Tegye fel a kezét, aki győzelmet remélt a szlovén túrától! Uhum, ok.
És aki egyáltalán kijutást? Senki?
Na, hát a szlovénkák sem így tervezték, az biztos.
Most nem kezdek el panaszkodni, hogy az ovis ballagás éppen ennek az amúgy a szövetség részéről végre tényleg rendesen megtámogatott selejtezős napra esett - nem Kölnére, mert arra csak akkor szokott esni, amikor kijutunk -, amin az év meccsét tolta a magyar válogatott, hiszen ilyen azért öt-tíz évente előfordul, de Prüntyi kizárólag most csatangol át a suliba. Na mindegy. A szövetség amúgy fogta a nagyobb szurkolói bázisokat, és felpakolta őket néhány ingyenbuszra, így mennyiségben tényleges tábor alakult Koperben. Persze nem is magyar tábor lenne, ha nem lettek volna néhányan, akik jobban tudják/jobban csinálják/mindent máshogy csinálnak, de mindegy, nem ez a fontos, főleg a +5 tudatában. A két magyar BL-csapat szurkolói hallatlan módon találtak egymásra, két dob egy zászló, sok sör, magyar győzelem, ennyike. A végére összeállt minden, és ez volna a lényeg.
Én, momir_kincstári_optimista_csillics abban előzetesen is teljesen biztos voltam, hogy az öregekkel visszaerősödött védelmünkön nem fognak átgázolni a szlovénkák. Abban viszont csak reménykedtem, hogy a támadásaink nagyobbik részét góllal tudjuk majd befejezni, és nem szaladnak meg a széleken, és szerencsére pont így lett. Összességében viszont azt, amit szombaton kaptam, legtitkosabb álmaimban sem reméltem, pedig higgyétek el, nekem nagyon elrugaszkodott ilyenjeim vannak. Nagyon régen láttam olyan magyar válogatottat, amelyik ha nem is játszik tökéletesen, elképesztő akarattal, a gázos szitukban többnyire okosan, elszántan, bátran, lelkesen és összezárva hoz le egy nagyon nehéz meccset gyakorlatilag a végjátékban. Idegenben. Imádtam minden másodpercét, a széttördelt játékvezetés ellenére. Artmooney kábé a 3. percben tette fel a kérdést, hogy "vajon hány piros lesz kiosztva", míg én egy konkrét félidőn keresztül azon ámuldoztam, hogy azzal a bénázással, amit az első félidőben mutattunk, még mindig meccsben vagyunk, nem is akárhogyan. Aztán a félidő nekünk tett jobbat, kábé egyre szorítottuk vissza a technikai hibákat, kapuban is hozzátettünk, és nem engedtük el a végét sem. Csodás volt látni, de tényleg. Szívmelengető. Libabőrt produkáló.
Ugyanakkor mindenkit figyelmeztetnék, hogy ne essünk abba a hibába, mint szlovénkák a kinti meccs előtt. Ez a párharc még nem dőlt el, csupán átfordult a mi javunkra. De öt gól nem a világ vége, és Gasiék nem fognak még egyszer nagy arccal, hőzöngve kiállni ellenünk, ez legyen tiszta. Pontosan tudják, hogy mire számíthatnak Veszprémben, nem fogja meg őket sem a hangulat, sem a megilletődöttség, sem semmi. Mostantól nekünk van veszítenivalónk: mégpedig a vébé, és azzal együtt az esély a tokiói olimpiára. Ők már szombaton ellőtték a sajátjukat. Innen nézve pedig a nyomás is rajtunk van. De nem baj, mert ez a szombati válogatott simán elbírja azt. Főleg Veszprémben.
Ennek a holnapinak tehát úgy kell nekiállni, mintha kikaptunk volna szorosan. Ahogy eredetileg terveztem. Pontosan azt kell játszani, amit a második félidőben, minden labdát megbecsülni, minden szlovén rezdülést figyelni, bepróbálni az üreskaput, amikor lehet. Szinte biztos vagyok benne, hogy meg fogják próbálni a hét mezőnyjátékost, mert kockáztatniuk kell, úgyhogy bízom abban, hogy Ljubo edzés elején/végén külön gyakoroltatja az egész pályás rácsűrést, mert kábé Mátéból nézem ki egyedül, hogy szar ujjal, álmából felkeltve is tudja. Pedig kelleni fog.
