a BL-ben erre a válogatott KO-ra összesen 4 játékost adott szerb részre és 1-et magyarra. Kell ezt még tovább magyaráznom? Egyébként az ő formájuk el is döntötte ezt, miközben itt be is csatolnék egy veszprémi gondolatsort, mégpedig, hogy a Pechmalbek/Dodic-duó érdekes módon arra elég volt, hogy a magyar vébéálmokat összetörje, Veszprémben pedig csak akkor nyúltunk hozzájuk, amikor már égett a ház. Mert az is égett, azért, mert a (z amúgy legjobb önmagától messze elmaradó) Berlin ellen eljutottunk a szoros kiesésig, még nem kozmetikázhatjuk el a komplett szezon eredményeit. De ez csak egy kikacsintás volt, most nem ez a fő téma. Hanem hogy mégis mikor változtatunk az UP-rendszeren? Mikor és ki növeszt tököt és hozza meg a döntést azzal kapccsolatban, hogy kijelöl egy irányt az UP-ra, amit akár másolni és tanulni kell? Nem szégyen a tanulás, vagy más, működő rendszer lemásolása, ezt kellene tennünk végre! És időt, türelmet adni erre.
Szabadkártya dolga
Elég komoly vita alakult ki a listán azügyben, hogy az esetleges wildcard használ-e vagy árt a sportágnak, úgymint ha kimegyünk, akkor jó magyar szokás szerint igazából minden rendben és konzerválódik a milliárdos lószar örökre. Nem vagyok szélsőséges típus, ezért én amondó vagyok, hogy nincs az a vébészerepelés, ami rosszat tehet egy országnak, egy sportágnak, de mindazok mellett, hogy a változtatás minden szinten szükséges. Az átfogó elemzése annak, hogy az elmúlt másfél évtized akadémiai rendszerével mennyit és milyen szegmensekben léptünk előre vagy hátra, szerintem elkerülhetetlen lesz. Ezt a munkát el kell végeznie valakinek, és le kell vonni a megfelelő konzekvenciákat, valamint vállalni kell a felelősséget. Külön várom, amikor egy válogatott kudarc után Prof. dr. h. c. Mocsai Lajos megjelenik a színen és megtalálja a felelősöket. Érdekes módon a Nemzeti Kézilabda Akadémia még sosem szerepelt a listáján, pedig funkcióját tekintve arra jött létre, hogy a válogatott sikeres legyen. Olyan, mintha kívülről nézné, hogy mi baszódik el, és nem egy erre a célra milliárdokból kiépített rendszer főnöke lenne. Hát könyörgöm. Lehet, hogy ilyenkor bölcsebb lenne inkább csendben maradni, nem?
Amíg nincs szembenézés ezen a szinten, amíg nincs felelősségrevonás ezen a szinten, addig ez az állapot sajnos nem fog elmozdulni. Pedig nagyon kéne egy másik szemlélet. SzabóGábor (eurosport) fontos mondatát ismét ideidézem:
"És rengeteg pénzből rossznak lenni nagyon nem ugyanaz, mint kevés pénzből rossznak lenni..."
A szabadkártya egy létező lehetőség, most jött a hír, hogy már le is adtuk az igényt, és egyébként sztem komoly esélyeink vannak rá, tudomásom szerint mi még soha nem kaptunk ilyet, azt nem tudom, hogy kértünk-e, illetve őszintén, azt sem, hogy ie. kaptunk-e, de mióta én az eszemet tudom, azóta biztosan nem. Na most ezt persze illik a helyén kezelni, és igen, tényleg tök kellemetlen összességében az egész, de mivel ez egy ilyen rendszer, szerintem muszáj mindent megtennünk érte. Amennyiben szakmailag megalapozott döntést hoz majd az IHF, akkor az összes európai hoppon maradó közül, az IHF-es rendezvények utolsó eredményeit tekintve valóban nekünk járna a legjobban. A vébéken nagyot hasítottunk az utóbbi időben, 5-8 között voltunk végig, és ez amúgy elég nagyban köszönhető Chemának.
Viszont feladata ezzel NagyLacinak van, ezt ki kell mondani, és neki pedig meg kell tudja ügyezni ezt. Most kapott titulust az IHF-nél, a nagy egyiptomi-veszprémi összeborulást nem szívesen emlegetem fel gyakran, de ha valamire ez az egész sztori jó lehet, az bizony éppen ez a pillanat. Úgyhogy azt kell mondjam, lássuk, hogy mit tud a sportdiplomáciánk, és ha már a pályán elbasztuk, legalább próbáljunk meg mindent a VIP-ben. Nem gondolom, hogy érdemtelenül lennénk ott, és azt sem, hogy nem állnánk meg a helyünket, félre tudom tenni a fene nagy büszkeségem ennek az érdekében, úgyhogy a magam részéről nagyon remélem, hogy mindenki más is készen áll erre. Aztán januárban egy másik felfogással, kicsit megújulva, újra tele lelkesedéssel, ötlettel, bátorsággal, taktikával megmutathatjuk a világnak, hogy érdemes volt nekünk adni az egyik szabadkártyát. Most pedig álljunk neki - olimpiai ciklustól teljesen függetlenül - a valódi változásnak, változtatásnak, de minden szinten! Mindenki nézzen kicsit magába, hogy mi a felelőssége és a szerepe ebben a sportágban, és annak megfelelően vállalja fel a következményeket, a feladatait vagy akár az ezekkel járó konfliktusokat, mert szembenézés enélkül nincs előrelépés.
"A változás te magad légy!"
Hajrá magyarok!