Túl vagyunk a negyeddöntőkön, összességében szorosabbak lettek egy fokkal még annál is, mint amit előre vizionáltam, ismét bebizonyosodott az a tézis, hogy egy-egy torna vagy sorozat igazából az egyenes kieséses szakasszal kezdődik. Ezúttal mi is egy hajszálra voltunk, de a küszöbben elbotlottunk. Ezt kicsit jobban is kibontom most.
Magyarország vs Horvátország
A teltházas és manapság szokatlanul hangos Zágráb Arénában melegítettek a felek a találkozóra, és már eközben jól látszódott, hogy az arcokon teljesen más honol. A mi fiainkén felszabadult öröm és mosolyok, a horvát arcokon viszont egyértelműen látszódott a nyomás, ami egy hazai rendezést úgy általában kísér. Kivéve Dánia. A mostanában tényleg elég komolyan értő és érdeklődő, 13 éves lányom - aki baszta elolvasni az LA-t, hehe - feltette a következő kérdést a kezdő sípszó előtt 10 perccel.
"Anya, mi kell ahhoz, hogy itt ma nyerni tudjunk?"
És én válaszoltam neki.
"Alapvetően az, hogy élvezzük a játékot! Ha az első tíz percben dobunk kínait, akkor jó irányba állunk. Kell a kapuba egy jó Bartucz és kell egy jól működő védelem, esetleg a nyitottal szemben is."
A negyedik gólunknál üvöltve borultunk egymás nyakába, mert addigra kipipáltunk szinte mindent, amit kértem, de tényleg. Egyértelműen hosszú tornára készült ez a magyar válogatott, és a legjobbkor tudtuk hozni a maximum közelit, ez már önmagában egy óriási előrelépés, nem lehet nem észrevenni. És jöhettek nekem a könnyű ággal, oké, persze, de azt is meg kell csinálni, és az sem ment mindig. Innen nézve a brazil/portugálnak is könnyű ága volt (a rettentően nihil svéd/norge párral), meg a franciáknak, de az igazság inkább az, hogy a dán/francia duó mögött olyan szinten zárt össze a mezőny 2-től úgy 12-ig, hogy bármelyik napon bárki kicsinálhatja a másikat. Ezt igazolta tavaly a legjobb Eb., ever, amit a szememmel láttam, ezt igazolta az olimpia, és ezt igazolja ez a vébé is, összességében. Európa abszolút összerázódott, és itt a vébén ehhez fel tudott még nőni relatív új versenyzőként Brazília, és nyilván ott van Egyiptom, de ez már ugye senkit nem lepett meg. Na de vissza a mi meccsünkhöz!
A kapuscsere óriási húzásnak bizonyult, a védelmünk gyönyörűen, előrevételezve, összhangban mozgott egymással és a kapussal, boldogok voltunk, örömjátékot toltunk, az addigi kicsit rosszabb teljesítmények (gondolok itt elsősorban Gerire és ImreBencére, de én még BB-t is kicsit ide sorolom) egyértelműen feljavultak a fontos meccsre, mindenkit feldobott a tét, a hangulat, a pressure, Zoki és SzitaZotyi húzta előre a csapatot, annyira jó volt nézni, és beleélni magunkat. Elhittük, hogy ez meglehet. Hogy ezt megérdemeljük. Hogy ezek vagyunk mi. Hogy végre nem elfáradunk egy hosszú torna végjátékára, hanem igazából csak most ébredtünk fel. Ilyet mi nem szoktunk. Mi szét szoktunk hullani a tét súlya alatt. Most pedig tökösen beleálltunk a melóba. A horvátok néhol azt sem tudták, mi van.
