Kezdjük talán az elején:
Két éve (egészen pontosan 2023. december 11.) már annak a bizonyos horvátok elleni meccsnek, ahol a 38. percben -6 gólnál úgy döntöttem, hogy coviddal felülfertőzött testemet és lelkemet nem sanyargatnám, és bármi lesz is, inkább a végeredményből akarom megtudni, hogy újra lemaradunk egy olimpiáról vagy valami csoda folytán selejtezhetünk? A csoda akkor megtörtént, és már csak arra kapcsoltam vissza mikor a csapat önfeledten ment oda a szurkolókhoz énekelni a népmesék motívumát.
Emlékszem, hogy talán Danyi Gábor (?) mondta, hogy ez a győzelem nem csak az olimpiai selejtező miatt volt fontos, hanem egy komoly téttel bíró mérkőzésen mínuszból felállva végre átszakadhat a gát, elhihetik a játékosok, hogy képesek nyerni. A sikerélményre akkor már erőteljesen szükség volt, a mérkőzések 45-50 percig alapvetően rendben voltak, a hajrákban múltak felül minket.
Én nem nagyon hittem, hogy ez a bizonyos meccs a későbbiekben bármi jelentőséggel bírhat, hisz azért a nagyon necces meccsekre a válogatott mindig összekapta magát valahogy, aztán csordogáltunk tovább a hullámokon.
Hogy most az az este 180 fokos fordulatot vetett-e a csapaton, mindenki döntse el maga, de az tény, hogy az olimpiai selejtezőt utólag nézve egy percig nem volt kérdés, hogy kijutunk Párizsba, majd az olimpiára egy olyan sikeréhes csapat állt ki, amelyik tizenöt másodpercre volt az olimpiai elődöntőtől.
És ami még talán ennél is fontosabb; haz eb-re minden az olimpián vétett hibát kiküszöböltek, és ha nincs a középdöntőben az a tíz perces zárlat a franciák ellen az elején... na mindegy, a bronzmeccs a hazai női kézilabdázás egyik legjobban sikerült meccse volt, talán az ominózus sydney-i elődöntő a norvégokkal volt még olyan, hogy ha még háromszáz percig játsszák, akkor is tuti, hogy mi nyerünk, mert olyan önbizalom, olyan precizitás, olyan energiák voltak a pályán, hogy nem volt kérdés, hogy ki jön le győztesen (bár mikor a franciák az 50. perc környékén ikszre jöttek, megijedtem).
A bronzérem átadása után az első gondolatom az volt, hogy talán most jön ennek a válogatottnak a legnehezebb időszaka, hisz a motivációt, a sikeréhséget a legnehezebb fenntartani egy sportolónál, főleg ha az egy 18 főt számláló csapat.
Hogy ebben hol tartunk, arra ez a vb fog választ adni. Én azért bizakodó vagyok, hisz 2023. december 11. óta 5 tétmeccsen kapott csak ki a válogatott (francia, holland, svéd, francia, norvég sorrendben) a lejátszott 17-ből, és állom a sarat, ha ilyen következő két évnek nézünk elébe.
És akkor a jelen
A szövetség a legjobb hatba kerülést tűzte ki maga elé, ami szerintem reális, és én is ezzel lennék elégedett; szerintem a női mezőny kibővült már 6 olyan válogatottra ahol a dobogós helyezésekről a napi forma, a kapufák és a kipattanók döntenek, és engem elégedettséggel tölt el ha olyan válogatottak közé tartozhatunk mint Norvégia, Franciaország, Dánia, Hollandia és Svédország.
Ettől függetlenül azért rejtegethet veszélyeket ez a vb, még akkor is ha a könnyebb ágra kerültünk a sajtó szerint - ezt azért én annyira nem osztom, erről majd lentebb, hogy miért -, ha csak egyet botlunk, ami akár a legerősebb dánok, vagy a leggyengébb horvát/japán ellen történik a középdöntőben, akkor középdöntős másodikként kiesve, könnyen 8. helyre pottyanhatunk.
A negyeddöntőt sem érzem könnyűnek, én inkább a svédek helyében lennék, ahol a középdöntőben túlesnénk a norvégokon és ha minden papírforma marad akkor a német, szerb, spanyol és montenegrói válogatott jönne a legjobb négyért, ami számomra lényegesen hízelgőbb, mint a hazai pályán játszó Hollandia, vagy a fogát minden bizonnyal rohadtul ránk fenő franciák.
