Minden kedves kézilabdát kedvelő, nyitott szívű vagy akár morcos és introvertált olvasónknak ugyanolyan túlcsorduló szeretettel kívánok boldogabb, nyugodtabb, örömtelibb új évet a tavalyinál! Minek utána családostól és barátkástól tankönyvbe illő módon szakadtunk ki a mindennapi mókuskerékből az óév végén, és töltöttük a katasztrófával, árvízekkel és polgári riasztásokkal tűzdelt Costa del Solon az utolsó napokat, így valahogy kimaradt mindenféle újévi köszöntés az életemből, ezt ezennel tekinthetjük bepótoltnak.
Most viszont ráfordulok a csütörtökön kezdődő legkedvencebb világversenyem felvezetésére, nem tudom, hogy lesz-e alkalmam majd terepre menni, mert éppen felvételiző nyolcadikos van a családban, akit nem szívesen hagynék pácban, de azért ki sem zárom, természetesen, meglátjuk, hogyan alakul majd minden. Ha lesz, akkor is csak a második csoportkörre, annál biztosan nem korábban. Azt gondolom, hogy a mai világban muszáj rugalmasnak, spontánnak és gyorsan dönteni képesnek lenni, hát ez a január most ilyen lesz nálam.
Na de essünk is neki, mit kell tudni összességében erről az Eb-ről?
Egyrészt, hogy ez ismét egy skandináv rendezésű világverseny, dán, svéd és norvég, egészen konkrétan, úgyhogy nagy olcsóságra ne számítson senki, aki kilátogat, és túl nagy szervezettségre sem kell, az eddigi tapasztalataim alapján. Fontos még, hogy már 4. alkalommal startol bővített mezőnnyel (24 csapat) a kontinensviadalunk, ami a gyakorlatban kb. azt jelenthetné, hogy a nagy esélyeseknek (dán, francia) az első kör akár kicsit lazábbra vehető, de mostanra annyira összerázódott az őket követő középmezőny, hogy ezt nem jelenthetjük ki nyugodt szívvel. Azért vannak a mezőnyben olyan ritkán vagy régen látott csapatok, mint Grúzia, Olaszország vagy éppen Ukrajna, és vannak az újabban erőst feltörekvést mutatóak, mint Feröer vagy éppen a mi kárunkra gyakran cicózó Ausztria.
Szurkolok egy hasonlóan jó Eb-nek, mint az előző volt, amely egyébként az én életem egyik legjobbika lett végül, úgy összességében, rendezésben, színvonalban és minden más fontos szempont szerint. Ide kapcsolódó hír még Nacsevszkijk utolsó pillanatos eltiltása, amin én gyakorlatilag azóta röhögök, nagyon szeretném megnézni a beküldött videókat, tanulságosak lehetnek. Érdekes kérdést vet fel, hogy ezek után vajon a BL-tavaszukkal mi lesz, hiszen ez is EHF-rendezvény, ilyen szinten kellene, hogy legyen átfedés, nem-e?
Középdöntős ágak szerint szaladunk végig a mezőnyön, tehát ebben a posztban az A-B-C csoportot magába foglaló 1. középdöntős ágat tekintjük át, majd a hét második felében összetákolom a D-E-F-et, benne magunkkal, természetesen.
A csoport
Amikor szoros középmezőnyről tettem említést fentebb, akkor pont egy ilyen csoportra gondoltam.
Mindazonáltal Németországot kicsit ki tudom emelni, és nem csak azért, mert a legutolsó olimpia ezüstérmese, hanem mert igen tisztán emlékszem arra, amikor éppen tíz éve, gyakorlatilag full esélytelenként végigtolták a lengyelországi Eb-t kb. tökéletesen, és az összes akkori kiemelt esélyes előtt abszolút megérdemelten meg is nyerték azt. Gondolom most szívesen jubilálnának, és elég sok dolog össze is állhat ehhez a tervhez, először is Alfred Gislason, aki számomra továbbra is az egyik legfelkészültebb, legkomplettebb edző a válogatottak mezőnyében, Frédivel óriási badarság volna nem számolni. És a keret sem kutyaütő, ezt egészen szépen bizonyították is a horvátok elleni duplameccsen.
