Pedig tulajdonképpen az összes engem jól ismerő kispajtás szerint kézilabda témájában egy igazi hülye, végletekig idealista, kincstári optimista vagyok, szóval ha nekem nehéz, nem tudom a pesszimistákkal most mi van.
Férfi válogatott-ügyben nem véletlenül hallgattunk eddig, mint szar a gazban, egész egyszerűen nem mertük ezt a témát megpiszkálni, mert féltünk, hogy többet ártunk, mint használunk, az meg bő két hónappal az Eb előtt nem volna túl szerencsés ugye. Megvártuk a Provident kupát, mostanra talán kissé le is nyugodtunk (annyira nem), a listán is átrágtuk részleteiben ezerszer az összes felmerülő krízis helyzetet, volt egyik oldal, másik oldal, hatalmas vita, érvek meg közhelyek puffogtatása, most pedig nagyjából kivonatolom a gondolataimat és a következtetéseimet. Van rá egy söröm, hogy minden kézilabda-barátot belülről feszíti szét az a kérdés, melyet két végletben tud feldolgozni jelenleg a magyar ("persze, meg majd legközelebb a szurkolók állítják össze a keretet" with ironikus szmájli illetve "Lékait kihagyni bődületes faszság") teljes joggal, ugyanis középút ebben a témában egyszerűen nincsen.
Nem szándékozom titkolni, hogy herótom van az elsőtől, egyrészt, mert a szólás-, vallás-, és majdnem sajtószabadság maradékain hadd mondja már el a véleményét mindenki, aki azt közérthetően és normálisan, másokat meg nem sértő hangnemben ki tudja fejezni, főleg, ha meg is tudja érvelni, másrészt pedig mert a bizalom sem lehet soha feltétel nélküli. Ha az, akkor vak, az meg baj. Arról nem is beszélve, hogy még egyszer a sportsajtó sem vállalhatja fel azt a felelősséget, amit XVII. rektorúr egyszer már felrótt neki, mégpedig, hogy ha ordas hibát lát, nem jelzi azt. Na, most akkor ezt mindenki vegye annak, aminek akarja, de hogy egy vélemény, azt remélem mondanom sem kell majd. Az enyém. De nem csak erről, hanem az első, már bevallottan az Eb-re felkészítő, nézőnek látható hétvégéjéről a magyar válogatottnak.
Pontokra bontanám a dolgokat, és kezdeném a pozitívumokkal. Most nincs sok, maradjunk annyiban.
Az, hogy a magyar csapat látszólag elbírja majdnem a komplett jobb oldal hiányát, az remek. Az is, hogy az egy évvel ezelőtti helyzethez képest borzasztó gyorsan kiderült, hogy mégis van utápótlás, hogy a Csárli utáni hatalmas, tátongó mélységű lyuknak tűnő balkettőben van egy Bodónk, akinek tényleg csak a lehetőség és a bizalom kellett ahhoz, hogy a felnőttek között is megfeleljen, hogy Zubai mellé elé van egy több, mint használható beállónk Bánhidi személyében, hogy a szélekre többé-kevésbé megbízható fiataljaink is vannak _cserének, és hogy kapuban nem sok problémánk van, ez mind-mind remek. Rolónak nagyon kellett már egy őszi löket, ez most jó volt annak, és van mögötte perspektíva a fiatalokban, konkrétan Bartuczban, az is tiszta. Hogy támadásban mindig volt valaki, aki bevállalta a lövést akkor, amikor megállt a tudomány, az is pazar. Aztán a védekezés. Hogy az nagyrészt akarati és fizikum kérdése, azt senkinek nem kell magyarázni, aki játszotta valaha ezt a játékot, ugye? Nem is volt nagy gond ezzel semelyik meccsen sem. Ami bezavar kicsit ebbe az idillbe az csupán az, hogy szerintem rohadtul nem mindegy, hogy ki ellen működik jól az a hatosfal vagy hogy ki ellen és hányszor meri bevállalni kilenc méterről a lövést az éppen aktuális megoldónk. És itt elérkeztünk a negatívumokhoz.
