A vb előtt arra tippeltünk, a középdöntőben az osztrák-tunéz meccs győztesével játszhatjuk majd a kulcsmeccset a minden bizonnyal olimpiai selejtezőt érő 7-8. helyért. Eggyrészt Tunézia simán verte a sógorokat a C csoport zárófordulójában, másrészt az összes viszontagság / balsors, ami régen tép / bénázás (megfelelő aláhúzandó) ellenére ponttal érkeztünk a középdöntőbe, így ez a tervünk nem dőlt meg, így ma este hattól jön a vb - jelen állás szerint - legeslegfontosabb meccse. A regnáló Afrika bajnok ellen kell megmutatnunk, hogy a magyar válogatott megérdemli az olimpiai részvétel esélyét.
A saját szerencsétlenségünkről rengeteg szó esett már, egy ország fújja kívülről, hogy Balogh, Bodó, Jamali, Ancsin, szóval ezzel ne is foglalkozzunk többet. Már csak azért sem, mert egyrészt Balogh és Bodó minden bizonnyal visszatér ma, másrészt - a közvélemény és Matics kapitány legnagyobb meglepetésére - a váratlan beugrás ellenére fiataljaink egyike sem színezte barnára a szép fehér válogatott mezt, hanem inkább megmutatta, ha bele-belehibáznak is, de lehet rájuk számítani. Meccset még nem nyertek nekünk, de az eddigi két legerősebb ellenfelünk ellen több mint tisztesen helytálltak, részben vagy egészben tehermentesítve ezzel a kulcsembereinket. A svédek ellen Máthé, a dánok ellen Szita és Juhász játéka volt különösen üde színfolt, Ligetvári pedig tényleg játszik mindent, amit a kapitányok kérnek tőle (talán csak szélső és kapus nem volt még a tornán), és ha nem is villog, de megbízhatóan teszi a dolgát elöl és hátul egyaránt.
A harci szellemünk megvan, támadásban erőn felül teljesítünk - a meccsenként lőtt góljaink átlaga közel 29, ki számított erre bő egy héttel ezelőtt? -, a védekezésünk viszont egyre többször hagy kívánnivalót maga után. Úgy is mondhatjuk, a fáradtság, a kezdőnk erodálódása hátul sokkal jobban kijön, mint elöl. Ezzel párhuzamosan a kapusteljesítményünk is gyengébb a vártnál, ami persze érthető, ha azt nézzük, Rolónak és Marcinak is az esetek jelentős részében tiszta ziccerben kell(ene) hárítani, bravúrból márpedig nem lesz se szalonna, se jó kapusstat, ahogy az ősi kézis mondás tartja. Szóval ma estére elsősorban egy jó védekezést szeretnénk kérni, mert abban nagyjából biztosak vagyunk, hogy Lékai és Juhász vezérletével meg fogjuk oldani a támadásainkat.
Mindezt azért is merjük ilyen nagy biztonsággal kijelenteni, mert Tunézia - a spanyol edző ellenére - nem a védekezésével villog, legalábbis a kapott gólok 30 fölötti átlaga erre enged következtetni. Ha ehhez még hozzátesszük, hogy a svéd-norvég-dán trió elleni meccseiken legalább 34 gólt kaptak, végképp arra számíthatunk, nem ők fognak agyonvédekezni minket. Mivel a belső embereik nem különösebben magasak vagy erősek, ez talán nem is akkora meglepetés. Ugyanakkor a védekezésüknek van egy eleme, amire különösen oda kell majd figyelnünk, ez pedig a labdaszerzések. Egyiptomhoz vagy Argentínához hasonlóan az alacsonyabb termetet dinamikával próbálják ellensúlyozni, azaz ezúttal is számíthatunk a falból kirongyoló kettesekre, szélső védőkre, akik csak azt lesik majd, mikor nem figyelünk oda, vagy mikor jön egy gyengébb, pontatlanabb keresztpassz. Ezt olyan jól csinálják, hogy ebben a mutatóban jobbak a hozzájuk hasonlóan a C csoportból érkező dánoknál is! A szerzett labdával pedig indul a rohanás: bőven 40 fölött lőttek indulásból illetve lerohanásból. Ha pontosak leszünk elöl, ezt az elemet ki tudjuk iktatni a játékukból, ami már önmagában fél siker, mert ami azt illeti, felállt fal ellen már viszonylag egysíkúvá válik a játékuk: Jallouz sérülés miatt kikerült a keretből, a montpellier-i Soussi energiáit nagyrészt felemészti a védekezés, így kintről igazán csak Sanai jelent veszélyt. Szélről szintén nem villognak, ezért felállt fal ellen jellemzően a beállósaikat - Chouiref-t és a 204 centis, 120 kilós Jaballah-t - tömködik labdával.
A kérdés tehát ma kora este leginkább az lesz, elő tudjuk-e újra húzni a Katar ellen látott védekezésünket, kikapcsolva a beállót, a távoli lövéseket Rolóra hagyva. Ha kellően le tudjuk lassítani a játékot, és a védekezésünk is feszesebb lesz, mint Egyiptom vagy a skandinávok ellen, akkor jó esélyünk lesz a győzelemre.
A hittel és az elszántsággal nem lesz baj.