Az A és a B csoport átnyálazása után lássuk a miénk mit mutat.
Németország - The Bad Boys
Tényleg így hívják magukat. Elképesztő, hogy honnan álltak fel a tokok, és hogy azóta mit értek el egy rendes edzővel. Igaz? Az előző vébére - Katar - még elég konkrétan kitolták őket, hogy a német piac ne vesszen el olimpia szempontjából, aztán tavaly januárban már megnyerték a lengyel Eb-t, ráadásul durván meggyőzően, parádés védekezésre épülő gyors, letisztult, szinte szép játékkal. Olyannal, hogy még én sem tudtam nem kedvelni amit csináltak, pedig nálam aztán tényleg mélyről indultak. Tették mindezt mondjuk különösebb nyomás nélkül, hiszen a katari hetedik hely is biztosította volna számukra az olimpiai kvalis tornát, de azt már ugye nem kellett. Ja, aztán meg nyertek egy bronzot Rióban.
Na szóval ez az új, német válogatott Sigurdssonnal abszolút számít a bundás kisebb csapataiban szereplőkre, mondjuk más lehetősége sincsen. Összeraktak egy bárki ellen ütőképes, precízen működő védelmet, ami mögött Heinevetter mellett Wolff védéseire is bőven építhetnek, sőt, tulajdonképpen simán övék a legerősebb kapuspár, szerintem. A hátsó alakzat zökkenőmentes működése azért is fontos ebben a játékrendszerben, mert amikor Gensheimer, Dahmke, Reichmann meg Groetzki minőségű szélsők szaladgálnak előre, akkor felettébb szerencsés, ha labdával is tudják tömködni őket. Az úgy már önmagában fél győzelem, ugye. És hát lássuk be, amilyen ronda Wiencek, annyira megtanította Frédi védekezni a Kielben, Weinhold szintén zenész (update: viszont sérült), a szélsőjáték mellett az átlövők is villanthatnak, ez egy olimpiát követő vb. lesz, nincs nyomás, nincs kvalifikációs frusztráció, mehet a kísérletezgetés, pusztán az a tényecske szarik a ventilátorba bele, hogy tudjuk, a bálnavadász utolsó fellépése lesz német színekben, fogalmam sincs, hogy ez milyen hatással lesz a "the bad boys" teljesítményére.
Január 3-án játszottak a Xavi Pascual által a konkrét élvonalba visszamotivált román válogatottal, akik amúgy az EB-selejtezőn meglehetősen meglepőket toltak, mondjuk most a tokokat nem tudták megviccelni (30:21), Sigurdssonék elég meggyőző teljesítményt mutattak. Aztán pedig 9-én az egyre stabilabb, de azért az EB-aranyhoz, olimpiai bronzhoz mérten messze nem ütőképes Ausztriával csörögnek egy barátságosat. Az izlandi valahogy úgy fogalmazott, hogy fasza dolog, hogy más országok esélyesnek tartják a csapatát, és fel is veszik a kesztyűt, meg minden, de szerinte azért a házigazda franszoák, az olimpiai bajnok dánok, a mindig veszélyes spanyolok és horvátok _mellett lehet csak német esélyekről beszélni. Ami igaz is.
Horvátország
Nem tudnak annyira szarok lenni, hogy ellenük mi legyünk valaha is az esélyesek, egyszerűen bazira nem fekszik nekünk az az 5+1, amivel fontos meccseken évtizedek óta rendszeresen elpáholnak bennünket, döbbenetes. Persze volt néhány döntetlen, de azok jellemzően már akkor születtek, amikor nekik valami miatt nem volt fontos az eredmény. A mérlegünk mondjuk a németek ellen sem sokkal szebb, de valahogy a horvátok mindig annyira egyértelműen jobbak, hogy kb. nulla kő, nulla láda kellemes emlékem van róluk, válogatott szinten. De tényleg. Éppen átszálltam valamelyik európai reptéren, amikor Veszprémben egyszer megvertük őket, a szerb Eb-n az utolsó csoportmeccsünk x lett, és az osztrák Eb-n is döntetlen, asszem végül semelyik nem számított sehova. A többi győzelmünk még a mammutok korában lehetett nagyjából.
