A tegnapi pihenőnapon végre tényleg lógathattuk a lábunkat kicsit, és mivel mégis tengerparton vagyunk - még ha a nem túl mediterrán hangzású Baltién is - hát gondoltuk csak megrugdaljuk a homokot. Ez nagy kavarcok árán, hat villamos segedelmével végül sikerült is, viszont majdnem beletört a lábunk. Sosem láttam még homokba fagyott kagylóhéjakat, hát most ez is megvolt.
Egyébként van itt néhány furcsaság, ami olyan, mint a bolgároknál a bólogatás: például a villanykacsolók fordítva működnek, lefelé csapódik, amikor felkapcsolod. Vicces és furcsa is egyben. Aztán hogy kemény 400 Ft a negyedkilós kávé a boltban, mondjuk ezt könnyen meg tudjuk szokni szerintem. Az is furcsa, hogy mennyire elhivatottan vallásosak. Történt az első délutánunkon, hogy valaki felcsengetett a kis lakásunkba. Fura volt, de kinyitottuk, mert éppen vártuk a többieket, és azt hittük, ők jöttek meg. Na most aki volt már ilyen német-alföldi típusú épületben, az vágja mennyire szűk és meredek lépcsőházak vannak errefelé. A negyediken sikerült kéglit szereznünk (csudás kilátással), szóval az olyan 80 lépcsőt jelent alkalmanként. Gyanús volt, hogy milyen halkan érkeznek a vendégeink, ezért egyre kíváncsibbak voltunk. Aztán az utolsó fordulóban megláttuk őket, szétakadtunk, ketten voltak és egy nagy Bibliával jöttek téríteni. Cukik voltak, de hát mondtuk nekik, hogy sajna rólunk le kell mondjanak. Kifulladva köszönték meg, hogy felcaplathattak, aztán visszafordultak. Furcsa még az is, hogy minden egyes reggel esik némi hóréteg Gdanskon, de napközben sosem, és sokszor ki is süt a napocska. Illetve az is, hogy bárhol jártunk, minimális az eldobált szemét mennyisége. A belváros, a piac környéke, a főpályaudvar, az ipartelep a tenger mellett még ha némelyik romos is, de minden rendkívül tiszta. Ilyesmik. Tetszik Lengyelország, na, és kajában is nagyon hasonló az ízlésvilágunk, csak náluk olcsóbb, jóval.
Nagyon vigyáznak az értékeikre, amit lehet, megőriznek, mindennek megvan az alapja, amit körbekerítenek, és ha más funkciót is kap, az eredeti célját jelzik és tiszteletben tartják az épületeiknek. Rengeteg templom van, amit használnak is rendesen, mégsincs szétkongatva a fejünk minden órában. Egyébként akárhova indulunk a belvárosi lakásunkból, csodálatos épületek és terek között kanyargunk, szeretem ezt a hátteret, komolyan. Mára már kenjük-vágjuk Gdanskot, csak minden második hazatérés torkollik eltévedésbe, de nem nagyba, úgyhogy ez jó arány viszonylag. Ez az utolsó napunk itt, holnap indulunk tovább Wroclawba, egy kérdés maradt csak, hogy hány ponttal a tarsolyunkban?
Room303 mindjárt dobja a felvezetőt a dán-meccs LA, reméljük mindenki túltette magát az oroszok elleni kudarcon mára, mert sebnyalogatással nem lehet meccset nyerni 9000 dán ordító torkában. Aki hangolódna, az tekintse meg a napra pontosan kilenc évvel ezelőtti mennybemenetelt, reméljük ma Roló lesz az akkori Puljezevicsünk.
A lehetetlen nem létezik, hajrá mogyorók!