...a FONTOS...
Komplett mezőny
Éppen csak belekezdtünk az idei rendes világversenybe, de már most kapkodjuk a fejünket, olyan sztorik vannak. Nem csak a franciákok tökjogos kiesésére értem - ami csak így leírva meglepő, a két meccsük alapján viszont egyáltalán nem az -, hanem úgy en bloc mindenre. Fogalmazzunk úgy, hogy meglehetősen faszipántos meccsek voltak tegnap is: a portugálok gyakorlatilag töksimán továbbjutottak, ami önmagában egy csoda nekem, látens portugál-rajongónak, és hát azt sem titkoltam soha, hogy északról elsősorban a norge-sikereknek vagyok képes örülni, úgyhogy a dé csoport nem is alakulhatott volna számomra szerethetőbben. És igen, ebben az is benne van, hogy nyilván nem jó ez nekünk selejtező szempontjából annyira, de hát nem úr, aki nem pazar, engem ez már tényleg nem mozgat meg. Jöhetnek a péklapátok, de akkor sem. Ha beesik az ölünkbe, persze tudok majd neki örülni, de ennyi.
Üdítő az is, hogy a bővítés ellenére, és már a torna elején ennyire komoly színvonalú meccsek vannak (jó, tudom, ez egy Eb., de akkor is), imádom ezt, átlagosan két képernyőn három meccs megy egyszerre, plusz ami nagyon fontos, hogy a játékvezetés színvonala is nagyjából megfelelő végre. Amin kicsit meg is lepődtem, hogy őszinte legyek, mert a BL-ben nem érzékelni ezt a javulást, de majd mostantól, remélhetően. KOP-KOP-KOP. Elég sok meccset láttam az eddigiekből, talán egyedül a svéd vs szlovén vezetésébe tudnánk lista-szinten komolyabban belekötni, nagyon remélem, hogy ez a torna végéig így is marad és ugye majd még a távoli jövőben.
Gyorsan fussunk végig a mezőnyön, hogy kivel mi történt eddig, és várhatóan mi fog: az a-ban a horvátok a megfelelő elánnal hozzák a csoportjukat, és hogy ki megy velük tovább, azt szépen eldönti majd ma a Montenegro vs Bejorusz párbaj, ami egyáltalán nincs még lefutva, de ha valamit mindenképpen kellene mondanom, dobnék egy százast a fehéroroszokra. A szerv vs horvát pedig tétnélküli.
Arra viszont egy petákot sem tettem volna, hogy az osztrákok vezetik majd a csoportjukat, pedig ráadásul nem is érdemtelenül teszik azt. És itt jöhet képbe egy meglepi, nekem legalábbis fura volna, ha Kiróék nem lépnének ki ebből a - hogy is mondjam szépen - nos gyehena csoportból az elmúlt évek fejlődései után, márpedig ez is benne van. A tegnapi szopacs után ugyanis koppra pontosan állnak a csehekkel, akik a csoport leggyengébb láncszemével játszanak holnap, míg Észak Macedónia a hazai pályán megtáltosodott Ausztriával. Hatalmas javulás kell tőlük, az biztos.
Számomra kicsit meglepő volt, hogy a dajcsok már a 10. percben elbukták a csoportrangadójukat (6:1, háló!), de nyilván számítottunk a címvédő spanyolok hasítására, nálam előzetesen is ők voltak az ág döntőre esélyes csapata, és ezt hozzák is szépen. Németország persze tovább fog jutni, nagyon nagy blama kellene máshoz, főleg úgy, hogy ebben a csoportban a lettek leptek meg negatív irányba. Vagy a hollandok pozitívba, ezt nem tudnám így megmondani, mert az ő meccsüket pont nem láttam.
A dé-ről pofázhatnék reggelig, azon túl, hogy ekkorát még én sem vártam a portugálkáktól - pedig ki, ha én nem, ugye -, azért azt is látni kell, hogy a franciákok egyrészt komolyabb tét nélkül vannak itt, másrészt igazából valahol elvesztették önmagukat. Tárgyaljuk a listán, hogy mi történhetett, de egyszerűen csak arra tudunk kilyukadni, hogy a kudarcnak - mert az legyen vitán felüli, hogy a francia válogatottnak csoportban ragadni mindenképpen az - két jól látható oka van: az egyik az Omeyer utáni űr a kapuban, amit még egy átlagos százalékkal stabilan védő kapus mellett is éreznénk, valószínűleg, viszont ezen a két meccsen Gerard látványosan fosch volt, lássuk be. Az elsőn 8%-ot védett, de mondjuk legalább DD lecserélte, így összejött kapuból 20%, a másodikon pedig már hiába jött össze 29%, ami még mindig átlagon aluli, ezen a szinten, főleg, ha Bergerud pedig odatesz 39%-ot. Ugye. Nos ez pont annyi különbség, amennyivel ki lehet esni ebben a menetrendben. A másik okot én személy szerint DD-ben látom, talán túl mély ez a víz, mert valahogy nincsenek meg az alapjátékok sem, amelyek a mindenkori franciáknál mindig is megvoltak, és hát lássuk be, hogy ilyen keretnél meg is kellene legyenek. Most annyi volt a francia játék, hogy vagy betömködték Fabregasnak, ami a legtöbb esetben gólt/hetest is eredményezett, vagy valaki kintről eleresztette, kisebb-nagyobb sikerrel. Inkább kisebbel. Ez pedig bazi kevés egy ilyen kerettől, szerintem.