És a helyzet most sem lesz sokkal jobb.
Néha elmerengek, hogy talán majd most..., hogy talán a keretek alapján akár még lehetne is keresnivalónk, de valahogy egyszerűen sosem jön össze. Fogalmam sincs, hogy ez miért van így, de így van. A franciák/spanyolok ellen gyakrabban érzem magunkat helyzetbe, mint ellenük, de mindegy. A jelenlegi kroácok kulcsjátékosa nyilván Duvnjak, az ő semlegesítése mindenkinek A nagybetűs FELADAT, a Kiel irányítója egymaga is képes eldönteni a meccseket, de mellette még azért vannak is páran. Irányítóban hagyományosan erősek, jelenleg is hárman állnak sorba Dule mögött: a két szkopjei okos, Karacic és Cindric is bőven megütik a mércét, és hát ott van még Obranović is. Mindannyian csodásan készítenek elő a lövőknek, ugyanakkor kintről is veszélyesek, ráadásul minimum két poszton bevethetőek, ezzel pedig eléggé variálható támadósort kap már alapra Zeljko Babic. Aztán meglátjuk, kit visz Franciába.
A klasszikus nagylövőik is megvannak Stepancic és Mandalinić személyében, a Zágráb köztudottan fasza háttér, arra mindenképpen kiváló, hogy azt a fejlődési ugrást megtegyék a horvát fiatalok, ami kell mondjuk egy párizsi szerződéshez. Luka Šebetić és Kopjlar személyében a cseresor is nagyjából megvan, Marko ráadásul egy teljesen más játékos lesz a horvát válogatottban, de ha ő nem megy, akkor megy majd Ivic. Belső posztokról Domagoj Pavlović ugyan hiányzik, de megoldják nélküle is. Szélsőik rendben, mint általában, talán az egyetlen kicsit gyengébb pont a beálló, de az is inkább csak a többi poszthoz viszonyítva. Kapusokat Ivic, Pesic és Stevanovic közül fog választani Babic. Gondolom tolják majd az 5+1-et keményen, hiszen az összes sikerüket azzal érték el, remélem ez nem fog meglepni bennünket, bár azt azért nem hiszem.
Magyarország
Hát igen, ezek volnánk mi. Próbálom nem arra felépíteni a mondandóm lényegét, hogy tavaly januárban ez a csapat mire lett volna képes, de még mindig nagyon nehéz elvonatkoztatni. És roppant dühítő belegondolni. Pedig tudom, előre nézünk, nem hátra, de amikor meglátom ezt a válogatottat, eszembe jut, hogy ott voltunk Gdanskban, és mennyire jó lett volna, ha ez a keret is ott van. Pont ebben az arányban kellett volna akkor frissíteni, mint ahogy most megtette Xavi, az összes mostani fiatalnak létjogosultsága van a válogatottban, hozzátesz a játékhoz, és mégsincsenek pusztán magukra utalva a felnőtt szinten vitathatatlan rutintalanságukkal. Nem azt mondom, hogy ez az öt fiatal annyira rengeteg lenne, de hogy arany középútnak megfelel, az biztos. A semminél jóval több, az egész csapatnál nyilván kevesebb. Így esetleg lehet _várni is valamit a sült galambon kívül, ahogy azt láthattuk a dánok vagy akár Izland ellen. Jó lesz ez, nekem tetszettek a felkészülési meccsek.
