Felhúztuk magunkat győztesre

Sokkal több magyar szurkolóval vágunk neki ennek a napnak, végre remek volt a hangulat a folyosókon, a szemünk láttára született meg például Ausztria első szurkolói rigmusa is, némi holland segítséggel. Jó, nyilván ez túlzás, de tényleg ilyen kellemes, barátkozós, csacsogós meccs előtti érzékelést toltunk, fel is töltött végre ebben a híg fosban. Amit vébének hívnak Varasdon. Érdekes ez, mert voltunk már itt Eb-n, 2018-ban, plusz SEHA FF-en is, nem tudom, mikor, azok bőven odavertek ennek a szervezésnek, minden túlzás nélkül. Jó vibe volt, tényleg, és valahogy mi is ezt éreztük a sajtósban. Pirosban játszik a magyar válogatott, fehérben az osztrákok, egész szép számú magyar szektor gyűlt ma össze, felcsendült a mindent bele, hajrá!

Bóka-Szita-Fazekas-Ilic-Pedro-BB a kezdőnk, kapuban Palasiccsal, de sajnos egy kifelé szabaddobást produkáltunk az első támadásunkból. Sipi jött be védekezni, és labdát is szereztünk egy középső fault után, amit Pedro vitt végig és lőtt be. Jó. A második védekezésünkből is labdát szereztünk, és az első hullámból hetesig jutottunk, amire Imre Bence jött be a padról, értékesítésre. Fazekas gyönyörű betörése után elmaradt egy befújt hétméteres, ráadásul le is maradt, az osztrákok pedig lehúzták szélre, amivel kiegyenlítettek, sőt, a következő támadásunkból ugyan eljutottunk lövésig, de Kaiper remekül olvasta a lefelé tartó lövéseket, így a sógórok gyorsan elmentek kettővel. Egy csattanó kapufájuk után aztán Pedro lőtt felső sarkot szélről, nagyon helyesen, majd a következő jó védekezésünk után pedig Bóka pattintotta szépen támaszkodó láb mellé, így 4:4 a 9. percben.

Fazekas sajnos továbbra sem találta meg a saját ütemét, pont azt beszéltük Szandival, hogy az átlövők is próbálják megtalálni, de valahogy nem megy nekik. Valamiért lefelé lőttünk kintről, amit fogott Kaiper, felfelé kellene lőni neki, nem? Jött Lékai, de továbbra is voltak olyan eladott labdáink, amiket én nem vagyok hajlandó elfogadni, ne haragudjatok. Végre Palasics is elkezdett védeni, de az átlövőink továbbra is lefelé lőttek a lezáró kapusnak. Bazmeg.

Túl sok volt az eladott labdánk is támadásban, és Wagner is elég balesetveszélyes, már csak önmagában a létezése is, nemhogy az esése, Pedro kivételével egyébként mindenki hozzátette a kis hibáit az első félidő első részéhez, jó vibe ide vagy oda. Megint NB2-es mennyiségű eladott labdával támadunk, ezt nem fogjuk elbírni, könyörgöm! A tábor kitartóan szurkolt, valami átragadhatna ránk is. Nehogy már Pajovic Ausztriája legyen az új mumusunk, mert megőrülök ettől. Chema időt kért, de nem lett jobb, pont ugyanolyan labdaeladásunk volt a következő támadásban, mint az előtte lévő 7(!!!), és még csak a 22. percben jártunk. Ne már!

És védekezésben is abszolút beszorultunk, verekedtünk Wagnerrel, ami az ő részéről sem tűnik miközben nem faultoljuk a lövőket, hanem 6 méteren próbáltuk állva lesáncolni őket. Három góllal vezetett Ausztria, és tök stabil előnytr építettek fel, Fasza. Az egyetlen dolog, amiben a franciák elleni meccshez képest előrébb léptünk, az a szurkolás volt. Kicsit gyorsítanunk kellene a játékot, mert a felállt fal elleni védekezésük megzabálja az átlövőinket, BB pedig ezen a tornán nincs abban a formában, hogy a bab is hús legyen. Lassan csináltunk mindent. Pedig pont egy Ausztriát valószínűleg meg tudnánk verni önmagában tempóból is. Lassan cseréltünk, lassan fordultunk meg, lassan, lassan, túl lassan. Szerintem.

Külön kurva idegesítő a spíker ÁLLANDÓ pofázása, mintha nem tudna senki értelmezni egy kijelzőt az arénában, kényszeresen beszélt a mérkőzés 80%-ban, vagy üvöltött valami zene. ImreBence kétperce a nagyságrendileg 3x akkora tömegű Wagner ellen külön móka, de tényleg. Hát nem jutott el a pályára a folyosói wibe, azt hiszem, a félidőre egygólos hátránnyal, 12:13-as állásnál vonultak a felek. Az első félidő embere Pedro, meg Pala a félidő végére, mindenki másnak eléggé fel kellene ébrednie.

