...az szerdán kiderül, de én büszke vagyok a srácokra...
Már megszokhattátok tőlem, hogy nem vagyok hajlandó feltett kézzel meccsre menni, sem Eb-re, most sem volt ez másképp, én abból a dán vs izlandi meccsből is azt szűrtem le, hogy jó-jó, faszák a bálnakillerek, de ebben a csoportban senki sem verhetetlen. A dán-verést amúgy is híresen előre megérzem, hehe. Pattanásig feszültek az idegeim, ráadásul úgy adódott, hogy ma éppen egyedül maradtam a két gyermekkel, a kései meccskezdés miatt pedig durván ki volt számolva a vacsora/fogmosás/meseolvasás háromszög, akinek gyermeke, az tudja, milyen ez, szóval nagyon éppen csak odaértem a kezdő sípszóra, és rögvest meg is örültem.
Hogy minek?
A nyitottnak, emberek. Elképesztő, hogy végre valaki(k) igazi téthelyzetben meghúz(nak) a magyar kispadról egy ilyet, hát de nem? Tudja valaki, mikor védekeztünk ilyesmit világversenyen nem csak emberelőnyben (Xavinál, mintha), hanem tényleg huzamosan, tudatosan és ennyire borzasztó okosan? Már ott mondtam, hogy akármi is lesz, ez egy akkora előrelépés a mindenkori magyar válogatott életében, hogy hihetetlen, ezért már megérte kijönni ezzel a csikócsapattal. És mit meghúzta, hát még működött is, rendesen, ahogy kell. Nyilván az elsődleges cél Mikkel Hansen játékból való kizárása volt, és ezt hozta is nagyon szépen. Ő konkrétan 3/8-as lőlappal zárt, két hetesgóllal, ergó 38%-ot produkált, ami nagyon messze van attól, amit tud valójában. Ennyit engedtünk neki, igaz, ezt szokták mondani az okosak. Az is kiderült, hogy nem is tudom kinek az állítása megdőlt, mert de, bizony vannak embereink a nyitottra, Bóka kiválóan zárta az éket elöl, és a kettesek magasra fellépdelve is bőven állták a sarat, simán labdákat szereztünk belőle, és annyira összezavartuk Jacobsent, akinek a sápadt arca csak azért nem égett be menten a retinámban, mert a löweni idejéből már rég ott van. Az összes világbajnok arcára fagyott a mosoly, viszonylag gyorsan, és nem is oldódtak fel a végjáték elejéig, maradjunk annyiban.
(nem erre számított, hehe)
Olyannyira nem, hogy 25 perc kellett nekik ahhoz, hogy először egyenlíteni tudjanak. 25 olyan perc, amilyenben én mindig reménykedek, amikor leülök egy magyar érdekeltségű meccs elé. Nem fogok gólonként beszámolni, mert minek, mindenki látta, inkább csak összegzem, aminek örülhetünk, mert van olyan. Sok olyan dolog van. Ez a válogatott jól láthatóan hálás azért, amiért nem nyomták össze őket teherrel, ez egy hatalmas húzás volt már az Eb előtt is, menet közben látszik csak pontosan, hogy mennyire. Ez a fajta meccselés is, amit jelenleg tol a hármas, nagyon szépen szolgálja a fejlődésüket, úgyhogy akinek eddig voltak kétségei, az remélem elengedte már őket. Tök jó, hogy előzetesen ugyan nem teljesen volt világos, kinek mi a szerepe a padon, de ahogy elkezdődött a torna, ez varázsütésre lett tiszta mindenkinek anélkül, hogy magyarázni kellett volna. Hogy fegyelmezetten tartják a leosztott szerepeket, és úgy tűnik, nem csak mindenki elégedett ezzel, de tényleg hasznos is. Ha három ember kell ahhoz, hogy mi ilyen tökösen hasítsunk, hát akkor legyen három, én nem bánom. És nagyon jó az irány, az a fajta pedagógia, hogy amikor én - és valószínűleg még pármillió kézilabdaedző az országban - már régen cseréért kiáltok, akkor ők még fennhagyják Máthét, aki be is veri annak rendje módja szerint a félidő előtti utolsót. A nagyon fontosat. Hát ááááá. Működik.