A torna előtt kétszer megverni Horvátországot az összes létező álmoskönyv szerint nem rossz ómen, tartok tőle, hogy a német válogatott abszolút homogén kerete, a szélsőkre egyértelműen építő játéka, a mezőny vélhetően egyik, ha nem A legerősebb kapuspárja nem csak a spanyoloknak fogja feladni a leckét, hanem minden szembejövőnek. Juri Knorr egyértelmű húzóembere ennek az egész fiatal válogatottnak, még ha azt a kiemelt szitut ott bizony el is lépte, remélem erre különösen figyelni fognak most a füttyösök, mert azt a kort éljük a kézilabdában, hogy akinek engedik, az kilépi a hatot, hetet (6,7-hahaha, na, ki nem akkora boomer itt a köreinkben?). De Johannes Golla, Julian Köster vagy Mertens már rutinos, érett, stabil játékosok, és jönnek a fiatalok, Renars Uscins pl. 2025 legjobb fiataljaként, Nils Lichtlein a Füchse játékosaként, de Justus Fischerre és Matthes Langhoffra is érdemes lesz figyelni, én belőlük most simán kinézek valami kiugró eredményt, azt kell mondjam, csak hát nem lesz egyszerű ezen az ágon.
Spanyolországból egyszerűen elfogyott egy generáció, vagy nem tudom, most mindenki focizik ott? 2016 és 2022 között két Eb-ezüst és két Eb-győzelem a mérlegük, Budapesten még döntőztek Svédországgal, és a párizsi olimpián is odaértek valahogyan a dobogóra, még ha az kicsit könnyebb torna is, de mostanában van egy óriási hiányérzetem, amikor őket látom. Mitől lehet ez? Jordi Ribera együttese nem változott túl sokat az évek alatt, talán éppen ez a baj. Persze felbukkantak fiatal tehetségek, most pl. Ian Barrufet, de kardinális generációváltást nem látok, talán csak a kapuban, ahol véget ért PdV dicső időszaka, a spanyolok Sergey Hernandezzel és Bioscával érkeznek majd. Miközben a mezőnyben a Dusi tesókkal kapcsolatban erősen az az érzésem van, hogy örök időkre válogatottak voltak, vannak és lesznek majd. Aleix Gomez, Garciandía, Casado és Tarrafeta pl. szintén óriási BL-rutinnal rendelkeznek, de egyszerűen nem látok beléjük sem éles meccseket eldöntő képességet, sem jól működő védelmet, sem olyan beálló vagy irányító játékot, amivel valami komolyat alakítani lehetne. Szóval értitek.
Felkészülésképpen saját tornát rendeztek, Egyiptom, Irán, Tunézia, Szlovákia résztvevőkkel, aminek aztán a döntőjét a portugálokkal vívták, és hát, nem ők nyertek, de ez igazából manapság senkit sem lephet meg, aki figyel. Nagy menetelést tehát idén sem jósolok nekik, aztán lepjenek meg, állok elébe!
Hogy Ales Pajovic után mi lesz az osztrák kézilabda egyértelmű fellendülésével, most meglátjuk, az utódjának kinevezett Iker Romero mindenesetre minden lehetséges előnyt megkapott a sorstól, ami a csoportellenfeleket illeti, hiszen mind a spanyol, mind a német kézilabdázást muszáj betéve ismernie. Remélem a miérteket nem kell különösebben magyarázni itt senkinek. És azt sem, hogy Ausztria már nem az a válogatott, amelyikre bárki könnyeden legyinthet, az elmúlt világversenyeken szépen felépítették magukat, talán erre éppen mi faragtunk rá a legjobban. Az egyértelmű vezér, Bilyk mellett továbbra is keretben a fellendülést fémjelző nevek, úgymint a kapuban Constantin Möstl vagy éppen az ellenünk talán valami rekordot is döntő Wagner beállóban, Sebastian Frimmel vagy az irányító Hutecek. Bárkit elkaphatnak a csoportból, ha a spanyolok nem vigyáznak, rá is szaladhatnak, de igazából a papírforma és a keret minősége okán a szerbeket verhetnék meg egyedül ebben a csoportban. Kíváncsi vagyok, mit ekkentenek Romeroval.