Közben meg nem féltem magunkat, hiszem, hogy ez a válogatott a korábbiakkal ellentétben kiélezett helyzetekben jobban koncentrál a saját játékára, összeszedettebb, és mikor olyanokat nyilatkozik, hogy legjobb négyben a helyünk és ezért mindent meg is teszünk, azt tényleg így is gondolja. Ezt tavaly azért már bizonyították.
Akkor sem lesz rossz szájízem ha nyolcadikak leszünk, ez a vb alapvetően nem kvalifikál sehova, a csapat hiába már a rutinosabb válogatottak közé tartozik és csapatépítésben már ott van a norvég, dán és franciák nyakán (ezt azért jólesik kimondani), de még mindig az egyik, ha nem a legfiatalabb a vb-n, és ha a hazai vb-t és LA-t nézzük, vagy a jövőre már olimpiai kvótákat érő eb-t, akkor most csak egy dolog számít: a tapasztalat. Cél a negyeddöntő legyen, ha odáig eljutunk majd csak akkor foglalkozzunk a többivel.
Addig is tapossunk bele a gázpedálba, élvezzük úgy ezt a vb-t, mint a tavalyi eb-t, ha ez megvan abból már rossz nem lehet!
Keretmustra
Kapusok: Szemerey, Janurik, Bukovszky
Ezen a poszton vitatkozni nem lehet. Szikora még odaérhetne Bukovszky helyére, de én már a tavalyi eb-n is úgy voltam, hogy most már nagyon itt az ideje foglalkoztatni egy huszonévest, még akkor is ha nemzetközileg nem rutinos, mert a jelenlegi kapustrió (Böde-Bíró, Szemerey, Janurik) már kifele lépked, nagyon kellenek most már a fiatalok.
Ha Szemerey hozza amit tavaly, sőt még rá is tesz, akkor biztos, hogy nem kapuban fogunk elbukni meccseket.
Balszélsők: Márton, Hársfalvi
Tavaly Petrus volt a rookie-m a válogatottban, idén a klubjában is elég halovány (talán mostanság az őszi szezon végére érte utol magát), így érthető, hogy nem került be a szűkített keretbe. Alapvetően nem támogatom mikor a válogatottban egy poszton két azonos klubból jövő játékos osztozik, de jelenleg itt is a legjobbak vannak most. Márton kiléphet Nadine árnyékából, Hársfalvi meg Mártonéból.
Balátlövők: Kuczora, Faragó, Csíkos
Kuczora tavaly áttörte a gátat, az EL-döntőben is a Thüringer kb az ő játékba állásával húzta be a kupát, visszarendeződésben elsőként ér fel (még lerohanásgólokat is tud ha kell!), nála a legszembetűnőbb a változás, az ő szerepe jelenleg megkérdőjelezhetetlen, ha minden lépés kijön akkor egyénileg is sokat profitálhat ebből a vb-ből és szintet léphet.
Esztergomiként én nem Faragónak, hanem a másik esztergomi Vargának adtam volna most inkább esélyt, egyrészt neki klubszinten több nemzetközi tapasztalata van, nagyon vagány tud lenni, és klasszikusabb átlövő is mint Faragó, de kb ezt leszámítva azonos szintű játékosok.
Csíkos engem tavaly a bronzmeccsen megvett. Mikor láttunk utoljára olyat egy fiataltól, hogy elad egy labdát kritikus pillanatban, majd mit sem törődve ezzel a következőt röhögve belövi?
Mégis a jobbszél után ez a másik legrutintalanabb poszt, biztos vagyok benne, hogy Simon és Vámos többet lesz ballövőben mint a másik két lány, és nagyobb szerepet inkább a csoportmeccseken kapnak.
Irányítók: Vámos, Simon
Kapu után a második legstabilabb. Én Szabót nagyon sajnálom, ha nem sérül le, tuti hogy utazó keretbe kerül, és vele egy nagyon mozgalmas, kreatív irányítóhármasunk lenne.
