Úgy vagyunk ezzel az Eb-vel most (is), mint egyszeri jómunkásember pénteken, aki hirtelen arra eszmél, hogy nyakunkon a hétfő. Tényleg nem értjük, mi az IHF-EHF páros világverseny-rendezési logikája, illetve azt persze igen, de hogy miért szopatják direkt a játékosokat, azt nagyon nem. De ezt már nem is keressük vagy kutatjuk, kutatunk helyette mást (tessék a linkre kattintani, a kitöltésért mindenki meghívhatja magát egy sörre, kösz).
Mivel az idei Eb lesz az első 24 csapattal, ezért a felvezetésre is máshogy vállalkozunk, mert a 24 csapatot, hat csoportot részletesen végigvenni még bejgliből szaloncukorból is sok. Nézzük tehát áganként, először is az ABC-ággal. Röviden annyit a lebonyolításról (hosszan pedig itt), hogy hat négyes csoport van, ott mindenki tol egyet mindenkivel, majd a két legjobb továbbjut, az ABC és a DEF csoportonkénti két továbbjutójából lesz két hatos csoport, az egymás elleni egyszem eredményt továbbcipelve. A hatosok első kettője elődöntőzik, így tehát minden egyes meccsnek van tétje (vagyis nagyon kevésnek nincs). Az, hogy van-e 24 Eb-szintű csapat... Na ebbe ne menjünk bele.
A kereteknél némi vakrepülésre kényszerülünk, van, ahol nincs még végleges keret, meg ahol van is, ott is természetesen a hivatalos honlapon egy büdös szó nincs róla; úgyhogy igenis reklámozunk: innen dolgozunk.
A csoport: horvátkák, fehéroroszék, montik, szerbek
A csoport egyik továbbjutója (erre tessék nyugodtan nagyobb összeget tenni, ez annyira biztos, mint amennyire tuti volt, hogy van Gerwen világbajnok lesz) a horvát csapat lesz. Mit lehet mondani róluk, amit még nem mondtak el ezerszer? Mióta megszűntek jugoszlávok lenni, gyakorlatilag nincs olyan világverseny, amelyikre ne (érem)esélyesként utaznának. Eb-t ugyan még nem nyertek, de van két ezüstjük, három bronzuk, hatszor végeztek a 4-6. helyen. Ha minden igaz, ezzel éppen öttel több Eb-érmük van, mint nekünk, illetve összesen 10-zel többször végeztek 1-6.-ban, mint mi. Elég csak megnézni a legfontosabb utánpótlás-nevelő klubjukat: minden év végén szétkapják őket, hogy aztán következő évre megint kineveljenek pár jó kis játékost, hogy aztán megint szét, majd megint össze. Igaz, a Zagreb nem ér el nemzetközi szinten semmit, de ennek eredményeképp a menőik tisztességes klubokban tolják, és a válogatottjuk ebből erősen profitál. Pont úgy, mint Magyarországon. Janem.
A keretük szokás szerint telepakolva olyan játékosokkal, akikre mi csak irigykedve nézünk a tao tengerében. A kapuban most Šego az egyetlen, aki ütős névnek számít, de ne legyenek kétségeink, nem a kapuson fog múlni, ha esetleg gyengébben szerepelnek. Az ő szokásos 5+1-ük hegyomlás-Vorival zavaróban eléggé nagy gondot tud jelenteni sokaknak, most persze Vori nincs, hegyomlás van, kérdés, lesz-e 5+1. Vagyis nem kérdés: Červar szereti. Balszélen tűnnek most némileg visszafogottabbnak (Štrlek dislikes this), a zágrábi párossal érkeznek, de azt ugye tudjuk, hogy szélről nem lehet meccset nyerni - állítólag. Gensheimer és Gyibirov azért ezt nyilván máshogy gondolják. Meg mindjárt a horvát (vagyis Horvat) jobbszélen is. Ezzel mondjuk a szélsőiket lényegében el is mondtuk.
Na de a belső posztokon, főleg irányítóban, ott azért potyognak a nevek: Karačić, Cindrić, Stepančić, Duvnjak, Mamić, tényleg nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy nálunk meg kidől egy Lékai és egy Bodó, és konkrétan nem marad, aki kívülről lássa a kaput, Lékai helyett meg Császárt tudnánk elképzelni megoldásnak. Amennyire nem lehet szélről meccset nyerni, annyira lehet középről: ezeket a belsőket megtámogatja Musa a falból, és máris kész a támadójáték. Persze az öregnek biztosan lesznek más variációi is, mint a beállóval a kinti lövéseknek helyet nyitni, de alapjátéknak nem hangzik ez rosszul.