Nagyon gyorsan levették azt is, hogy NagyBencét és Szitát kell erőltetni, mert Landin nem érzi a lövéseiket, az is csodásan jött, ketten együtt vágtak kilenc gólt a világbajnoknak. GyőriMatyi ma ugyan nem góllövéssel váltotta meg a világot - őt pont nagyon érezte sajnos Landin -, de az előkészítései pöpecek voltak, és bár láthatóan elkészült az erejével a végére, de őt is vitte a szíve előre. Ahogy mindenkit amúgy. Rolinak borzasztóan fontos védései voltak, Balogh Zsolti nálam például simán a meccs embere (NagyBencével szorosan) a kihagyott hetese ellenére, baszki, hát ez nyilván benne van. De amennyire az oroszok ellen én teljesen vaknak láttam, úgy most pont rántott egy hatalmasat a brigádon. Neki mondjuk emlékeim szerint mindig jól megy Landin ellen, de majd a szögediek megcáfolnak. Bánhidiben maradt még, az biztos, neki nem jöttek be a lövései sajna, megpróbáltuk Rostát, neki sem, ha jól emlékszem, a ziccereket a dán kapus nagyon fogta. Sipos viszont ha stabilan hozni tudná ezt a mait, akkor bizony szavunk sem volna, soha. Ebben a falban amúgy van perspektíva, és nem csak azért, mert így kivágták a nyitottat, hanem mert Ligi is, Szita is, és bízom benne, hogy a többiek is lassan, de fel fognak nőni a feladathoz. Levédekeztünk 15-20 percnyi 7:6 ellenit egy skandináv csapat ellen, hahó, Bóka is, Hornyák is hozta azt, amit várunk tőlük ezen a szinten, szóval tényleg kezd homogénné alakulni a magyar massza. Ez a nyitott amúgy a Lady ellen is működni tudna, ő sem viseli jól a kötöttségeket, maradjunk annyiban.
Egyébként furcsa, hogy mennyire nem láttam azt, hogy akár fizikailag, akár mentálisan annyira nagyon és látványosan elfáradtunk volna - ahogy mindig szoktunk, a végjátékra ugyan kicsit elfogyott a szufla, talán benne maradt egy időkérés is, amivel lehetett volna valamit kezdeni, szegény Donátnak sem úgy jött össze a mostani Eb-s debütálása, ahogy szerette/ük volna, de nyilván mindenki hibázik, ilyen meló ez. Én egyszerűen nem tudok és nem is akarok haragudni senkire sem, bár megértem GulyásPista mérgét, mert valóban mi irányítottuk a meccset szinte végig, de inkább most tök büszke vagyok, arra is, hogy kinéztem belőlük valami ilyesmit, hiszen összességében fantasztikus meccset játszottunk a világbajnokkal, a végén nekünk kellett egyenlíteni ugyan, de kivédekezni is vagy másfél percet, és volt labdánk a meccsre, na. Teljesen egyértelmű a fejlődés, márpedig ezért vagyunk kinn, nem? Nyilván bazi jó lett volna tét nélkül játszani szerdán Izlanddal, de ha meg azt nézzük, hogy az ilyen meccsekből tudunk profitálni, akkor fel kell kötni a gatyánkat, fel kell fújni ismét az orcánkat és kitenni az összes szívet/lelket a pályára, majd megnézni, hogy mire elég. Ne számolgassunk, ne olimpiázzunk továbbra sem, hanem csak hadd játszanak ilyen hozzáállással és támogatással egy jót a fiaink Izlanddal. Rendben? Az emberek 98%-a azt mondta a dán vs izland után, hogy semmi keresnivalónk nem lesz semelyik csapat ellen, és tessék. Van. Ha a sport ilyen egyszerű volna, nem is szeretnénk annyira.
Persze egy ilyen eredményhez nyilván az is kell, hogy a dánok az utóbbi évek legfogalmatlanabb tornáját hozzák éppen, de ezt ki nem szarja le, csak a rend kedvéért említem meg, hogy Lauge valóban inkább volt velünk, mint ellenünk, MH jobbkettőben erőltetését Nyikoláj eljacobsenezte konkrétan (vááá, milyen rég írtam már le ezt a szót, istenem, pedig hogy imádtam), az egyetlen igazán működő posztjuk a balszél volt, amit kicsit mintha fel is adtunk volna.
Nem szaporítom tovább a szót, csak megköszönöm ezt a mait egy borzasztóan lelkes, szerethető, bátor, tökös és alázatos válogatottnak, és a láthatóan remekül működő kispadnak, ezzel bizony lehet mit kezdeni, gondoljunk bele abba, hogy két évig dolgoznak együtt ezzel a társasággal, kiegészítve a hiányzókkal. Ez a gondolat önmagában a mai meccs legnagyobb pozitívuma, és mint olyan, az igazi, valódi lényeg számunkra.
Hajrá mogyorók!
(képek innen, tök jók, nézzétek meg, itt meg jegyzőkönyv és részletes statisztika, igazi ínyenceknek.)