Hogy teljes legyen a fiesta hangulat Németország körül, a szerbek is spanyol edzővel támadnak: Raul Gonzales vezetésével érkeznek a tornára. A szerb kispad elég kockázatos hely volt mindig is, most sincsen ez másképpen. Érdekes lesz látni, hogy ő vajon tud-e ütőképes, balhémentes válogatottat faragni majd ezekből a kifejezetten tehetséges, de egy irányba haladni régóta képtelen dél-szlávokból, ha most előre tippelnem kéne, azt mondanám: kizárt. Mindenesetre a játékosaik minősége alapján akár továbbjutásra is alkalmassá tehetné őket, Milosavljev, Cupara kapu például egészen komoly fegyvertény lehet, de Marsenic, Pechmalbek, Djukic, Kukic, Nemanja Ilic, szóval tényleg egészen komoly kis briganti lehet ez. Lehetne. Kíváncsi leszek.
B csoport
Odáig jutottunk a modern férfi kézilabdázásban, hogy Dánia C sora is esélyes lenne egy random világversenyen, és ebben tényleg csak minimális túlzás van, vagy még annyi sem. A teljesség igénye nélkül sorolom csak fel az eredményeiket, szóval éppen regnáló olimpiai és világbajnokok, a vitatott körülmények között elbukott Eb-döntőjükre pedig valószínűleg örökké emlékezni fogunk, de mindenesetre továbbra is ők minden kiírás esélyesei, a kézilabdázás jelenlegi pápái, úttörői és művelői egy olyan szintű támadójátéknak, amire egyszerűen nem talált még ki semmi működőt a világ többi része. Ennél nyomatékosabb nehezen tudnék lenni velük kapcsolatban. Szóval kiemelkedőek, de tök máshogy, mint az előző uralkodói nemzet fiai, a franciák.
Emlékszem még, mikor Nikolaj Jacobsen a Löwen edzőjeként, sőt, még szövetségi kapitányként is az elején gyakorta eljacobsenezett meccseket, nos, ilyesmire manapság nem nagyon van precedens, Jacobsen stabil, mint a kerete. És hát igen, talán a mezőny egyetlen olyan kerete ez, amelyikkel valódi, komoly, keserves feladat az, hogy hogyan szűkítse le jól a captain. Emil Nielsen helye nyilván nem lehet kétséges ebben a keretben sem, ahogy Mathias Gidsel, Simon Pytlick, Lasse Andersson, Emil Jakobsen, Magnus Saugstrup, Lukas Jørgensen, helye sem. Mads Mensah és Lauge rutinja sokat érhet, ahogy Hald is majd főleg a középső védelemnek, Arnoldsent pedig kifejezetten sajnálom, hogy itt a végén sérült meg. De lesz még Hoxer, Kirkeløkke és egy újoncot is avatnak, ő pedig Mads Svane a Silkeborgból. Kevin Møller lesz a másik kapus, de teljesen mindegy, milyen összeállításban, mindenképpen ijesztően esélyesek lesznek. Egyébként kurvajó videókat csinál a dán szövetség, vagy legalábbis kurvajó zenéket választ, mert nagyon a fejemben marad az összes reels, amit megnéztem, például ez a kijelölt keretes is pöpec, azt kell mondjam, pedig távol áll tőlem a dánok dicsérgetése, nem szorulnak rám. De hát nincs mit tenni, ami jó, az jó.