Amennyire biztosan meg tudjuk tippelni az egyik továbbjutót, annyira sansztalan megmondani a másikat. Montenegró igazán nagy név nélkül (nincs Borozan), a szerbek is a legjobbjuk nélkül (Nenadics nincs), a fehéroroszok meg aztán végképp olyan névsorral, amiből nehéz továbbjutást kinézni (egy Karalek nem csinál nyarat). Az tehát biztosnak látszik, hogy a horvátok két ponttal mennek tovább, bár egy szerb-horvát az mindig háború, de ez most nem sok meglepetést ígér. Utolsó helyre várjuk a bjelaruszokat, és a másik két exjugó pedig majd jól eldönti egymás között.
B csoport: csehek, északmacedónék, sógorék, ukránok
Amennyire gázos, hogy szerencsétlen portugálok simán ki fognak zúgni a harmadik helyen, és gyakorlatilag semmi nyomot nem fognak hagyni az Eb-n, annyira gázos-nevetséges-sírnivaló ez a csoport. Ízlelgessük: ennek a csoportnak a papíron legerősebb tagja vagy Csehország vagy Észak-Macedónia, ezt döntse el, aki akarja, és valószínűleg ők ketten ott is lesznek a 12 között, de egyikük szinte biztos. Ha meg nem, akkor vagy az osztrákok vagy az ukránok lesznek azok. Ezzel előre is vettük a tippünket, de egyébként meg pont lehet, hogy ennek éppen az ellenkezője fog történni. És ez még jó is lenne, ha azért lenne, mert akkora a színvonal, de itt éppen nem erről van szó.
Akárhogy nézzük a cseh keretet, nem találunk benne túl sok klasszist. Mindent elmond róluk, hogy az a 37 éves Horák a legmenőbb játékosuk, aki a két évvel ezelőtti Eb-n robbantott egy nagyot (tegyük is gyorsan hozzá, hogy a nagynál is nagyobbat), ami aztán rögtön Kielig lőtte a vikingkülsejű, derék cseh vitézt. Rajta kívül viszont nehéz lenne bárkit is kiemelni, illetve dehogy: Kašpárek természetesen ismerős, de Pastor mester finoman szólva sem épít a potenciáljára, így igazából számunkra ő egyelőre egy ígéretnél nem több. Persze fiatal még, de ismerünk olyan játékosokat, akik ebben a korban már sagosenkedtek nagyokat. Ömm, hát, ennyike Csehország. És igen, továbbjutásra esélyesek.
Sokkal több ismerős névvel nem találkozunk az észak-macedón csapatnál sem: van egy jó Manaszkovjuk (mondtuk már, hogy szélről nem lehet meccset nyerni?), plusz egy Lazarovjuk, akihez képest Horák még a jövő embere. Lazarov fiatalabb korában sem a védekezéséről volt híres, de akkor még legalább gyorsan le tudott futni cserére, de ez már elmúlt. Sztojlov még mindenképpen megemlítendő, de hogy egy beállós mire lesz képes számottevő átlövőjáték nélkül (nem, Kiro egyedül nem megoldás), afelől erőst homlokráncolásunk van. És igen, simán lehet, hogy 12 közé jutnak. És még akár két pont is lehet belőle.
Ha eddig nagyítóval kerestük a neveket, akkor a maradék két csapatnál már az elektronmikroszkóp sem segít. Az osztrákoknál találunk két (ex)kielit, a még mindig ott játszó Byliket és a már nem ott játszó, ott igazán nagyot sosem alkotó Raul Santost, továbbá a bundásban a névjegyét letevő, de már kifelé haladó jobbszélsőt, Webert, és konkrétan ennyi. Az ukránoknál még ennyit sem, jegyzett csapatban játszó játékosuk valójában nincs. Ha e két csapatból egyik bele tud rondítani a "nagyok" dolgába a csoportban, az Ausztria lehet, de ahhoz igencsak meg kell kapniuk a hazai pályát. Kérdés, hogy egy északmacedón bírófőnök és egy hazai rendezés csatájából a megállíthatatlan golyó vagy az áthatolhatatlan fal kerül ki győztesként.
C csoport: sterbikland, germánok, lettek, hollandok
Ezen az ágon teljesen egyértelműen ez a legerősebb csoport, de továbbjutási kérdések itt sincsenek. A két továbbjutó megvan, az egyetlen kérdés, hogy lesz-e germán pontszerzés a továbbjutással - szerintünk nem.