A második félidőt emberhátrányban és ennek szóló nyitott osztrák védelem ellen kezdtük meg, szenvedtünk is veszettmód, de Pedro és Szita góljával kiegyenlítettünk nagy nehezen, sőt, egy jó védekezést követően utóbbi betörésével átvettük a vezetést végre. Elég hosszú idő után, de a 35. percben a kétgólos előnyért támadhattunk volna, de ismét elhagytuk a labdát, bassza meg. Nem nagyon értettem a beállók támadó megítélését, hogy őszinte legyek, akkor most mi az üzenet? Hogy legyél elég nehéz, és akkor minden hetes? Meg kétperc? Vagy mi? Rohadt idegesítő az ilyen, és persze Pajovicnak volt esze 1-2 védő közé küldeni a beállóját, nyilván. Palasics ziccervédésével ismét mehettünk a kétgólos előnyért, és SzitaZotyi be is vágta, ő most felnőtt Pala és Pedro mellé, szerencsére, és jól láthatóan keményedett fel a védelmünk is végre, de a passzív után kettővel ismét felfoghatatlan módon fújtak be egy hetest a rigók, komolyan, nem is értem. Utálok bírózni, de a tököm tele.

Amit Frimmel nem hibázott el, azt sajnos most Imre igen, sajnálom nagyon, de most neki segítsen a csapat, segített ő is eleget az elmúlt egy évben. Szita átlövéseivel tartottuk a minimális előnyünket, de valahogy nem találtuk azt az ütemet, amit ezen a tornán amúgy egyetlen egy eddigi meccsen, a hollandok elleni második félidőben találtunk meg. Pedig lassan már nagyon kellene. Ok, nem egy kutyaütő válogatott manapság az osztrák, de szerintem nekünk ennél sokkal gyorsabban kellene tudni játszani, ehhez képest visszatértünk erre a kaputól távol kereszteket hullámzó támadójátékunkhoz. A védekezés egyértelműen feljavult, de az első üreskapus lehetőségnél hetes+kétperc (Lékai, gól), a másodiknál viszont kapufa lett, hát basszus, akkor fussunk már kicsit feljebb vele, lécci!

A plusz 4 helyett rögtön kétgólosra csökkent az előnyünk, ami továbbra is előny volt, persze, de volt az a pár perc, amikor ismét roppanthattunk volna, de ehelyett elkapkodtuk. Fazekas kapott egy hatalmasat, nem nézett jól ki a szitu, fú, le is ült kicsit utána, de ebből lett egy emberelőnyünk, amit a kétbeállóval ugyan továbbra is meglehetősen gyöszösen, de lehoztunk góllal végződően. Ilic remek védekezése utáni labdaszerzésből végül Sipi vágta be az üreskapus gólt, én pedig kicsit fordulópontnak éreztem ezt a szakaszt, nagyon bíztam benne, hogy itt valahol elfáradnak az osztrákok végre. Ehelyett bepattant egy remekül sáncolt osztrák átlövés tökszerencsétlenül, majd ismét eladtunk egy labdát támadásban, de a megúszó Frimmel kapufára dobta. Hát, ennyi szerencse igazán járt már nekünk, maradjunk annyiban.

Fazekasról újra kiállítottak egy osztrákot, azt is említsük meg, hogy a rengeteg hibája mellett Geri odamegy és keresztbe töreti magát középen, ahányszor csak kell. Négygólos előnnyel fordultunk a money time-ra, nem szeretnék már izgulni, ha ennyit kérhetek, de úgy látszik, hogy nem kérhettem, mert kijöttek egész pályás emberfogásra, és egy fél percet 3-4 bazi kockázatos passzal és nagy elkapással (Pedro, helló, mit kapott el!), és a 4 gólunk pikk-pakk 2 lett, jajjjistenem. De megoldottuk a végjátékot, összességében egy félszar első félidő után összekapartuk magunkat, Pedro egész meccses fasza teljesítménye mellé gyorsan felnőtt Palasics, és kicsit a védelem, a második félidőben pedig SzitaZotyi töltötte be a vezető szerepet, de egyébként küzdöttünk egy kurvanagyot, úgyhogy ezt muszáj dícsérni.

Nincs nyugalmunk, a szombati játéknap mindegyik meccse számít, saját kezünkben a sorsunk, de azért erősen ajánlom a franciáknak is, hogy ne szarakodják el az esti meccset, mindenesetre ha mi megverjük Katart, akkor nagy bajunk nem lehet. A többi lehetőség kiszámolását a kommentelőkre bíznám most, ha nem baj, mert kicsit még mindig remeg a szemhéjam.

Szép volt, fiúk!