Minden elemében parádés meccset játszottunk nagyon sokáig, Chema - egy kivételével plusz a végjáték cseréi - minden taktikai húzása tökéletesen működött, csak az a kurva 7/5 elleni ne lett volna. Az LA-be éppen azt írtam bele, hogy azt el kellett volna engedni a torna folyamán, mert egyrészt mindenki pontosan tudta, mi következik, és erre fel is készült az összes útunkba kerülő csapat, másrészt egyszerűen nem volt olyan formában a két beálló ezen a tornán, hogy fixen hozzák a ziccereket. De nem is csak ez volt a baj, hanem az is, hogy a lefutás jól láthatóan nem volt mindenkinek tiszta, volt, hogy állt már 3-4 védőnk a hatoson, üres kapu előtt, miközben az aktuális kapus az alapvonalon üvöltött. És ez nem csak a horvátok ellen volt így, hanem az egész tornán. Nem ment ez, szerintem egyértelmű hiba volt erőltetni a negyeddöntőben. A legrosszabb egyébként az volt, amikor a horvát meccs után Kuzmanovics lenyilatkozta, hogy azok voltak a legjobb perceik, amikor mi emberelőnybe kerültünk. Hát baszki. Hogy nekünk azért kelljen könyörögnünk, hogy ne kerüljünk emberelőnybe, az valami egészen szürreális dolog, de nagyon magyar. Na ez volt a magyar, nem az átok.
Két gyerek mellől nem vagyok sem időcsilliárdos, sem mazohista, hogy visszanézzem a vébés meccseinket és összeszámoljam, hogy mennyi volt az emberelőnyeink konkrét végeredménye - nyilván erre van Citrom és az elemzők, remélem valaki megcsinálja, hogy lássuk pontosan - de hajlok rá, hogy ebben most biztosan igazam van. És ha lőttünk is gólokat belőle (Guineán kívül sztem nem sokat), akkor is egyszerűen sokkal demoralizálóbb üreskapusat kapni sorozatban. Amondó vagyok, hogy nem kell állandóan feltalálni a spanyol viaszt, lassan tényleg már az a meglepő, ha valaki úgy oldja meg az emberelőnyös helyzetét, ahogy tanítják általánosban: hogy elindít egy húzást, amit mindenki továbbad, és szélen ziccert lő a szélső. Bumm. Olyan egyszerű pedig, és ki fog jönni, ha rendesen ráhúzol a falra.
Nálam egyértelműen ez az oka a kiesésnek, biztosan benne van az is, hogy Ligetet és Sipit is mellőznie kellett a legutolsó másfél percben a magyar válogatottnak, hogy mennyire volt jogos (Liget pirosa nálam egyértelműen túlzás volt, főleg így, visszanézés nélkül, és igen, Fazékról is kimehetett volna vki ott a végén, de egyébként amennyire ment előre a hangulatkeltés, pont annyira kézbentartották a spanyolok ezt a meccset, kevés szavunk lehetett...), de ha azt a 3-4 üreskapust nem nyaljuk be menet közben, akkor nincsenek ennyire a nyakunkon a money time-ban, nem bizonytalanodunk el, és remegünk meg az utolsó percben sem. Nagy kérdés még számomra, hogy miért Bodó volt fenn az utolsó támadásnál, amikor Szitának egész tornán mentek ezek a fontos szituációk, de Ilic is ott volt, ráadásul óriási meccset tolt, egy kínait is megpróbálhattunk volna, azok is ültek végig. De ez tényleg csak morfondírozás, és igen, továbbra is is vallom a szögedi aranybecsűt, hogy utólag okosnak lenni olyan, mint előre hülyének, ezzel az célom, hogy legközelebb már előre tudjuk majd, mi nem jó.
Viszont Chema munkásságának megítélése, meg a takarodjozás egy ilyen kiesés után, az nekem óriási vörös posztó, kb. akkora, mint az oláhlacizás. Hát honnan nem látni, hogy az elmúlt négy (vagy mittudomén mennyi) évben mit tett hozzá? Hogy milyen CSAPAT lett a válogatottból? Hogy milyen a kémia és a hangulat ekörül a csapat körül? Hogy a Holdra mennének utána. Hogy mennyire más a mentalitás? Csettintésre. Hogy a nemlétező utánpótlásból embereket épített fel majd be? Hogy mindenki külön-külön növesztett óriási tököt magának? Ezek szerintetek véletlenek lehetnek, és ő pont jókor volt jó helyen? Ne vicceljetek már! Chema előtt összetettük volna a kezünket egy negyeddöntőért, most meg már lassan jogos elvárás lehet szinte minden világversenyen. Nem csak ezen. Paraszthajszálokon múlik ez, valamikor össze kell állnia, és igen, most jó volt a sorsolás, miegymás, de inkább haljunk meg, bátran, próbálkozósan és azt elmérősen, mint úgy, ahogy addig toltuk az ilyen meccseket - valaki találóan leírta kommentben, hogy - már a Himnusznál feltett kézzel és a hivatalos célt teljesítve, annyival megelégedve. Inkább ez, ezerszer.