A spanyoloknál akármi történik, ugyanazt el lehet mondani, amit a horvátoknál: esélyesek; egy arany, négy ezüst, két bronz az Eb-mérlegük, és éppen címvédők (szép sormintát mutattak az utolsó négy Eb-n: 4., 3., 2., 1.). Nem tudjuk, lesz-e megint egy olyan beugrás, mint két éve, amikor a rutinos beugró Árpád a kanapéról odament és megnyerte az Eb-t Corrales bizarr sérülése után; ez nem túlzás, ő lett a döntő MVP-je. Most talán erre nem lesz szükség, de ha nem jön közbe megint valami hasonló, akkor nem is fog már hiányozni, a kapuban annyira faszán megvannak: Perez de Vargas és a neo-veszprémi Corrales elég ütős párosnak látszik. A széleken Kielce, Barca×2 és (neo-)PSG, kell-e még ehhez bármit mondani. Belső posztokon az elnyűhetetlen Viran Morros, a két kisDusi, Enterrios, Sarmiento, Cañellas, Maqueda, ha a horvátokra azt mondtuk, hogy belül megvannak, akkor mit mondjunk rájuk. Ehhez jön Aguinagalde, vagy ha fújna egyet, Gedeón Guardiola, hogy legyen is hely ennek a belső hetesnek, plusz a padon az első Eb-aranyukat összekalapáló Jordi Ribera - nem kiáltanánk ki őket az Eb esélyesének, de hogy az egyik esélyes csapat, az nem kérdés. Ha sikerül a spanyolos, milliméterre belőtt játékukat felhúzni, akkor mindenkinek fel kell kötnie a gatyát. Ráadásul ezen az ágon igazándiból két komoly meccs vár rájuk, abból az egyiket elég behúzni az elődöntőhöz. Kijelenthető, hogy az elődöntő ilyen sorsolással, ilyen kerettel, ilyen edzővel elvárás feléjük.
A csoport másik értelmezhető csapata már nem ilyen egyértelműen esélyes. Jó, persze, a németek mindig, mindenhol, minden sportágban esélyesek. A kétszeres aranyérmes, de "csak" két további éremmel (egy-egy ezüst és bronz) rendelkező németek Prokop keze alatt igencsak döcögnek. Egy Eb-címvédő, olimpiai bronzérmes csapatot vett át 2017-ben, hogy aztán az előző Eb-n egy számukra hatalmas csalódást jelentő 9. hellyel rögtön meginogjon a széke - amelyre öt évre ültették, félmillió euróért kivásárolva, öt évre, felmondási lehetőség nélkül. Ez az összeg Magyarországon nem jelentene gondot, de a németeknél nem az állam tartja el a szövetséget, így jobb híján egyelőre nem piszkálták (pedig volt közben egy vb-9. hely is).
Amiért ezt összefoglaltuk, az az, mert az az érzésünk, hogy Prokop nem találja nagyon a saját hangját a csapatnál. Amilyen üstökösként feltűnt Lipcsében, annyira lett bizonytalan ebben a rá minden bizonnyal nagy kabátban. Most például egészen az utolsó pillanatig várni fog a végleges kerettel, ami nem épp a határozottság jele, valamint ismét kihagyja a Gensheimer-képességekkel rendelkező Dahmkét, amire ismét nem találjuk a magyarázatot, és a németeknél sem értik sokan. Ha ezt Muse miatt tenné, értenénk, de így Gensheimer cseréje az a már egyáltalán nem fiatal (nem is öreg, 26 éves) Zieker, aki leginkább kiesőjelölteknél tolta-tolja (Lemgo, Stuttgart). Persze, ha van egy Gensheimered, akkor majdnem mindegy, ki a cseréje, de egyrészt ő sem fiatal, másrészt bármi történhet vele, ugye, akár egy LED-fal is rádőlhet. Igen, true story, lásd Corrales, ha valaki anno lemaradt.
Nem jobb/érthetőbb a helyzet jobbszélen sem a válogatásnál: Groetzki nincs, így egyedül Reichmann van (lásd ugyanazt, mint Gensheimernél), csak neki cseréje sincs, illetve van, a jobblövő-jobbszélső Kastening, aki nem kizárt, hogy a keretszűkítésnél repül - bár akkor négy beállóval mennek. Szóval a széleket nem értjük - de tudjuk, ugye? A széleken nem lehet meccset nyerni.
Van viszont kapus (Wolffot nem kell bemutatni, Bitter meg már 2007-ben is a világbajnok csapat tagja volt), van viszonylag jó belsőállomány (Drux, Kühn, csak példának), de irányítóban nem állnak túl jól az egyszem Häfnerrel. A kapuson kívül legerősebb posztjuk kétségtelenül a beálló, ott van az a Wiencek, aki négy éve 4,5 hónappal a keresztszalag-szakadása után Final4-t tudott játszani, nem gyenge a pali, van egy Pekeler, egy Kohlbacher - és már ott toporog mögöttük a talán kimaradó Golla. Szóval azért a felhozatal jó náluk, kérdés, hogy végre megmutatja-e Prokop, hogy mi van benne; ha nem, akkor nem vagyok benne biztos, hogy februárban még ő lesz a kapitány. És azért erre van is esély, bár ezen az ágon harmadiknál rosszabbnak lenni (vagyis hatodiknál összességében) eléggé a balfaszkodás kategóriája lenne.
A letteket meg a hollandokat pedig intézzük el annyival, hogy Krištopāns. Hogy ez elég-e a hollandok ellen vagy valami átragadt a narancsokra a csajaiktól, az majd kiderül. Jelentősége pont semmi.
Csütörtöktől Eb-re fel, addig még jövünk a DEF-fel és a mogyorós poszttal. Maradjatok velünk.