Egy hét múlva ilyenkor már tudni fogjuk az első meccsünk eredményét, hiszen jövő szombaton Zsitnyikovék ellen elkezdődik számunkra is az Európa-bajnokság! A tavalyi vb-t elrontottuk, nem éltünk a viszonylag könnyebb sorsolásunk adta lehetőséggel, cserébe most bitang erős ágra kerültünk, ahol nem Egyiptomot kell megverni az olimpiai kvalifikációhoz, kicsit nehezebb a helyzet (nem mintha az olyan könnyű lenne). Ebben a posztban áttekintjük az a lebonyolítások rendjét és elmélkedünk kicsit az olimpiai esélyekről, hangolódásként az Eb-re.
Négy éve ilyenkor hasonló helyzetben voltunk, akkor is az utolsó szalmaszálba kellett (volna) megkapaszkodnunk az olimpia előtti Eb-n és akkor is csikócsapattal próbáltuk meg ezt. Akkor nem sikerült, ami Talant állásába került. Most ilyen vélhetően nem lesz, hiszen előre meg van mondva, hogy a 2022-es hazai Eb-re készülünk, Tokió maximum bónusz lehet, de semmiképp sem realitás. Ez egyébként logikusnak tűnik, ezen az Eb-n akkor is bravúr lenne a kvalis hely megszerzése, ha reaktiválnánk az utóbbi húsz év legjobbjait. Így hát oda lehet menni felszabadultan, lazán és kiadni magunkból ami a csövön kifér. Ha elkapja a flow a csapatot néhány kulcsmeccsen és játszanak egy emberfelettit, akkor még bármi is lehet ebből. Nekünk egyébként sem igazán megy a téthelyzet, általában akkor teljesítünk jól, ha nincs görcs a gyomrokban. A listán viszont többször is felmerült már többekben, hogy vajon mennyire jó az, hogy hárman dirigálnak a padról párhuzamosan? Összefolynak kissé a szerepek, ami nem szerencsés. Így ki fog számonkérni kit és mi alapján? Ez az Eb után senki senkit, ami nem is feltétlen baj, ahogy az előbb megpróbáltam kifejteni, inkább a későbbiekre nézve látom ezt veszélyesnek.
A tavalyi „álomsorsolással” nem sikerült élni, ezért most kaptunk egy bitang ágat. Megvan az a mém, ahol a jóisten kotyvasztja a világot és kicsit túlszalad valamelyik alapanyag? Ez jutott eszembe erről a sorsolásról, hogy szeretett volna belefőzni a levesünkbe egy kis csípőset, de beleborult az egész zacskóval. Skandináv rendezésű tornán megkaptuk az águnkra mind a három skandináv csapatot, akik mindegyike a tavalyi vb-n az első ötben volt. Jöhetnek még a franciák, oroszok, izlandiak, meg talán a szlovénkák. Idén először rendeznek 24 csapatos Eb-t, de nem érzem, hogy olyan nagyon felhígult volna a mezőny. Főleg úgy, hogy az eddigi három helyett mindössze két csapat megy tovább a csoportokból. Négy helyett hat csoport van, 4x3 helyett 6x2 továbbjutóval. A középdöntő csoportjai az eddigiekhez hasonlóan 2x6 csapatosak lesznek. Onnan az első kettő játszik keresztbe az elődöntőben, a csoport harmadik helyezettjei pedig az ötödik helyért játszanak. A 7-12. helyezések meccs nélkül dőlnek el, ez nekünk lényeges lehet.
Az olimpiai kvalifikáció ugyanúgy megy, mint a nőknél, az Eb-ről még két hely kiadó. Két olyan csapat jut ki a selejtezőkre, amelyek nem szereztek a vb-n kvótát, tehát nem kerültek be a legjobb hétbe. A tavalyi vb abszolút papírformát hozott, a világbajnok dánok után a norvégok, franciák, németek, svédek, horvátok és spanyolok következtek. Ebből adódóan nekünk az lenne a jó, ha papírforma eredmények születnének az Eb-n is. Az ABC ágról a spanyolok, horvátok, németek, a DEF ágról a franciák, dánok, svédek, norvégok várhatók a középdöntő csoportok élére. Nekünk reálisan az ötödik hely juthat, de mivel a másik ágon a negyedik helyre szinte biztosan olyan csapat fog befutni, amelynek nincs kvalis helye és ezzel elviszi az egyik kvótát, nekünk a másik csoport ötödikkel való összevetésben kellene jobbnak lenni. Kilencedik helyért nem játszanak, így a több szerzett pont és a gólkülönbség fog számítani a rangsorolásnál. Ez az egész persze borul, ha a hét „nagy” közül bármelyiket beelőzi egy kvalis hellyel még nem rendelkező csapat. Arról már nem is beszélve, hogy ha meg is csípjük az utolsó kvalis helyet, a francia-horvát duóhoz kerülünk az olimpiai selejtezőcsoportban, megspékelve az afrikai másodikkal (várhatóan Tunézia vagy Egyiptom jöhet).
Mission impossible a javából, végiggondolva a kijutási esélyeinket, nincs értelme rágörcsölni Tokióra. Bónuszként ott lebeghet mindenki szeme előtt, de nem ez a prioritás. A csoportból való továbbjutás is szép feladat lesz, egyik meccsen sem mi vagyunk az esélyesek, az oroszokat ÉS az izlandiakat is verni kellene (vagy bemákolni egy számunkra kedvező körbeverést). Ugyanakkor nem csak olimpiából áll a világ. Nyilván az a legrangosabb torna, ahova kijutni sokkal nehezebb, mint jól szerepelni rajta. Komoly presztízse van még mindig, de olimpia nélkül is lehet értelmes célokat kitűzni. Például azt, hogy az örökös kapkodó és kényszeres fiatalító-nyuggereket visszahívó hozzállás helyett próbáljuk meg felépíteni ezt a generációt, amennyire lehet. Az sem lenne rossz, ha mondjuk egy meccset nyerünk. Vagy jussunk tovább a csoportból és kapjunk verhető ellenfelet a vb selejtezőn (két éve ugye Szlovénia jött a rossz EB szereplés miatt). Vannak lépcsőfokok, melyek bármelyikének elérése lökést adhat a további feladatokhoz. Jó hangolódást mindenkinek az Eb-re! Szokásunkhoz híven jönnek majd posztok a csoportokról, ágakról és persze kifejezetten a magyar csapatról is, még az Eb előtt.
Akinek van még egy kis kedve/ideje így a hangolódás közepette, sokat segítene, ha kitöltené ezt a kérdőívcsomagot, ami kifejezetten kézilabda szurkolókról szól! Köszönöm előre is!
Hajrá Mogyorók!!!