Portugália egyértelműen kihívóként tekint magára, és hát, igazából igazuk is van. Ahogy a Sporting megérett az európai csúcskézilabdára, úgy a portugál válogatott is bőven felnőtt már a feladathoz, ezt szinte minden éppen soron következő világversenyen bizonyították is szépen. Kulcsjátékosaik rendben vannak, teli kerettel érkeznek, a spanyol tornát megnyerték felvezetésképpen, de azért az afrikai, iráni, spanyol válogatottak már nem az ő szintjük, szerintem. Gyorsak, frissek, ismerik egymást ötezer éve, viszont nincs rajtuk igazi nyomás, Dánia mellett, és nekik ez tök jól is jöhet. Ebből a csoportból simán tovább fog jutni ez a kompakt kis válogatott Iturrizával és Fradeval a védelemben és beállóban, a támadás karakterének felelőseivel, a még mindig borzasztóan fiatal Costa művekkel, és az ijesztő morállal kézilabdázó Salvadorral a négyzeten, kiegészítve olyan tapasztalt rókákkal, mint Portela, Martins, Rui Silva, Branquinho, Cavancanti vagy Areia. Hát na. Bármire képesek lehetnek, azt kell mondjam. Talán a kapuban van egy kis elmaradás, de amúgy mindkét portugál fiútól rémlik kurvajó válogatott teljesítmény, szóval ez sem olyan biztos. Capdevillel és a spanyolok ellen a végjátékban nagyon fontos labdákat fogó Pedro Tonicherrel a kapuban mennek, ha jól sejtem, de Periera nem hirdetett még szűkített keretet.
És arról nem is beszéltem eddig, hogy mennyire gyönyörű, hagyománytisztelő, ötletes, csodálatos mezt terveztek erre az alkalomra, egy tök fasza szlogennel, ráadásul, ami valami olyasmit jelent, hogy ezen a tengeren még sosem hajóztunk vagy valami hasonlóan magasztosat. Hát én imádom, na. Sajnálom, öreg koromra ilyen szentimentális lettem, simán megvesznek azulejos csempés mezzel és egy szlogennel. Továbbra is a magyarok utáni egyértelmű kedvenceim lesznek, úgy érzem. Tovább fognak jutni, kérdés, hogy át tudnak-e hajózni azon a számukra is ismeretlen tengeren, és tudnak-e jobbat futni, mint az eddigi legjobb vb 4. hely? Lefordítom: vajon tudnak-e érmet nyerni ezek a gyerekek?
Észak-Macedóniát sem lehet csak úgy lenézni manapság, mióta Kiro Lazarov vezeti őket, mondjuk érdekes módon szimpatikusabbak tőle sem lettek, tavaly a vébén kifejezetten takony pöcsként viselkedtek Varasdon, és nem is csak a szurkolóik, de ők főleg. Na mindegy. Szerencsére nem vagyunk velük egy csoportban, úgyhogy nem tudnak bennünket elkaszabolni már a csoportkörben, viszont minden bizonnyal meg fogják próbálni ugyanezt Dániával, Portugáliával és Romániával. Elég fiatal csapat ők, és továbbra is főként Kiro klubcsapatára, az Alkaloidra épülnek, de ott van természetesen Mitrevski a kapuban, Filip Kuzmanovski és Atanasijevikj is a Pelisterből.
Romániát láthattuk magunk ellen, talán őket egyértelműen be tudjuk sorolni a csoport leggyengébbiknek. A Dinamora épülő válogatottnak én sok tejet nem tennék ki ebben a csoportban, nálam ők egyértelmű kiesők, mondjuk csodálkoznék azon is, ha É-Macedónia továbbjutna. A Béla csoportban elég egyértelműnek látom az esélyeket.
C csoport
A dánok egyenesen az ő elsőszámú kihívójukként hivatkoznak a franciákra, ami kicsit arrogánsnak tűnik, ha azt a megkerülhetetlen tényt is figyelembe vesszük, hogy a franciák a címvédők, hehe. Ugye. Persze tudom ám, hogy igazából igazuk van, de azért mégiscsak na. Franciaország ismét igazi gladiátor csapattal érkezik, fizikumban tuti ők nyerik a tornát, mint általában. De, mint tudjuk, ez nem az a sport, ahol kizárólag ez számít, sőt, a jelenleg látható tendeciákban inkább hátrány is a nagyszekrénység. Guillaume Gille válogatottjának gerince egyébként ősidők óta együtt van, a Kounkoud, Lenne, Nahi, Dika Mem, Fabregas, Remili (UPDATE: Remili lábsérülés miatt kiesett), Descat-féle társaságot már régóta remekül kiegészíti Melvyn Richardson, Prandi, Tournat, vagy a még fiatalabbak, Minne és Briet. A védelem erősítésére Konan érkezik, de amit talán kicsit gyengébbnek érzek az élmezőnyénél, az a kapu. A Bolzinger, Desbonnet és Kieffer-trióval mennek neki ennek, de valahogyan kicsit kevésnek érzem. Aztán persze tévedhetek. Ha valaki meg tudja szorongatni a dánokat, azok természetesen továbbra is a franciák lehetnek, és én most bemondom a portugál, német párost is, mint potenciális szorongatót. Nem olyan nagy baj az nekünk, hogy ők mindannyian egy ágon kell elvergődjenek a final weekendig, hogy őszinte legyek.