Na de viszont a portugálokat üdvözöljük az élvonalban, visszavonhatatlanul megérkeztek, talán tényleg ideje volna felmérni, hogy UP-szinten mit csináltak sokkal jobban, mint mi, az elmúlt 5-10 évben, mert hogy látható az eredménye, annyi szent. Ugyanez amúgy Norvégiábra is fennáll, mondjuk ott felnőtt egy Sagosen, és volt jó példa, hiszen a nőknél működött a dolog régóta, de a londoni olimpiai selejtezőt még hoztuk ellenük, ezt csak úgy mondom. Szívesen jelentkezek önként arra a melóra, amelyik a helyszínen utánajár ennek, még tanulmányt is készítek belőle, ha kell valakinek!
A norvégok tehát igaz, hogy elképesztően Sagosen-függően, de gyönyörűen hozzák a tervezett lépéseiket, hazai pályán abszolút felszabadultan mennek előre, Berge meccselése pedig kifejezetten tetszik. Kíváncsi leszek, mire megy egymással a két továbbjutó, abban biztos vagyok, hogy remek mérkőzés lesz, egyúttal előre jelezném is ezt a tévés szerkesztőknek, mert nincs az a cuki Lékaival letolt harmadik félidő, amire egy ilyen meccs közvetítését elcserélné az értelmes, sportszerető réteg. Csak szólok, mert azt látom, hogy eddig nem nagyon sikerült belőni, hogy mit is kéne közvetítsenek, az osztrák vs ukrán például sokunkat nem köt le, de tényleg, pedig azért nem túl bonyolult ez. Na mindegy.
Rólunk mindjárt jövök bővebben is, mert ugye ma vannak mérkőzések az E-ben, és hát időközben a magyar prioritás is megváltozott egy bizonyos szinten. Volt némi vitám itt-ott azzal kapcsolatban, hogy mennyire nagy meglepi a mi győzelmünk az oroszok ellen, de ez innen nézve már tök lényegtelen. A fontos dolgok csak most következnek, és mivel Izland rendesen beleszart a ventillátorba a dánok elleni - egyébként csodálatos - győzelmével, így hát nincs olyan meccs, amire a másiknál jobban figyelnünk kéne. Két tökéletes meccs kéne, súgja halkan a kincstári optimizmusom, de erre még kitérünk egy külön felütésben. Ebben a csoportban egyelőre még minden nyitott.
És itt van még az F, ahol túl nagy meglepetések nincsenek, minden bizonnyal megy tovább a két nagy, talán csak annyi, hogy a vártnál simábban zajlott a két továbbjutó csatája tegnap, én legalábbis szorosabbat vártam, hogy őszinte legyek. Persze aki csak az eredményt sasolta meg, az most akár vaknak is nézhet, hiszen gondolhatja, hogy "nehéz a kétgólosnál szorosabb meccset játszani, te hülye", de egy ennyire kevés gólos, verekedős meccsen azért nem olyan egyértelmű ez. És tegyük is hozzá rögvest, hogy szinte végig szlovén kézben volt az irányítás, a svédek futottak az eredmény után, jellemzően, Mackovsekék tehát hozzák azt, amit sokan vártak tőlük előzetesen. A lengyelek viszont alulmúlták önmagukat is, pedig nyertek már Elnök kupát, nem is olyan régen, de szerintem Svájctól még nem kaptak ki soha az életben. Hát most igen. Nem is kicsit, ráadásul. Ilyenkor jut mindig eszembe, hogy mi de jól vagyunk, látjátok? Durva ez, hehe.
És akkor térjünk rá a Dánia elleni meccsünkre!
Először is nosztalgiáznék kicsit, nem voltam rest újraolvasni az utolsó dán-verésünkről készült posztomat, ha van időtök, ti is tegyétek meg, ugyanis ma sem kéne más ehhez az egészhez, csupán egy tökéletes meccs. A 2017-es vébé nyolcaddöntőjében picsáztuk ki őket tétmeccsen utoljára, ami bizonyos szempontból nem volt olyan régen, ergo bőven ők voltak az esélyesebbek, és hát igaz, hogy azt pont szülinapomra kaptam, de most is már mindjárt lesz ám, ezt csak úgy jelzem!
