A nyílt sebeink nyalogatása mellett rengeteg mindent terveztünk be a tegnapi pihenőnapra, de semmi nem lett belőle sajna. Közbeszólt az élet. Tudjátok hogy van az, amikor elméletben annyira összeáll minden, hogy hihetetlen, elméletben olcsón és gyorsan ide is kellett volna érnünk Wroclawba, de elég volt egy súlyos havazás ahhoz, hogy ez felboruljon elég konkrétan.
Onnantól pedig folyamatosan megoldandó feladatokkal kínált az élet a cudar lengyel valóságban. Már a gdanski kifutópálya elején, a fagymentesítés közben lekéstük a csatlakozást tulajdonképpen, aztán a másik wroclawi járatra, a Modlinon, nem szégyellt volna 278 zlotyit elkérni a Ryanaires (18 zlotyiért vettük ugyanezt persze) gáréja, miközben fapofával közölte, hogy hát a késés, az ilyen, arról ők nem tehetnek. Kabbe. Autóbérlést úgy nem lehet, hogy máshogy teszed le a kocsit, illetve a Hertz lehet, hogy tudja, várjuk meg, míg kinyitnak. Kinyitottak, nem beszéltek angolul, és kocsijuk sincs több, állítólag. Újratervezés, transzfer to Varsó, menjünk vonattal, na jó, innentől már egyenesben voltunk végülis, csak benne volt 6 óra csúszás a megérkezésünkben. Lepakolás, majd irány a város, vacsora a többiekkel. Nehéz otthonról ezt felfogni, de a lengyeleknek tényleg annyira jó dolguk van, hogy gyakorlatilag olcsóbb a kaja egy frekventált étteremben, mint Mari néni sütödéjében a kilencedik kerület peremén. És nem csak olcsó, hanem a magyar ízlésvilághoz közel álló irtó fincsiségek garmada található a menükön. Komolyan. Úgyhogy toltunk változatos töltelékkel ellátott pirogszerűséget sütve és főzve, mindkettő remek volt természetesen, majd átbaktattunk horvát vs macedónt nézni egy ír pubba, és ennyivel le is tudtuk a városnak szóló üdvözlésünket. Amennyit eddig láttunk Boroszlóból, az nagyon tetszett, törpék a helyükön, az utcák továbbra is tiszták, és valahogy itt jobban nagyvárosiabb a jelleg, mint ami északon volt. Jó lesz ez, gondoltam magamban.
Új helyszín, új remények, tiszta lap.
A középdöntőre már sokkal több magyar tervezett kiérkezni a lengyelekhez, bízunk benne, hogy a szurkolás innentől más dimenzióba kerül, lesz benne némi szervezettség, a pályán látott dolgokhoz való igazodás, illetve dob is, ha minden igaz. Ortegától megtanultuk, hogy előre nézünk, nem hátra, ettől függetlenül az utolsó két meccs és az utána következő események mély nyomokat hagytak, maradjunk annyiban. Csak azért nem fejtem ki jobban a véleményemet Talant kirohanásáról, mert egyrészt már megtettem privátban, másrészt pedig mert ez most nem vinné előbbre a válogatottat. Összegzünk a torna után, most viszont szurkoljon a magyar.
Folytatódott a szerencsénk az ellenfelek sorrendjével kapcsolatban, az, hogy a németekkel játszunk először, és nem mondjuk a spanyolokkal, vagy az amúgy konkrét ellenfél Svédországgal, az egyáltalán nem rossz, azt kell mondjam. Megint kicsit vízválasztónak tűnik ez a meccs, de hát lassan kimondhatjuk, hogy mindegyik az, hiszen mindegyik konkrét élet-halál harc. A mai hozzáállásunkból már erős következtetést tudunk levonnai azzal kapcsolatban, hogy mit várhatunk magunktól Wroclawban. A tokok sajnos egyértelműen többet mutatnak, mint azt tőlük előzetesen vártam, a csoportból két - a svédek elleni - ponttal jöttek tovább, így az oroszokénál jobb gólkülönbségük miatt jelenleg a harmadik helyen állnak. Mi viszont az utolsón.
