Volt idő, amikor még nem tűnt egy szlovénok elleni ki-ki meccs ennyire ijesztőnek, de az már elmúlt, ezt muszáj leszögezni. Azóta a kis exjugók - akiket valószínűleg az eszük miatt kábé a legjobban rühell az összes többi - durva ívet toltak felfelé, a laikusok szemének is láthatóan működő UP-képzésük és a náluk furcsamód egészen döbbenetesen beváló Veselin Vujović munkájának köszönhetően. A forrófejű - és egyébként civilben meglepően jó arc - szakember pont annyi agresszivitást tudott beleverni az amúgy csupa jólfésült bubifiúnak tűnő szlovénkákba, amennyi a sikerességhez kellett.
Mert hogy siker van, az egyértelmű. Az utolsó vébé bronza már egyáltalán nem lepett meg senkit sem, és ha visszaemlékezünk, hogy milyen ordenáré módon csaltak ellenük gyakorlatilag az egész eventen, akkor még inkább felértékelődik az a harmadik hely. Jelentsük tehát kinyugodt szívvel, hogy nem mi vagyunk a párharc esélyesei.
A 2019-es vébére viszont muszáj volna kijutni az olimpiai ciklusokban élő és gondolkodó magyar szakma szerint, hiszen onnan kezdődik a tokiói olimpia kvalis helyeinek osztogatása ugye. A német-dán közös rendezésű vébé egyébként is remek parádét ígér, legalábbis én szeretek hozzájuk sporteseményre járni, nem bánnám, ha éppen Berlinben volna egyhetes dolgunk januárban. De ne szaladjunk így előre, nézzük, hogy kik vannak már biztosan kinn. A házigizdákon kívül a címvédő Franciaország, ofkórsz, a friss Eb-győztes spanyolok, három csapat Afrikából (Angola, Egyiptom, Tunézia), öten Ázsiából (Bahrain, Qatar, Szaúd-Arábia, Dél-Korea és Japán, gondolom Dagurnak köszönhető szabadkártyával, mivel egyébként többször is csúnyán kikaptak, például Irántól kétszer is), jönnek még a latinók hárman a Páncsi bigyóról - ami idén Grönlandon lesz június 16-tól -, gondolom a szokásos Brazília, Argentína, Cuba/Chile trióval.
És hát jön kilenc csapat az európai kvalifikációról, ahol a következő párosításokban veretnek a felek:
Túl sok egyértelmű párosítást nem látni, talán a makedón/svéd/norge/horvát kijutást lehet biztosra venni, a többi eléggé kétesélyesnek tűnik, és akkor most nagyon kincstári voltam a magunk részével. Mindenesetre érdekesen alakulhat a mezőny, ha a szerbek helyett kijut Portugália, vagy Izland helyett Litvánia, az oroszok helyett a csehek, és ezek nem is állnak annyira messze a valóraválástól.
Na de térjünk át magunkra.
Egyáltalán nem egyszerű a helyzet, és nem csak azért, mert Szlovénia jelenleg nálunk egyértelműen magasabban kvalifikált csapat, hanem mert sérültünk is rengeteg van. Ráadásul a legfontosabb posztról, középről dőlt ki mindenki, mondjuk ezt Csaszi esetében nem annyira bánom, de Lékai Máté és Faluvégi Rhüdi külön-külön is képes lehet meghatározni egy-egy meccset, nemhogy együtt. Ebből a szempontból egyébként részemről védhető volt az öregek visszahívása, más lett volna a helyzet, ha nem Szlovénia, vagy ha ép mindenki, de ez lett, így kell megoldani.
Ismerjük az ellenfelet, nagyon melós, gyors, modern kézilabdát játszanak, és az embereik is több, mint megvannak hozzá. Pontos és nagy sebességű labdajáratás, rengeteg kereszt, minden posztról gólveszély. Ez Szlovénia. Nem sztárok, hanem játékosok. Remek játékosok. Széleken nagyon rendben vannak, Blaz Janc, Marguc, vagy éppen a friss BL-győztes Kavticnik elég meggyőző jobb szárnyat jelent, de a másik oldalon sincs sok problémájuk. A védelmük Veselin keze alatt döbbenetesen felkeményedett, Blagit vagy Mackovseket nem kell bemutatni, és a kapusaik is képesek a stabil szintre.
Lefutni nem tudjuk őket, az világos, viszont ha összeáll a védelmünk, akkor lehet szó néhány megindulásról, ami nagyon kellene. A Bodó-Bánhidi páros játékkapcsolata nagyon fontos lehet, és az is, hogy Bodó önbizalma az elejétől a végéig a lövésekhez meglegyen, akkor is, ha nem akad be az első kettő. Régen volt már olyan ballövőnk, akitől el lehet várni a durrogtatást, ez mindenképpen remek. Beállóban is rendben vagyunk, főleg, ha kénytelenek kilépdelni a lövőinkre. Nagyon meg kell becsülni minden labdát, bazi okosan, taktikusan, az eredményre folyamatosan figyelve kell játszanunk, mert nem lehet 3 gólnál több a vége. Ha igen, akkor nekünk kábé reszeltek. Lékai a fedélzeten, nagyon remélem, hogy nem baszcsizunk erre rá, de mondjuk sok választás nincs ezzel kapcsolatban. Ilyés, Nagy és Schuch garancia kell legyen arra, hogy nem fognak a cifra kis keresztjeikkel szétcincálni bennünket, és hát a kaput is erősítheti egy jó fal ugye.
Bízom benne, hogy ebben a védelemben még megvan az a két meccsnyi, ami ehhez a melóhoz kell, és akkor tényleg belefér az öregek aktiválása is. Fontos lenne vébére menni, ez nem kérdés, tényleg őszintén hiszem, hogy nem vagyunk esélytelenek. Viszont esélyesek sem.
Tegyük oda ezt a két meccset, és menjünk a vébére!
Hajrá mogyorók!