Akkor szintén le tudtuk tenni magunkról az összes terhet már csak azzal is, hogy egyáltalán nem volt elvárható tőlünk a győzelem, ebben nagyon hasonlít a két szituáció, sőt, most igazából egy fokkal könnyebb is lehet, ha nem fossuk össze magunkat ma sem. Ugyanakkor az egy egyenes kieséses ki-ki meccs volt, most viszont Dánia hendikeppel érkezik, hiszen vereség után nekik is szépen kicsengetnek, és mehetnek a franciákok után lenyújtani ezt a hetet. Egyébként lehetne is nekik mindegy, úgyis kinn vannak Tokióban, nem is értem, mit kell itt erőlködni ennyire, főleg ennyi sérülttel, hát minek kísértik a sorsot, nem? Aztán akkor meg sír a szájuk, ha a nagy erőlködésben összeszed egy keresztszalag-szakadást Landin vagy Mikkel Hansen. Eh. Laugét ismerjük, remélem Roló betéve tudja a lövéseit, ebből a szempontból Hansen sem szabadna meglepje, ha pedig ezt a kettőt kivesszük, már nem is olyan rémisztő, mint ez a fej itt lenn.
Láthattuk szombaton, hogy a világbajnok sem verhetetlen, persze amit Izland tolt ellenük, azt nehezen másolnánk mi le, de a saját fegyverünkkel még győzhetünk ma, és ezt tényleg komolyan hiszem. Természetesen azt feltételezem, hogy ez a mi fiatal, bátor kis csapatunk tud azért futni rendesen, amikor kell. Mennyiséget. És most kell. Na nem gondolnám, hogy szét tudjuk futni őket, viszont elképesztően fontos lesz minden egyes nem góllal befejeződő támadásuk után visszateperni, és ez felemészt mindenkit, aki nem bírja az ilyet. Úgyhogy remélem, mi bírjuk. Ugye?
Mondanom sem kell, mennyire fontos kihasználni az adódó ziccereket. Ha Landin vérszagot érez, végünk. Ha megremeg a kezünk ellene, végünk. Éppen ezért talán az lenne a legcélravezetőbb, ha a lövőink ott folytatnák, ahol az oroszok ellen abbahagyták, és kintről próbálnánk meg gólokat szerezni eleinte, hogy aztán kénytelenek legyenek fellépdelni, ezzel pedig nyílna egy kis tér Bánhidinek. Pont annyi bátorsággal a tökünkben kell ellenük is fellépnünk, mint szombaton, abban ott hiba nem volt és nagyon kétlem, hogy olyan rengeteg anyag lenne a dán válogatott kezében Ligi, Máthé Dominik vagy Szita kedvenc lövéseiről. Nem kell ezt túlgondolni sem, lövésből lesz a gól, tartja az indián mondás, és ezt azóta sem tudja megcáfolni senki sem.
Eddig is rajtuk volt nagyobb nyomás, most, hogy pont nélkül vannak, és mindig kiesési meccset játszanak, ez csak még nagyobb lehet, ezt igyekezzünk a magunk hasznára fordítani, miközben megőrizzük hidegvérünket. Mikleren és Győri Matyin rengeteg fog múlni, utóbbival kapcsolatban nagyon bízom benne, hogy időben felismeri, milyen játékok, hova kijátszva működhetnek, mert ez létfontosságú lehet. Nyilván kap majd segítséget a padról, ahogy megkapták a srácok ezt az oroszok ellen is már, természetesen, de előrelépést szeretnék látni, már ahhoz képest is, hehe. Tudom, sokat akarok, pedig nem. Becseréltük Bartók Donátot, nagyon helyesen, bármi is van, és bárhogy is van jelenleg, vélhetően többet tud hozzátenni ezen a szinten, de majd látjuk. A motivációjával nem lesz gond, azt hiszem. Mondjuk azzal remélem senkinek sem, hehe.
Ez a dán válogatott tehát egyáltalán nem verhetetlen. Nekünk sem. Ez lebegjen mindenki szeme előtt.
Rengeteg ütközéssel, hatvan percen át tartó 100%-os koncentrációval, bátor, gátlástalan, de kevés hibát megengedő, nyugodt, okos, taktikus támadójátékkal őszintén hiszem, hogy már ez a meccs is meglehet, és én máshogy amúgy sem állok meccshez, továbbra sem. Zárszónak hadd linkeljem be ide azt a 2017-es LA-t is, amikor pedig a németországi utolsó öt percben nyertünk -5 gólról végjátékból merítettük az ihletet, hiszen csináltunk olyat is már, remember? És egyébként a pontokba szedett taktikai tanácsaimat is érdemes újraolvasni, most sem mondhatnék okosabbakat/hasznosabbakat/ügyesebbeket, ráadásul furcsmód még a nevek is stimmelnek, szóval jesszusom, együttállás van, ismételten!
Tegyünk tehát félre minden más gondolatot a fejünkből, és próbáljuk meg lejátszani ismét a tökéletes meccsünket. Nem számít, hogy ki az ellenfél, nem számít, hogy mit érünk el vele, mi tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, és én elégedett leszek.
Hajrá magyarok!
Hajrá mogyorók!
Ui.: Csak ne szarjunk be!