A felkészülési torna színvonala
Hát erről a Provident kupáról egészen más véleményem van, mint másoknak, ez már a listán is okozott fennakadásokat, de meggyőzni senki nem tudott, na. Fingom nincs, és a többiek sem tudják pontosan, hogy kinek a feladata volt ellenfeleket szervezni erre a csodálatos tornára, és mikor kapta mindezt a nyakába (de abból kiindulva, hogy tavaly el tudtunk menni leszopni Spanyolországba többszörösen jobb csapatok ellen Katar előtt nem sokkal, arra gondolok, hogy ez nem az előző managment maradéka), és még mielőtt valaki leordítja a hajamat, nem a névadó kiléte érdekel, mert vagyok annyira piaci szemléletű (NOT, de mégis), hogy szinte mindegy is, ki adja a lóvét, az mindenképpen pozitívum, ha ilyesmire ad. Viszont, ha már kijelentjük, hogy ezen a kereten sokat nem szándékozunk változtatni az Eb-ig, és igen, ez az elképzelés, ebben a keretben van az a koncepció, amit olimpia-képesnek tart Talant, akkor tiszteljük már meg a válogatottat azzal, hogy olyan ellenfeleket szerzünk erre a tornára, aki ellen meccset játszani valóban erőfelmérő dolog. Legalább annyira erőfelmérő, hogy a céljaink minimum hasonlóak.
Mert ha Knézy jr. az abszolvált ötezer mellé még ugyanannyiszor elmondta volna, hogy a biztos olimpiai résztvevő Argentína (hja, basszus, hát arról a kontinensről aztán nehéz a kijutás, valóban) és Eb-résztvevő Belorusszia, akkor sem lettem volna képes beléjük képzelni azt a színvonalat, amit az egyszeri nézőbe márpedig ezek a szavak konkrétan erőszakkal belesulykoltattak. Pedig ez egy lufasz torna volt, maradjunk annyiban. Komolytalan. Semmit nem tudtunk meg belőle, ami igazán fontos volna azon túl, hogy _ezen a szinten a fiatalok is megoldják simán, némi akarással. Sajnálom, de nekem nem az ugrott be erről a két meccsről, hogy a hiányzókkal kiegészülve lebikáznánk a picsába akár a spanyolokat, franciákat. Pedig ha ránézek az eredményekre, azok akár ezt is sugallhatják, annyira magabiztosak. És akkor a mainstream főcímekről nem is szóltam.
Szóval ez a cél? Ennyi? Most komolyan, bármilyen tekintetben össze lehet hasonlítani a fehérorosz és a magyar célokat? Tényleg? Vagy egyáltalán lehet következtetéseket levonni ilyen meccsekből úgy, hogy direkt nem mondok komolyabbat, de a lengyelek elleni ki-ki meccsen kamatoztathassuk majd januárban a most tanultakat?
Csak hogy értsük, mi a bajom ezzel: a leendő csoportellenfeleink közül a dánok a héten öt meccset játszottak (franciákkal, izlanddal, norgékkal, lengyelekkel, spanyolokkal), az oroszok a svédekkel és lengyelekkel, Montenegró pedig a macedónokkal és a horvátokkal. Értem én, hogy korábban kellett volna lekötni az értelmes válogatottakat (kinek a dolga, és mennyivel korábban? Ez a stáb mostanra már több, mint egy éve együtt van, a célok az elejétől fogva világosak, akkor meg mire vártunk WTF? Ráadásul, mint már említettem, voltunk számunkra nem ennyire necces időszakban tornán, Spanyolországban.), de az nálam nem érv, hogy nem volt komolyabb szabad csapat, vagy hogy nem volt pénz komolyabb válogatottakra, miután nemzetközi szinten is mérhető mennyiségű lóvé áramlik évek óta ebbe a sportágba.