Vámos nekem már ott van a világ legjobbjai között, Simon pedig töri maga előtt az utat. Nem remeg meg a kezük, vállalják a felelősséget, ha kell szerveznek, ha kell gólt lőnek talpról, átlövésből, mindenhogy mindenhonnan, védekezésben jók, jelenleg ez a poszt ennél jobb már nem is lehet.
Jobbátlövők: Klujber, Papp, Albek
Klujbert ha összevetjük mondjuk a 4 évvel ezelőtti önmagával, ahol többször volt bátortalan és ebből kifolyólag felelősséget megúszó is (ami nyilván elsősorban a korából is adódott), mára úgy lett világklasszis és vezéregyénisége a válogatottnak. Ha úgy nézem ő a mostani keret Görbicz Anitája. A támadások alfája és omegája, ezen a vb-n pedig ennek most már meg is kell felelnie, ami extra teher, ettől egy kicsit féltem, de szerintem megoldja, jelenleg ez ebben a csapatban nem teher hanem elismerés.
Papp a védelem oszlopa, akinél személy szerint nagyon örülnék ha elöl is több lehetőséget kapna, biztos, hogy élne vele, plusz talán kicsit a sajtóban is több figyelmet kaphatna, mert ha ő nincs, akkor a védelmünk sem lenne teljes, és hát az, hogy mindezt balkezesen, az azért külön kiemelendő, hisz nem sok védőspecialistát tudunk innen felsorolni, egyedül csak ő és Klikovac jut eszembe.
Albektől ezen a vb-n várom a nagy robbanást. A felkészülési mérkőzéseken a statok alapján (ha már látni nem láthattuk) hengerelt, 17 gólt lőtt a hétvégén, ennyit évek alatt szedett össze! Ha a norvégok kondija a kiindulási alap, ő van a legközelebb hozzá, a világ legjobb csapatában van, most van talán a legnagyobb önbizalma is. Egész egyszerűen minden amellett van, hogy Albekből ki KELL, hogy jöjjön az amit várunk tőle!
Jobbszélsők: Grosch, Falusi-Udvardi
Vica ha átmenetileg is, de nagyon nagy örökséget hagyott maga után. Mind az olimpián, mind az eb-n támadásaink befejezése jelentős mennyiségben rá irányult, amit tökéletesen le is hozott, ezzel iszonyat magasra rakva a lécet.
Ebben én úgy látom, hogy Grosch jó partner lesz, lehet nem tömi ki meccsenkénti 5 gólokkal az ellenfél kapuját, de mikor helyzetbe jut, ott hozza azt amit elődei, szóval őt ilyen téren nem féltem.
Falusi-Udvardinak a holnapi nap lesz minden: első válogatottság, első világverseny, ráadásul minderre volt összesen három napja. Egyértelműen Grosch pihentetése lesz az ő szerepe, de ebből kifolyólag meglepetés is lehet.
Ettől függetlenül itt gyengültünk a legjobban, mind rutin, mind összeszokottságban.
Beállók: Tóvizi, Bordás, Szmolek
Tóvízi tipikusan az a beálló aki nem a góljaival, hanem a zárásaival, az átlövők helyzetbehozásával hívja fel magára a figyelmet, plusz a védelem oszlopos tagja. Tipikusan az a beálló akinél ezek miatt nem akarod elhinni mikor csak egy gólt hozott össze 60 perc alatt. És én az ilyen beállókat csípem!
Bordást én sem tudtam hova tenni tavalyig, ahol elképesztőt küzdött, és szerintem ahhoz képest, hogy jó ha eb előtt 5 percet ha pályán töltött, szerintem azért nagy pacsi jár neki, bántását ezek után nem tartom jogosnak a kommentszekciókban.
Szmolek az egy fejjel (bár elvileg csak 6-8 centivel magasabb) Tóvízi és Bordás egyvelege. Támadásban szerintem még nem ő lesz a második számú beállónk, védelemben is inkább a hármasok pihentetése lesz a cél. Ettől függetlenül ő rá vagyok a leginkább kíváncsi, ilyen beállónk azért még nem nagyon volt.
Szóval mindent összevetve csak ismételni tudom magam: ha olyan önfeledt, felszabadult játékot mutatunk, mint tavaly, bármire képesek vagyunk!
HAJRÁ MAGYAROK!
Fotók: MKSZ