Volt némi fenntartás bennem a "háromkapitányos" pad, a keret és a csoportunk erőssége miatt. De végre kiderült, ki Athos, Portos és Aramis a csapat körül. Chema az agy, Gulyás az arc, Laci meg a vezér, aki kellően tudja tüzelni a rendesen megfiatalított csapatot. Előzetesen három olyan meccset vártam, ahol kitesszük a szívünket a pályára, csúszunk, mászunk és tök mindegy mi az eredmény, mellékes, csak hozzuk ki magunkból a maximumot. De simán benne van így is, hogy 0 ponttal érkezünk haza.
Csak egy számít, fejlődjünk és végre ne magyar módra vigyünk végbe egy generációváltást, ne csak rövid távú célokat kergessünk türelmetlenül, ahogy szoktuk.
Szóban elengedtük az olimpiát, ami egy ilyen fiatal, kieső sztárok nélküli csapatnak elengedhetetlen. Nem nyomja őket agyon a teher egy olyan versenyen, ahol az összeszokás, rutin a cél. Igen, nem véletlen az áthallás a női szakággal! Laciék levették a terhet a fiúk válláról, sokaknak kerekedett is a szeme, hogy mi az, hogy nem várunk semmit?! De nem nehéz beismerni, látva a srácok felszabadult, helyenként kifejezetten tökös játékát a csapat menedzsment nem tehetett mást és igazuk is volt. Elvárás azonban továbbra se legyen! A cél a 22-es hazai EB-n egy jó eredmény.
Igazi kezdő meccs volt, tele technikai hibával, néha a srácokat elvitte a hév, de ez így volt rendjén. Mind a két félidőben volt 10 gyengébb percünk, de összességében kezdésnek ez nagyon rendben volt.
Hiába volt az orosz csapatban sokkal több klasszis, hála az égnek a padon Koksarov nagy valószínűséggel nem lesz az orosz férfi szakág megmentője és ezt sikerült is bizonyítania a meccsen. Olyan lemaradással sikerült néha reagálnia, mint egy szedált bulldognak. Köszönjük is meg neki! Ezzel szemben a mi taktikai sarkunk három muskétása elég jól felosztotta a feladatokat. Őszintén szólva megleptek, nem számítottam arra, hogy ennyire flottul, letisztázva működnek együtt. Chema felelt az időkérésekért, megjegyzem a sok magyartanárnak, hogy nem az anyanyelvünkön! Kellően érthetően és fanatizálóan. Laci úgy működött, mint egy önbizalom-automata, hajtott, lelkesített, tanácsokat osztogatott. Gulyás Pista meg a higgadtság szobraként meccselt, bár önkritikát gyakorolva néha nem a megfelelő ritmusban avatkozott közbe. Ilyet sem sűrűn hallani, főleg magyar szakembertől...
Az Eb előtt úgy gondoltam a legerősebb posztunk a kapus. Nem tévedtem. Ahogy Roli a legfontosabb pillanatban kivédte Timur tökéletes helyzetét egy "nem jó, de nem is tragikus ("Not great, not terrible." Gyatlov elvtárs a Csernobil sorozatban, hogy összekötöttem, hahaha) kapusteljesítmény után, az csak a legnagyobbakra jellemző. Úgy üvöltöttem, hogy nem csodálkoztam volna, ha pár percre rá megjelennek a rendőrök érdeklődni, hogy minden rendben van-e. És ott van még Marci is, akinek nem ártana tétmeccsen is védenie, hogy fejlődjön, mert benne is ott van a jó teljesítmény.
Irányítóban Győri megérkezett a felnőttek közé. Nem egy beszari gyerek az tuti, ahogy a meccsen senki sem volt az. Tényleg ennyit számít a teher nélküliség? Valószínűleg a válasz igen. Önbizalmat és tapasztalatot kell gyűjteni és a felszabadult, tét (egy sportolónál ilyen nincsen bájdövéj, mert ők mindig nyerni akarnak, különben annyi szép szakmát lehet még választani) és közvetlen, rövidtávú cél nélküli versenyen jöhet ki igazán a tudás, hogy aztán tétmeccsen is tudják hozni a legjobbjukat.
Az irányító poszt kellemes meglepetést okozott mindannyiunknak, úgy hiszem, főleg, hogy Győri és Bánhidi között nagyon működött a kémia. Bence, Roli mellett a legszilárdabb bástya a csapatban, gyakorlatilag tarthatatlan volt, Kalarash és az orosz fal nem éppen szépség és fairplay díjas ténykedése ellenére. Remélem azért többet fog pihenni és Rosta Miki is több szerepet kaphat, hiszen benne is ott van a beállós x faktor.
A kissé foghíjasnak tűnő ballökő poszt (Ricsi azért elég sok válogatottból hiányozna) lepett meg a legjobban, főleg egy nem túl alacsony orosz fallal szemben. Szita és Ligi is jól muzsikált elől, hátul, és végre kintről is veszélyesek voltunk, sőt beakadt egy két komolyabb sercegős bomba is. Jól szállt be a fradi fiatal tehetsége is.
Jobb oldalon is alakulunk. Máthéban azért még maradtak tartalékok, Zsolti meg hozta a szokásos „itt a labda, hol a labda” játékát és beverte a büntetőket. Őt leginkább Lékai tudja a legjobban helyzetbe hozni, de alakul a kapcsolata a fiatalokkal is.
Széleken rendben voltunk, de azért Dánia és Izland ellen keményebb lesz, bár Dibirov és Shishkarev sem gyöngyöt fűztek eddig.
Piszok fontosak lesznek a visszafutások. A hármas védőkön nagyobb lesz a teher, nem lehet ész nélkül kiugrálni, mert ha sűrűn kell fellépni és besegíteni, pillanatok alatt kész a helyzet a szélen, és ezek az északi szélsők bármit, bárhonnan gólra váltanak. Lindberg, Sigurdsson, Svan. Életveszély. Sokkal feszesebbnek kell lennünk hátul, mert Hansen, Lauge, Pálma bizony csúnyán szét tudják zilálni a falunkat.
Dánia és Izland vár még ránk. A tegnapi meccsüket nézve nem mi leszünk az esélyesek, de nincs, ami összenyomjon minket. Izland eléggé belefingott a nullás lisztbe a tegnapi meglepetés győzelmével. Ugyanis az is előfordulhat egy esetleges körbeverés esetén, hogy két győzelemmel is kipottyanhatunk, ha a dánok elvernek minket, mi Izlandot, az oroszok pedig nem javulnak.
De felesleges számolgatni, most nem ezért vagyunk kinn, hanem megmutatni mire is vagyunk, lehetünk majd képesek. Nincs más dolgunk, mint nekiesni a vikingeknek minden megilletődöttség nélkül, felszabadultan, tökösen! Aztán lesz, ami lesz, nincs mit vesztenünk!
Hajrá Mogyorók!
U.i.:Ha van kedvetek, legyetek kedvesek és segítsetek Vautor kollegának egy teszt kitöltésével, amellyel a kéziszurkolók lélektanát kutatja! Előre is köszi!
Fotók a válogatott hivatalos Fb oldaláról