NordHedge tour - Kevesek voltunk, mint lengyel névben a magánhangzó

Már a meccsre érkezésünk is nehézkesen indult, otthon felejtett akkreditációért kellett visszamennünk a vasútállomásról, szóval kicsit késve érkeztünk az Ergo Arénához, de legalább nem volt túl sok időnk izgulásra. Utólag mondjuk tudjuk, hogy nem is nagyon volt min.

Berendezkedés, gyors kaja, valami borzalmasan szétborsozták a csirkét a sajtósban, de mindegy, életben tartásra így is megfelelt ugye. Azt beszéltük a meccs előtt Huszárékkal és Nikiékkel, hogy ez a mai minden szempontból vízválasztó lesz, itt kiderül, hogy érdemes-e maradni Wroclawban, és most nem konkrétan arra gondolok, hogy győzelmi kényszer alatt lennénk, hanem hogy milyen hozzáállásunk lesz. Ha megaláznak bennünket, akkor ez a fiatal csapat szinte biztosan összezuhan. Ha nem, akkor még van remény. No nem az olimpiára, hanem csak úgy a tisztes helytállásra.

Mikkel Hansen góljával kezdődött a találkozó, de Bánhidi befordulásából kapott hetessel gyorsan válaszolt a magyar válogatott Hornyák keze által. Aztán egy kivédekezett támadásuk után már megint a kipattanót engedtük el, majd ismét kihagytunk egy hetest (mi a szarnak cseréljük le a heteslövőt, ha egyszer belőtte???), úgyhogy nagyon gyorsan orosz-meccses hangulat alakult ki a helyszínen. Roli hiába fogadkozott sajnos, sok vizet nem zavartunk a dánok örömjátékában. Döbbenetes folyosókat hagytunk kettesben ezeknek az amúgy sem szar lövőknek, akik így tulajdonképpen a hatosig gyalogolhattak be kényükre, kedvükre. A hetedik percben 5:1 állt az órán és Timuzsinnal az ékben magasra feljárós védekezéssel vártuk, hogy jöjjenek. Hát nem tudom, nem találtam túl jó ötletnek, de mondjuk én Lékai és Feci kihagyását sem találtam annak ugye. Timu mozgása jóval statikusabb annál, hogy ezt jól tudja csinálni, szerintem, cserébe Laci majd a seggén veszi a levegőt a huszadik percre. Kb. így is lett. Borsos meg a dánok ellen a nyitott hármasában? He?

Kornél két szép átlövése kis tapaszt jelentett a sebeinkre, valahogy össze kellene tenni a védelmet, mert Toft Hansenhez mindig eljutott a labda sajnos, a harmadik gólját lőtte a tizedik percre. Támadásban sajnos ismét pontatlanok, gyengék és ötletteleneknek bizonyultunk, amiből jöhettek a könnyű indítások. Ez a meccs eldőlt az harmadik percben, és hogy őszinte legyek azon kezdtem gondolkodni, hogy mikor is tiplizzünk haza, mert én ezt sokáig nem nézem. Mármint sok értelme nem lesz ezzel a felfogással a spanyol meccsnek például, ugye.

Pontosan azt láthattuk, amitől féltettük magunkat. Hogy ezek a fiatalok ezek ellen a csapatok ellen egyszerűen nem elegek. Ennyi ez. Nem azzal van a gond, hogy a jövőt építjük, hanem azzal, hogy kurva szar időzítéssel. Mert nekem senki ne mondja, hogy Lékaival és Ilyéssel nem lettünk volna sokkal beljebb. Dehogynem. De még Csaszival is, ha csak a heteseinket belövi biztos kézzel. Pontosan azokon a posztokon volt a legnagyobb para, amitől féltünk, nem lehetett várni ezzel a konkrét sorcserével a francia vébéig, de tényleg? Vagy akkor ne mondjuk, hogy ki akarunk jutni Rióba, és akkor nem bízik benne a fél ország ugye. Mindegy.

A nem létező védelmünk mögött a kapusok sem teljesítettek persze, félidőben 18%-on álltak, mondjuk Landinék meg 17-en, úgyhogy nem itt volt a kulcs a rettenetes különbséghez. Dánia 75%-kal verte be a lövéseit az első félidőben, mi pedig gyászos 45-tel. Ez iszonyatos különbség, osztálykülönbség, ez van. Támadásban ismét Bánhidi befordulásai tűntek az egyetlen biztos gólszerzési lehetőségnek, ez pedig továbbra is borzasztóan kevés egy győzelemhez. Ha a kispadról beállt volna valamelyik öreg irányítani, talán lett volna némi remény egy nem túl nagy égésre, de Faluvégi Rudolf jelenleg még kevés ehhez. Értem én, hogy majd évek múlva jó lesz a lendületből érkező testcselével, de most a dán védelem szépen kivárta, míg befejezte a kígyózást a testével, majd lekövette a labdáját egyszerűen. Ha már az egyetlen épkézláb támadási formációnk a két beálló, akkor ahhoz egy minden hájjal megkent, rutinos irányító is kell. Vagyis kellett volna, ugye. Reményvesztett helyzetből elkezdünk embereket kiszedni védekezésben, ez egy ideig működött is, de kilenc gólos dán előnynél szinte már felesleges erőlködésnek tűnt, hogy őszinte legyek, a félidő 18:10-es dán vezetést eredményezett.

A második félidőt aztán két Hornyák-hetessel kezdtük meg, ő lesz a legeredményesebb játékosunk valószínűleg, és Kornél volt még az, akiben pislákolt valami akarásféle. Bodó annyira messze volt a kaputól, hogy teljesen veszélytelennek tűntek a lövései, Lacira nyilván nagyon figyeltek, hát igen, ennyi ez. Így lehet kiszorítani ezt a csikó válogatottat 10 méterre, ahonnan pedig tulajdonképpen reménytelen minden. A szabaddobásaink nagy részét 11 méterről kellett elvégeznünk, ez pont megmutatta, hogy mennyire volt esélyünk a gólszerzésre. Nem tudom, mibe lehetne kapaszkodni, ha ebből a meccsből kellene, Ancsinba esetleg, aki nem vágom mit keresett az első félidőben szélen, remélem nem Pastor javaslatára, na, de már lassan azt is elhiszem. Egy nagyon nagy kavaradást láttam a pályán, amit nem hiszem el, hogy bárki értett vagy rendszernek képzelhetett, de ha mégis, az ne sajnálja megosztani velem, hogy mi lett volna itt a lényeg.

Kevesek voltunk, mint lengyel névben a magánhangzó (by _benito), vagy mint dánokban a szimpatikus vonás, ahogy tetszik, szörnyű volt nézni is egyszerűen. Sajnos.

És ami a legszörnyűbb benne, hogy ennek nem kellett volna így lennie. Mert igenis jobbak lettünk volna a hiányzóinkkal. És ők csak a két legkézenfekvőbbek. Ráadásul az is benne van, amitől a legjobban félek, hogy ebből aztán levonjuk a következtetést, hogy sokkal jobbak a magyar szakemberek. Remek. Szóval kösz mindenkinek, nem kell itt Rióról álmodni, nem is érdemeljük meg.

Képgaléria a mai meccsről ITT.