Innen nézve viszont akárhogyan is csűröm-csavarom, sajnos nem tudom egyértelműen pozitívan értékelni ezt a két tükörsima győzelmet sem (aki képes rá, az most hagyja abba a poszt további olvasását, pls, közös érdekünkben!), mert egyszerűen nem azon a szinten láttam játszani a játékosokat, amely elég lehet majd januárban akár már a csoportban. És akkor a spanyol, svéd, szlovén, német ágról még nem is szóltam. Szóval összegezve nálam egész egyszerűen nem releváns ez a torna. Pont. Pedig sok esélyünk nincs már felmérni a valós tudásunkat, és ha valaki azzal vádolna, hogy nem bízom eléggé a stábban, annak jelezném, hogy én annyira bízom az Olimpiánkban, hogy egyrészt az egész Eb-t helyszínen fogom végigtolni, másrészt erősen logisztikázom a nyarunkat Riósra. Mert hiszem, hogy ebben a generációban az még benne van. De ahhoz az kell, hogy AZ a generáció juthasson oda. És abban márpedig Feci és Máté is benne van. Lelkileg is lehetne elemezgetni ezeket a dolgokat, de mivel még nincs késő, ezért nem piszkálom ezt most jobban.
A ló másik oldala?
Amikor a stáb belekezdett ebben a fiatalításba, nem volt nálam boldogabb ember a Földön, de komolyan. És a keret jelentős részének változása mellett most is ki tudok állni teljes szívvel, ahogy akkor, júniusban. Most viszont úgy érzem, hogy kicsit átesünk a ló túloldalára. Kellett egy lövőgép, kellett beálló, kellettek szélsők cserének, és ők a stábbal együtt az Eb-selejtezőkön bizonyították is, hogy helyük van a felnőtt csapatban. Irányítóban is elfért a frissítés, nem mondom, hogy nem, de mégis van két eset, amellyel kapcsolatban azt kell mondjam, a mellőzés számomra értelmezhetetlen és indokolhatatlan. Számos háttérbeszélgetést lefolytattunk ezügyben az elmúlt hetekben, de egy darab olyan embert nem találtunk, aki épeszű indokot tudott volna mondani Lékai Máté nem behívására és én még ideveszem Feci kihagyását is, ha nem baj. Jó, tudom, utóbbi éppen megsérült, de a meghívót még azelőtt nem kapta meg, szóval eredendően lett kihagyva, márpedig ő a mai napig Magyarország egyik legjobb védőjátékosa, aki használható kettesben és hármasban, emellett pedig rutinja, fanatizmusa kb. annyira megfizethetetlen, mint az, ami MasterCarddal sem soha. Nem hatvanperces játékos, ok, ezt senki nem vitatja, de ahogy elnézem, Talant sem ad senkinek annyi időt soha.
Két, már nemzetközi szinten is hatalmas rutinnal rendelkező játékosról beszélünk tehát, akik a válogatott mezben nem egyszer bizonyítottak olyan posztokon, amelyek jelenleg nem jelentenek hatalmas kockázatot, maradjunk annyiban. Félreértés ne essék, nem Faluvégi Rudolf vagy Bodó helyét kérdőjelezem meg a csapatban (utóbbiét legalábbis biztos nem, mert azon a poszton muszáj volt frissíteni), hanem például onnan közelítem a sztorit első olvasatra, hogy mondja már el nekem valaki legyen kedves, mégis mi szükség volt a keretben négy darab beállóra? Vagy hadd kérdezzem akkor úgy, hogy az amúgy a Szegedben perceket sem játszó (!!!) Hegedűs Márk mi alapján kapott meghívót egy olyan válogatottba, ahol ő volt a negyedik számú beálló (talán pályára sem lépett a Főnix-csarnokban), míg a középső posztokon naponta hullottunk el folyamatosan, és ahova Máté pont azért nem kapott meghívót, mert nem játszik eleget a klubcsapatában?! Hö?
Nem játszik eleget a klubcsapatában
Nos igen, ebben lehet valami, szerintem sem játszik eleget a tehetségéhez mérten, de a negyedik beállóhoz képest mégis sokat, és amennyi időt a pályán tölt, az az összes szempontból többet ér az NB1 bármelyik meccsénél. Hogy miért? Már a listán is volt vita ebből, de megingathatatlan véleményem, hogy a minőségi különbség sokkal fontosabb a mennyiséginél. Kurvára nem mindegy, hogy te Tatabányán mész be a pofonért vagy Zágrábban, aki azt mondja, hogy mindegy, az hazudik. És az Eb-n inkább Zágrábhoz, mint Tatabányához hasonló csapatok lesznek, maradjunk annyiban. Ráadásul mivel Talant maga is pörfektül tolja a rotálást, ezért ugyan miért is kéne 60 perces játékost vadászni pont arra a posztra, ahol akkora problémánk nincs is?