Szóval hagyjuk csak békében tovább dolgozni Chemát!
És akkor még azt is nagyon fontosnak tartom elmondani, hogy szerintem egyáltalán nem bűn normális hangnemben megkérdőjelezni, urambocsá' kritizálni bizonyos döntéseket, ha bűn lenne, ez az oldal nem is létezne, szóval itt se essünk már át a ló túloldalára, ha kérhetem! Egy világverseny márpedig ilyen, és attól még, hogy valakit elismerünk, imádunk, és remek edzőnek tartunk, észrevehetjük, sőt, ki is mondhatjuk, ha hibázik. Ez csak Magyarországon szokatlan vagy furcsa dolog, talán innen is kikopik egyszer, de azért, mert szerintem a 7/5 elleni szar, még egyáltalán nem leszek a nemzet vagy a válogatott ellensége. Pusztán csak elmondom a véleményemet közérthető formában. Na, ennyi dolog gyülemlett fel bennem a torna magyar vonatkozásáról, uff.
Szóval én köszönöm a csapatnak és a stábnak ezt a csodás két hetet, annak minden ősz hajszálával és győzelmével, szép volt, fiúk, legközelebb még jobb lesz! Viszont ha van olyan szurkoló, akit a helyszínen ért atrocitás, és szívesen megosztaná a sztorit, az plíz, írjon egy emailt a hatosfalKUKACdzsímélDOTcomra, és adja elő, mert a rendezésről még írni szándékozom.
Franciaország vs Egyiptom
Ha volt a miénknél nagyobb dráma, az ez volt. Őszintén, én egy kicsit alálőttem Egyiptomot, biztos voltam benne, hogy a franciák könnyebben mennek tovább, pedig azért ott volt az az olimpiai iksz is, ami nem oly rég volt. Mindenesetre akárhogy próbálta leszakítani magáról Franciaország a fáraókat, azok mindig valahogyan visszamásztak az ablakon, amiből szintén egy rettentően fasza negyeddöntő kerekedett, az utolsó gól pedig egy szúrás volt a szívbe ott is, Karabatic óriási rutinja kellett ehhez a győzelemhez, gondoljatok bele, ha csak kicsit jobban íveli azt a labdát, már nem ér be, és hosszabbítás, aminek ki tudja, mi a vége. Ugye. Mindenesetre ma Franciország vs Horvátország elődöntőt rendeznek Zágrábban, és én nem fogok a hazaiaknak szurkolni, az kurvaélet. De Duvnjakot szeretem.
Dánia vs Brazília
Ahogy azt előzetesen is gondoltuk, ez volt végül a legsimább, most talán Gidsel sem hatvanpercezett, de azért azt is tegyük hozzá, hogy nem volt ez különösebb alá/fölérendelt szereposztásban, a latinkák egészen méltó ellenfeleknek bizonyultak a negyeddöntőben. De pont ennyi volt ez.
Portugália vs Németország
Óriási meccs lett ebből is, hosszabbítással nyert az európai másod-liblingem, ahogy azt kell. Az első félidő teljesen egyértelmű fölényt hozott Fradejéknak, aztán az ő kiállítása hozott némi fordulatot, persze gondolom Alfred is hozzátette a magáét, de végül többszöri német feltámadás visszaverése után a Costa-gyerekek behúzták a portugálokat egy elődöntőbe. Nagyon, nagyon, nagyon irigyelem őket, és kicsit büszke is vagyok rájuk, mint a portugál kézilabda egyik legrégebbi, magyar rajongója, hehe. A dánok negyeddöntőjét elnézve egyébként ezek a portugálok nekik még kellemetlenkedhetnek kicsit azzal, ha úgy mennek bele, ahogy kell: örömmel és óriási játékkedvvel. Én nagyon fogok szurkolni nekik, ezt megígérem.
Ma már elődöntő Zágrábban, 21.00 órás kezdettel, Franciaország vagy Horvátország? Szerintetek?