Ugyanakkor egyáltalán nem lehetetlen a feladat, maradjunk annyiban. Igazi, klasszikus átlövő nélkül vannak, persze Weinholdot és Dissingert tekinthetjük annak, talán utóbbi van ehhez a legközelebb, de ahogy elnéztem a jegyzőkönyveiket a góljaik felét szélről és indulásból hozzák, ami nem is csoda, ha van minimum egy Dahmke, és egy Reichmann a csapatodban. Hogy őszinte legyek, csak részleteket láttam a meccseikből, de az volt a benyomásom, hogy gyors labdajáratásra építenek, úgyhogy nagyon észnél kell lennünk a védekezésben. Ha nekiállunk elszámolni középen a dolgokat, vagy túlzott figyelmet szentelni Dissingernek és Weinholdnak, rettentő gyorsan kinyírhatnak szélen bennünket. Ráadásul IG kivételével ugye rutinosan védekezni tudó szélsőnk sincs nagyon, szóval nem csodálkoznék rajta, ha Sigurddson kiadná feladatban a befejezéseket arra a két posztra. Ezt pedig kizárólag úgy tudjuk majd megakadályozni, ha középen stabilak maradunk, mint a Lego világpiaci ára, és a hatosfalunkat úgy mozgatjuk, hogy odaérjen a szélső védelem testtel és lábbal. Máskülönben végünk.
Nagyon fontos még azt is tudatosítani a játékosokban, hogy amíg a legkisebb esély is van Rióra, addig meg kell halnia a pályán az összes magyar játékosnak. Nem kezdek számolgatásba, de nagyvonalakban az van, hogy kell nekünk ez a meccs mindenképpen, illetve a svédek elleni is, és közben imádkozni kell azért, hogy az oroszok meg lecumizzanak. Kb. ezt látom az egyetlen járható útnak, és a norgékát már elengedtem a másik ágról ugye.
Nem fér bele a rengeteg kihagyott ziccer, Wolff nem rossz kapus ugyan, de nem is egy O'meyer, ne lőjjük szét, könyörgöm a harmadik középszerű kapust is a tornán, mert befordulok. Nézzük meg milyen stílust tol, és igazítsuk hozzá a lövéseinket. Ha Landinnak felfelé lőttünk volna pontosakat, Kirejevnek pedig lepattintjuk, ahogy azt egy lepkéző kapusnak kötelező már általánosban is, most nem kéne itt számolgatnunk aggodalmasan. Használjuk ki az erősségeinket, nem annyira bonyolult előkészíteni egy lövőnek, márpedig Bánhidi mellett leginkább Ancsinban és Jamaliban van benne a gól. Próbáljuk meg ezeket a játékosokat erősíteni, nyilván az sem baj, ha NagyLaci vagy Kori vállalja magára a dolgokat, csak valaki tegye meg, és bátran. Ezt már itt nem lehet beszarian. Amúgy is 19-re húztunk lapot konkrétan október óta, hát most húzunk egy lapot a húszra. Nincs választásunk, ez az egy reményünk van.
Aztán könyörgöm, ha Hornyák belövi az első hetest, ne vegyük már el tőle a következőt, hát basszus örüljünk, hogy valaki van, aki megoldja. Nem, Jamali vagy Gazdag nem fogja, ez már kiderült. Három meccsen át néztük a kihagyott heteseket, én többet nem akarok látni, maradjunk annyiban.
És végül egy nagyon fontos dolgot kérnék még a stábtól és a játékosoktól: ha már ez a keret van itt, akkor ez a keret szakadjon meg a parkettán a mi szemünk láttára, ezt megoldnai a stáb feladata és felelőssége. Ne lássak visszalődörgés, ne legyen reményt vesztett arc, mert az ilyesmi demoralizálja a csikókat. Muszáj felhúzni őket mára, muszáj elhitetni velük, hogy lehetnek a németeknél jobbak, ha ez nem megy, le is húzhatjuk magunkat. Engem most nem a jövő érdekel és a következő generáció, engem ez az Eb. érdekel, ez a mai meccs, és az, hogy hogyan érhetünk még mindig oda Rióba. Akit nem ez érdekel, az ne is húzzon ma válogatott mezt magára, mert előrébb nem leszünk vele, az szinte biztos. A 2011-es, svédországi vébén egy franciáktól kapott zakó után csaptuk le a tokokat, ez nem rossz sorminta mára sem, na.
Hajrá mogyorók, koncentráljatok a következő feladatra, ez pedig Németország legyőzése ma. Gyorsított tippjáték is van, el ne feledjétek, főleg, aki megy a Select labdáért!
Ittitt: hatosfal.hu/tippjatek/48-ebszelveny-4-az-lv-sport-tamogatasaval