Van egy kicsit megkopott és nagyon megváltozott spanyol válogatottunk, akire három, tradicionális középcsapat vadászik majd, nem esélytelenül. A szlovénok mellett a keret ereje, tapasztalata és Vujovic fanatizálása szól, Izland mellett a felkészültség és a teher tökéletes hiánya, a Macedónok mellett pedig Cervar. Aztán van itt még két töltelékcsapat - aztán Tunézia vagy Angola bele ne találjon szólni az európaiak játékába.
Spanyolország
Nemcsak mi nem jutottunk ki Rioba, erre emlékeztetnénk mindenkit! Bizony, a spanyolok a kvalifikációs tornán egészen szürreális módon bukták el a kijutást - hármas körbeverés után egyetlen dobott góllal maradtak el a svédektől és le az olimpiáról. Azt a bizonyos svédországi tornát a szlovénok nyerték, mondani sem kell, nekik biztosan vissza akarnak vágni. Már azok legalábbis, akik még mindig kerettagok. Mert az elbukott olimpia után nem meglepő módon mennie kellett Cadenasnak, a helyére a Rioban a brazilokat a nyolc közé vezető Jordi Riberát nevezték ki, aki talán a 2010 környéki, egészen sikeres Leonból még ismerősebb lehet. Ahogy azt várni lehetett, Ribera komoly tiszogatásba kezdett, a tavalyi Eb csapathoz képest kimarad Sterbik, Maqueda, Ugalde, Garcia Robleda, Baena, Mindegía és del Arco. A helyükre - innen nézve - ismeretlen fiatalok kerültek, talán egyedül Corrales kapus az, akinek a benevezése egyáltalán nem meglepő. A gerincet azért várhatóan továbbra is Perez de Vargas, Raul Entrerrios, Sarmiento, Canellas, Alex Dujsebajev, Aguinagalde és Victor Tomas jelentik majd. Nekünk mindenesetre nagy kérdés, hogy Cadenas színtelen-szagtalan, a kötelező meccseit is kínkeservesen abszolváló válogatottjához képest Ribera csapata hozza-e majd azt a keményen védekező, felszabadultan és színesen támadó játékot, amit tőlük az elmúlt évek alapján várni lehet. Ha most kell tippelni, inkább azt mondjuk, nem róluk fog szólni ez a vb.
Izland
Ahogy Izlandról sem. Ez bizony már nem az a csapat, ami 2008-ban olimpiai döntőt játszott, 2010-ben pedig bronzérmes lett az Eb-n. Sigurdsson és Atlason mellett csupa, valljuk be, ismeretlen névből áll a válogatottjuk, főleg így, Palmarsson nélkül. A dániai tornán azért az kiderült, a taktikai felkészítésük még mindig rendben van, de a képességeket ezzel viszonylag nehéz pótolni. Gustafsson és Edvardsson nem rossz kapusok, Karasonnak jó a keze, Arnarsson egész jó képességű beálló, és nagyjából ennyi.
Szlovénia
Bezzeg a szlovéneket milyen jól ismerjük! Persze, velük rendszeresen összefutunk a selejtezőkben, klub szinten pedig a Bajnokok Ligájában, SEHA ligában. A celjeiek mellett a csapat főleg légiósokból áll, hagyományosan ultra technikás, gyors, de viszonylag alacsony kézilabdázókból. Ezt jól egészíti ki Vujovic, aki a zágrábi lelépéssel hagyott magának időt az alapos felkészülésre, ami nála leginkább a védelem felépítését jelenti. Nevekre lebontva irányítóban iszonyú erősek, bár Zorman és Bombac kiesésével a két legnagyobb név hiányzik majd tőlük, de Bezjak mellett Zarabec őszi formáját látva itt így sem lesz problémájuk. Átlövőben, főleg a balkezeseket nézve szintén jó a névsor, Dolenec, Kavticnik, Miklavcic nem rossz választék, a szélsőik meg még Gajic nélkül is kivétel nélkül klasszisok, ld. Marguc, Sostaric, Janc, Razgor. Magyarul: náluk évek óta benne van, hogy akár a négyig eljussanak, főleg, ha a tavaszi olimpiai kvalifikációs torna után megint meglepik a spanyolokat és az első helyen tudnak továbbmenni a csoportból. Ebben már csak azért is bízzunk nagyon, mert a 8 között így akár egy szlovén-magyar is összejöhetne...
Macedónia
A legnagyobb húzást már meglépték akkor, amikor Lino Cervart megszerezték szövetségi kapitánynak. A "Prof" különösebb nemzetközi visszhang nélkül dolgozik a Metalurgnál már hosszú évek óta, de ha hosszávesszük ehhez a kék szkopje állandó anyagi gondjait, be kell lássuk, habár egy polccal lejjebb dolgozik, egyáltalán nem kopott meg az egykori horvát aranygeneráció olimpiai- és világbajnok edzőjének tudása. Nyilván az sem véletlen, hogy a fél keret nála játszik, közte természetesen a macedón kézilabda legújabb csillaga, Taleski. A vb-n az ezredik válogatott gólját szinte biztosan megszerző Lazarov mellett a löwen szélsője, Dejan Manaskov, a bundesligában játszó irányító, Mirkulovski és a Vardarban idén viszonylag keveset játszó, amúgy remek beálló Stojanche Stoilov a jobb nevek. Cervar miatt egy-egy bravúr bennük van, de nekik a reális cél a legjobb 16.
Tunézia és Angola
Afrika második (Tunézia) és harmadik (Angola) legerősebb csapata egészíti ki a továbbjutókat. Ok, ez kicsit talán lenéző, mert Tunézia az elmúlt tíz évben jobbára továbbjutott a csoportjából - aztán ennyi. De az abszolut outsider Angola mellett ebből a csoportból hatalmas megleptés lenne, ha bármelyikük továbbmenne. Talán Izland vagy a Macedónok ellen lehetne esélye az araboknak, de a szigetlakók taktikailag, a délszlávok meg védekezésben, egyéni képzettségben vannak annyival előttük, ami miatt mondhatjuk, továbbjutókat tekintve ez a legkiszámíthatóbb csoport - az 1-4. helyezéseket tekintve viszont talán a legizgalmasabb.