Nem győzte meg a szövetségi kapitányt az eddigi válogatott szereplésével
Hát jó, ezt odáig nyilván muszáj elfogadnunk, hogy nem győzte meg, no de azért megmutattuk Talantnak, hogy Máté mire képes, főleg, ha bíznak benne? Értem én, hogy nem a múltból kell megélni, de aki nyilvánosan párhuzamot von Kovács Péter reaktiválása és Lékai válogatott szereplése közé, arra most inkább nem mondanék semmit, pusztán annyit, hogy Máté nem a múlt, Kovács Péter pedig az, úgyhogy épeszű ember nem húz párhuzamot a nem behívásuk közé, na. Máté 27 éves és a tavalyi évben BL-második csapat egyik irányítója. Nem a kezdő, ez igaz, de nézzük meg mit művelt magyar mezben mondjuk az elmúlt 2-3 világversenyen. Lehet, hogy nem élete őszét futotta, de őszintén: Mikler vagy Geri vagy Zubai vagy NagyKori mennyivel volt meggyőzőbb nála? Amikor örültem annak, hogy a jellemzően hiányposztjainkra a stáb bizalmat szavazott a gyerekeknek, akkor nem gondoltam volna, hogy el is kell marasztaljam pont ugyanilyen témában a stábot ilyen hamar. Hogy nem ad bizalmat. Mert Máténak sem kellene más, csak az.
Azért nem megyek ebbe bele most ennél jobban (pedig volna hova), mert még nem késő az Eb szempontjából átértékelni a látottakat, és én nagyon bízom abban, hogy ezt meg is teszi Talant. Egy Olimpia múlik a januáron, és mi tudjuk, hogy mit jelent ez a magyaroknak. Mindent.
Remélem nem arról van szó, hogy mondjuk egy meggondolatlanul eleresztett nyavalygó mondat miatt faszulunk most kollektívan, mert a kőkemény magyar valóságon szocializálódva pont el tudom képzelni azt is, hogy ez van. És az szörnyű volna. Az azt jelentené, hogy illúzió volt az elmúlt 11 hónap, és ugyanúgy toporgunk egy helyben személyes érdekek és sértődöttségek mezsgyéjén sodródva gyönyörű reményeinket méltatlanul hazavágva, mint eddig. Hogy kibicnek semmi sem drága alapon most akkorát kockáztatunk, mint még soha, és leszarjuk magasról az ebben az érában eddig látszólag működő arany középutat, amit abszolút pozitív kicsengéssel mutatott a stáb a válogatottal fiatalításával kapcsolatban. A másik félelmemet le sem írom annál konkrétabban, hogy Faluvégi Rudolf elképesztően tehetséges fiatal, de kbsztt nagy zsákbamacska úgy kivinni egy világversenyre irányítónak, hogy SOHA nem láttuk még a teljesítményét felnőtt mezőnyben akkor, amikor az ellenfél egy olimpiára kijutni akaró _európai csapat. Innen nézve tehát egy borzasztóan nagy kérdőjel, Provident MVP-cím (?!!) ide vagy oda. Őt magát pedig nagyon szépen kérem, hogy ne értse félre mindezt, ha elolvassa, és ne tekintse ezt a személye elleni támadásnak, mert nem az. Sőt, én kivinném őt is, és kevesebb beállót, mert ez is benne van, sokkal ésszerűbb döntés lenne az én olvasatomban, hiszen a külső játékosok sokkal gyakrabban hullanak. Ő a jövő, ez egyértelmű, de semmibe venni ennek a generációnak az egyik legsokoldalúbb irányítóját döbbenetesen nagy pazarlás volna.
Na de messze még január, hajrá mogyorók!