Eléggé bennem ragadt a kiesésünk mentén minden, aminek elég sok oka van, az egyik legkézzelfoghatóbb, hogy rettentően unom, hogy mindig ugyanaz történik, de nyilván le fogom zárni a BL-szezonunkat, ha összeszedem az időt rá. Eddig is távolt tartottuk magunkat a politikától, ez most sem fog megváltozni, de annyit mindenképpen nagyon röviden összefoglalva ideidéznék az általam - és talán sokunk által - igen nagyra tartott, bloggerből kinevelődött, kiváló sportújságíró, Szabó Gábor szavaival élve:
"És rengeteg pénzből rossznak lenni nagyon nem ugyanaz, mint kevés pénzből rossznak lenni..."
Természetesen nem ilyen egyszerű ez sem, nem kell leragadni egy jelzőnél, mert nem azt mondom, hogy konkrétan rosszak voltunk, amikor hetesekkel ismét lemaradtunk Kölnről, de hogy nem voltunk elegek, ez egy tény. Hogy a Berlin verhető volt, az is egy tény, hiszen az első meccsen megvertük őket. Hogy az utolsó, Aalborg elleni csoportmeccs - és egyúttal a szurkolók véleményének kinyilvánítása, majd utána a válságstáb és a fenyegetőzés - utáni mérkőzéseken egész más csapatot, egész más hozzáállást, egész más hangulatot láthattunk tavasszal, az is egy tény. Erre mondhatja ugyan XP, hogy nem igazságos bántani az ő játékosait, de szerintem márpedig addig volt miért számonkérni őket. Hogy ennek mi lehetett az oka, az persze szubjektív kérdéskör, és ma nem is ez a fontos, de vissza fogok térni rá a közeljövőben.
Viszont ez most itt egy rettentően fontos válogatott hét, annyira fontos, hogy a januári vébé kapcsán a következő olimpiánk is ezen múlik, ezt pedig magyar embernek nem kell tovább elemeznem. Talán a lehető legnehezebb ellenfelet kaptuk meg erre a párharcra, de ez ilyen, muszáj túljutnunk a szerbeken, ha komolyan gondoljuk a januári vébét, vagy Los Angelest. Ennyi ez. Két meccsen nyerni kell.
Ennek megfelelően indult non-stop busz az egzotikus Nisbe, aki volt már busszal vagy autóval Szkopjében, az tudja, hol van, úgyhogy a magam részéről nagyon köszönöm az összes kiinduló szurkolónak, hogy helyettem is bevállalták ezt a küldetést, dacolva a trombózis veszélyével, a várhatóan mélybalkáni közeggel (erre jó is lesz majd figyelni, mert csodálkoznék, ha nem lenne valami provokáció a lelátón, esetleges magyar előnynél...), és támogatja ezt a magyar válogatottat az összes rendelkezésére álló eszközzel.
A szerb keret sosem volt elhanyagolható, a dél-szláv merítés mindig is széles volt, az egyetlen dolog, ami sokáig hiányzott a szerb sikerhez, az az összetartás volt. Az egy irány. Hogy valakinek tényleg elhiggyék, hogy arra kell mennie mindenkinek. Hogy ezt Raul Gonzales át tudja-e ütni a szerbeken, ez a legnagyobb kérdés ebben a párharcban. Emlékszem milyen balhéik tudnak lenni egymás között, játékos a szövetséggel, szövetség az edzőkkel, a játékos-játékos ellentétek (mondjuk a legfrissebb ilyen éppen horvát volt, ha jól emlékszem, de ez csak véletlen...), ez mind-mind valid konfliktus volt az elmúlt években, de mintha ezügyben elcsendesedtek volna a szerbek. Az összes exjugó államban fontos sport a kézilabda, és ennek megfelelő lesz a mai körítés is, ebben biztos vagyok.
A keretek alapján nekem nagyon egy szintnek tűnik ez, minden labda, minden kapufa, minden visszafutás párharcot befolyásoló tényező lehet. A játékosok friss formája alapján talán kicsit feléjük dől a mérleg, hogy őszinte legyek, úgyhogy a feladat adott, annyi szent. Nagyon szeretném, ha nem csak a 7:5 ellenivel próbálnánk meglepni őket, mert arra minden bizonnyal készülnek, nagyon bízom Chema fantáziájában, és a srácok összetartásában. Elég homogén válogatott a miénk, és most már azt sem lehet mondani, hogy a srácok nem játszottak volna együtt eleget, erősségünk lehet a beállójátékunk, és a szél, csak tudni kellene kihasználni ezeket. Marsenic és Pechmalbek sajnos tudni fogják, hova piszkáljanak oda a bejátszásokhoz, irtó fontos lenne az elején inkább kilences tájékáról valódi veszélyt jelenteni Milosavljev kapujára, hogy a középső védőket kilépésre kényszerítsük kicsit. És muszáj lenne szélesen játszani, valóban orrvérzésig használni a szélsőinket, mert ők gyakorlatilag a legstabilabb pontjai a magyar válogatottnak jelenleg. Fazekas Gergő felnőtt a feladathoz, szerintem, mondjuk szerintem Máté is, bőven, ha csak azt nézzük, hogy fél éve játszik a BL-ben, én elhoztam volna, de azt is megértem, hogy miért nem piszkált most ebbe a keretbe bele a szövetségi kapitányunk.
Reméljük igaza lesz.
A visszavágóra jó lenne előnnyel érkezni, ugye, de mivel ez egy szoros párharcnak tűnik, azért nem kell kardba dőlni minimális, 1-2 gólos hátrány esetén sem, annyit a Veszprém Aréna le tud kiabálni. Ezt a magam és a családom, barátkáim nevében megígérhetem.
És ne felejtsétek el, hogy vasárnap már reggeltől program van Veszprémben, itt írtam róla bővebben, majd még szólok vasárnap előtt is, de rengeteg jóval, szurkolóknak szóló aktivációkkal, nyereményekkel - többek között az MKSZ jóvoltából a visszavágóra szóló jegy-nyereménnyel - készülnak a szervezők, találkozhatunk a régi nagy csapatok sztárjaival, hetest is dobhatunk nekik, sőt, egy hetesdobálós rekordkísérletben is részt vehetünk közösen, kipróbálhatjuk magunkat a jv-k tesztjeiben, úgyis mindenki kurvajól tud minden szabályt, ugye, szóval mindenképpen érdemes minden generációnak megjelennie, az egész napot a kézilabdázásnak szentelnie, hogy aztán ezzel az erővel délután együtt kiszurkoljuk a vébé-részvételt. Jó lesz, gyertek!
Hajrá mogyorók! <3