Nincs mit elemezni

A pakolós délutánokon mindig gyorsan jön a meccs, és persze, hogy összegubancolódtam a jegyekkel is, szóval eléggé rámtört a kezdő sípszó. Az első kimaradt hetesig fel sem tudtam nézni a gépből, és akkor már 4:2 volt, nem ide. Elég furcsa volt látni a töküres lelátókat, főleg, hogy azért olyan messze nem vagyunk Dániától, ugye, ráadásul ők kifejezetten sokan utazós szurkolók szoktak lenni, érdekes, na.

A játékunk sajnos elfelejtett oly felszabadult lenni az első részében a mérkőzésnek, amilyenről a fiúk beszéltek, legalábbis pont annyit hibáztunk támadásban, amennyit a nem felszabadult meccseinken szoktunk, így a dánok az első pillanattól fogva közé tettek egy minimális előnyt, amit tartottak is. Még a mi kettős emberelőnyünkből sem tudtunk közelebb jönni, pedig, hogy őszinte legyek, nem az Egyiptom elleni dánkák voltak pályán, ma sem. Jó, jó, de semmi különös. Nagyon könnyen kerültek helyzetbe, egyáltalán nem látom, mit is akarunk hátul védekezni, és nem igazán akadt el lövés Miklerben sem, szóval ez ekkora különbséget jelentett a meccs első felében. Öt gól, de amúgy a -4en álltunk jellemzően. Valahogy nem éreztem annyira a pörgést, amit viszont én most nagyon vártam volna, hogy őszinte legyek.

Gidselnek és Pytlicknek még a szar lövései is bepattantak sajnos, jajjj, de nem bírom ezt. Látszott, hogy nem vagyunk résen, az is, hogy nincs szikra,

Csináltunk szép dolgokat ugyan támadásban, de a védekezésünk annyira volt vállalhatatlanul gatya, hogy a második időkérésénél ismét kicsit beleszerettem Chemába, kidülledtek az erek a fején, ritkán láttuk így üvölteni. A where is the fight-nál bólogattam nagy lelkesen, kurvára nem értem én sem, hogy miért nem szántjuk fel a parkettet. De tényleg. Ja, és hogyan lehet, hogy mi simán bucira lövöldözünk egy kapust, még ha Landinnak is hívják, persze, de a mi kapusainkban összesen kettő, azaz KETTŐ lövés akad el harminc perc alatt? Édesistenem. Semmi különöset nem csinálnak a dánok, ismétlem, de kilenc góllal vezetnek ellenünk...Nincs lábmunkánk, egyszerűen nem állítjuk meg őket, why? Ha le vagyunk nézve, és ez zavar bennünket, akkor néhányszor meg kellene állítani őket, és nem kéne feltett kézzel menni egy ilyen meccsre. Na mindegy.

Továbbra sem értem, hol volt a tűz, hogy miért nem védekezik Liget, hogy amikor tizensokkal égünk, akkor miért nem jön a komplett cserepad, de legalábbis miért kell Lékainak, meg amúgy Ancsinnak is végiggürcölnie az egészet, de igazából most annyira nem is érdekel. Pedig sokkal többet vártam ettől a maitól, minden szinten. Nyilván a realitás az volt, hogy ma kikapunk, de egyrészt egyáltalán nem mindegy, hogyan, másrészt bazira nem értem, hogy hova lett a nyomás nélküli játék, meg a felszabadult kézilabdázás lehetősége? Olyanok voltunk, mintha mindenki vállán egyesével ülne egy Hagrid, láthatatlanná tévő köpenyben. Szörnyű volt nézni is, na, de igazából senki sem vitatja, hogy egy szinttel előttünk van az élvonal. Nagyon remélem, hogy nem fog elhangozni a "nem reális az ekkora különbség" című bullshit, mert mindig akkora a különbség, amekkorát mutat az eredményjelző a végén.

Nah, nem is várom meg a legvégét, lényegtelen, reméljük, hogy annyi pozitívum legalább lesz ebben a mai csúnyában, hogy nem kell Gdanskba menni pénteken, de egyébként még ez sem tuti, ugye. Nagyon sok vs kevés a vége, nem akarok nagyot mondani, de simán lehet történelmi különbség, talán megbocsájtom, ha a következő két meccset megnyerjük szépen.