Mint ahogy kelleni fognak Bodó Ricsi szaggatotton kívüli, sok esetben kicsit kiszorított helyzetből beakadó átlövései, Nallaci krízishelyzetben bevállalt stabil két-három gólja, kelleni fog egy beálló, de most jó lenne meccs végéig, kell egy jó Máté, aki a kinti meccsen gyakorlatilag méterről-méterre, percről-percre hozta magát formába a robotujja ellenére, és vezérkedte látványosan végig a második félidőt, és hát persze kelleni fog egy minimum átlagos kapusteljesítmény. De az mindenképpen. A védelmünket borzasztóan látványosan felkeményítette a Timu/Laci/Feci hármas, Ligi is belejött a végére, még jó, hogy addig pályán maradhatott. Ugye. És ha ez mind megvan, akkor nem kérdés, ki jut ki a januári vébére. Az már inkább, hogy ezesetben mikor megyünk nászútra, de ez kellemes probléma.
A hazai meccsre a szövetség elég durván égbe tolta a sima jegyek árát, amivel amúgy tökön is lőhette volna magát, ha nem produkálja ezt a +5-öt a csapat, ugyanakkor azt is említsük meg, hogy az O-szektort gyakorlatilag lezárták a szurkolni is hajlandó delikvensek számára, és egy elég látható kedvezményt is biztosítottak nekik, úgyhogy bízom benne, hogy a hangulat meglesz. Én ott leszek, az biztos. Azon túl, hogy ebből a szektorból személyesen fogom kitessékelni azokat a humánokat, aki bárkit is leülésre szólítanak fel, azon túl az a kérés, hogy aki tényleg ordítani/szurkolni/srácokat vébére hajtani érkezik az Arénába, nem szelfizgetni/karba tett kézzel bambulni/fészbúkon becsekkolni, az a Himnusz utáni élőképet követúően tömörüljön lefelé a kapu mögé, hogy a válogatott is minél erősebben érezze a törődésünket. Leszarom, kinek hova szól a jegye, az a szektor a szurkolásé, nem kizárólag azé, aki megveszi oda a jegyet. Ezt jobb, ha még most megértitek, hogy holnap már ne nagyon kelljen magyarázni. Köszi.
A minden, meccsre érkező szurkoló számára fontos tudnivalók a következők:
"Tisztelt szurkolótársaink!
Elérkeztünk egy sorsdöntő válogatott meccshez, kezeljük is így!
Kéréseink:
Csatlakozzatok hozzánk a Fajancsi nevű vendéglátó egységben és vonuljunk be EGYÜTT a csarnokba. (kép mellékelve, cím Kádártai úti forduló, indulás 18:15)
Az N-O-P szektorban élőképet tervezünk a Himnusz alatt, ebben legyetek szívesek aktívan részt venni! (a feladat egyszerű, ami a székedre ki van készítve, emeld fel a himnusz kezdetekor) A szurkolás az O-szektorból indul (ÁLLÓ és SZURKOLÓ szektor), 3 dob és Gyurákovics István vezetésével. Őt kövessük, nagy a tét, tudni fogja a dolgát. Nagy köszönet Gyöngyös, Komló, Szeged és Tatabánya szurkolóinak, és persze mindenkinek, hogy ezen a szép szerdai napon csatlakoznak a magyar szurkolótáborhoz!
Dresszkód: piros, fehér vagy zöld és legyetek szívesek mellőzni a klubmezeket.
Dudák totális mellőzését kérnénk, használjátok inkább a hangotokat, így nem lesz szétfújva a szurkolásunk!
Köszönjük, szerdán találkozunk!
HAJRÁ MAGYARORSZÁG
Üdv: kézilabda válogatott szurkolók, veszprémi részleg"
Hajrá mogyorók, mi mögöttetek leszünk, mint mindig, hogy megháláljuk a szombatit, és remélhetőleg együtt örüljünk a januári - remélem berlini - vébének!