Ez a francia keret egyébként bármeddig elérhet, mondom, kapuban kicsit vékonyak, de ha valamelyik kapusnak beakad valami, akkor meglehetnének. Mivel abszolút, teljesen más típusú kézilabdát játszanak, mint a mostani uralkodócsalád dánok, ebből ott a végjátékban mindig bármi kisülhet. Izgatottan várom, hogy mi fog. A csoportot kötelező nyerniük, de a középdöntős szakasz már izgalmas lesz nagyon.
Érzésre írom, mert késő van (amikor írom), így nem néztem utána, de szerintem a franciákok egészen sokszor keverednek egymásba világversenyen a norgékkal, nem-e? Norvégiát az előző világversenyeken nagyon jellemzően túlértékeltem, és bár a 2020-as Eb-n bronzérmet szerváltak, azóta sem értem, hol csúszak el a többin, de most úgy döntöttem, hogy nem fogom igazán komolyan venni őket. Aztán meglátjuk, hogy ezt hogy viselik, hehe. Ők tipikusan az a csapat, akik a keret alapján mindig kicsit jobb sorsra hivatottak, legalábbis maradt bennem hiányérzet velük kapcsolatban. Eközben pedig nézem az eredménysorukat, és azért csak van két vébé ezüstjük is az elmúlt évtizedből. Hogy van ez? Van az a teóriám, hogy Sander Sagosen az a fajta játékos, aki egyszerűen kioltja a csapat funkcióját, amikor pályán van, egyébként ezt a klubkarrierjében is így látom, bár talán most megtalálták az egyensúlyt vele az Aalborgban, de ez lehet egy fajta magyarázat.
Ez persze továbbra is egy Sagosennel fémjelzett norvég csapat, és Bergerud is teljes joggal első számú a kapuban, de az exszegedi Alexander Blonz vagy a szerintem borzasztóan alulértékelt Tobias Grøndahl és Sebastian Barthold (UPDATE: Barthold kiesett) is rutinos alapembernek számít már mostanra Jonas Wille csapatában. Játszottak felkészülésit Dániával és Hollandiával, előbbi ellen egy szoros félidőre futotta, de aztán sebességet váltottak a dánok, és nyertek 26:34-ra, a hollandokat viszont elkalapálták a végjátékban, 30:33-ra. Bergerud, Blonz és Grøndahl továbbra is norge húzóembernek tűnnek a cikkek alapján, Simen Lyse pedig válogatott szinten is megérkezhet a nemzetközi mezőnybe.
A franciákkal kellene csatázniuk az első helyért, de azért Daniel Kubeš Csehországát sem lehet félvállról manapság, és ez pont egy olyan csoport, amiből kinézem egymás megtréfálását. A franciák híresen rossz első meccsezők a nagy tornákon, ezt én a csehek helyében erőteljesen megpróbálnám kihasználni. Számomra fontos kérdés, hogy Xavi Sabate védelme vagy annak a nyoma még látszódik-e a cseheken, mert a fellendülésük alapja egyértelműen az volt az utóbbi időszakban, években. Ukrajnát nem kívánom túlelemezni, egyébként régi, kézilabdás nemzet az övüké, de ebben a helyzetben szerintem felesleges bármilyen találgatásokba bocsátkozni az erősségükkel kapcsolatban. Mondjuk Feröert elkapnák egyszer, ez mindenkit óva inthet.