Mióta pofázzuk a nagytestű beállót, hiszen anélkül ebben a sportágban nem élet az élet és né'd már na, közben lett egy. Csárli óta áhítunk egy rendes lövőt, úgy tűnik az is meglesz (és most nem Jamalira célzok, ő az extra plusz ebben a keretben). Mostantól szélsőket kellene közösen óhajtani, hátha legközelebbre kinőnek a földből, mert az lesz a következő problémás poszt, de most _még ott is megvagyunk. A védelmünk egyre inkább összeáll, a lelkesedés, az akarat, az alázat mind látszik, ugyan nem mi vagyunk a legfiatalabbak, nem is hinném, hogy a legtechnikásabbak, leggyorsabbak, legakármibbek, viszont működőképes elegyet alkotnak a fiataljaink az idősebbekkel, és a posztokat tekintve is egész jó a helyzet.
A dánok ellenit leszámítva - amire mondjuk nagyon büszkék ők nem lehetnek - megnyertük a felkészülési meccseinket, a gyakorlókon a j2-t leszámítva Xavi egész jól használta a keretet, így ki sem fingtunk különösebben a meccsek végére, összességében valahogy jó érzésem van erre a vébére. Aztán majd meglátjuk, lehet, hogy magamat is átverem, de nem hiszem. A csoportban a harmadik hely a realitás, utána jön egy fontos, mégpedig első ránézésre a svédek ellen. Esetleg Katar érhet még oda a D2-re, bár Zarko Markovic nélkül valahogy nem érzem, de meglátjuk. Ergo az ott egy verhető ellenfél lesz mindenképpen, ezt nyilván Xavi is lefuttatja, és leginkább arra a meccsre lövi be a csapatot. Viszont azon az ágon utána a franciák jönnének, hát azt meg eléggé hopeless. De ha valahogy megcsípnénk a második helyet, akkor elsőre jönne a D3 (szintén Katar és a svédek), de a következő körben az B1 vs A4 győztese, papír szerint a spanyolok ugye. Na most őket én jelenleg nem érzem annyira lehetetlen küldetésnek, a horvát/német párost jobban, de mindegy.
Fehéroroszország
A futottak még kategória európai versenyzője, nem írnám azt, hogy a legerősebb, de az biztos, hogy a többieknél több tapasztalatuk van ezen a szinten. Ha nem is pont vb-részvételben, de a játékosaiknak rendes csapatok ellen van alkalmuk edződni évközben, ez pedig biztosan előnyt jelent. Rutenka nem lesz, vagyis hát lesz egy Rutenka, de az nem az ogre. Két meccset toltak az oroszok ellen, mindkettőn simán kikaptak a szerintük erős, agresszív, változatos támadásokat toló, Gorbok és Zhitnikov nélkül felálló ruszkiktól.
Tavaly játszottunk velük ilyenkor, hát, már ott is látszódtak a bajaink, na idén ilyesmitől nem tartok. Az örökmérlegünk parádés, bízom benne, hogy a mostani meccs sem rondít rajta. Most Pukhovsky az, ami régen az ogre volt, őt ki kell venni a támadásokból és akkor nem lehet gond. A védekezésük valószínűleg elég lesz az ázsiai és a dél-amerikai versenyző ellen, de másra nem. Az mondjuk már egy továbbjutás, nekik pedig az nem rossz.
Szaúd-Arábia
Ha Langi a sportstatisztikától nem küld mérleget ellenük, én azt mondtam volna, hogy talán sosem játszottunk velük. De küldött, úgyhogy most már emlékszem.
Na jó, nem. Illetve vissza sem kerestem a kézitörténelmen, mert nem tartom túl fontosnak. Meg kell verni őket, bármit is játszanak, ennyi ez. És hát ugyan Chiléről is pusztán ennyit tudok elmondani, ugyanakkor velük kapcsolatban motoszkál valami világversenyes emlék az agyamban, ahol nem voltak rosszak. Oneto, a női szívek elrablója sérült, viszont Chile új szövetségi kapitánnyal, bizonyos Mateo Garraldával vág neki ennek a vébének. Ismerős a neve? Nem csoda.