Az első meccs, ahogy az várható is volt, megmutatta a magyar válogatott gyengeségeit. Tudtuk előre, hogy egy ilyen kaliberű ellenfél ellen hatvan percnyi extra kell minden posztról ahhoz, hogy fiatal csapatunk végig meccsben legyen. Ez, mint azt írtuk, nemhogy hatvan percig, de néhány poszton gyakorlatilag percekre sem valósult meg, ehhez aztán még jött az is, hogy MH pirosa mintha bennünket zavart volna jobban össze, így pedig a második félidő jelentős részében már csak a magunkhoz térést próbálgattuk, esélyünk sem volt többre.
Ugyanakkor azt is látni kell, hogy negyven percig márpedig méltó ellenfelei voltunk az olimpiai bajnoknak, még úgy is, hogy kapusteljesítményt ők találtak előbb. Nem voltunk beszarva, támadásban kintről is jöttek a lövések, a védelmünk pedig meglepően jól muzsikált eleinte. Az első félidőre tehát lehet és kell is építeni, aztán haladjunk csak szépen, lépésről-lépésre, ma legyünk pöpecek minimum 45 percig, aztán nézzük meg, hogy az mennyit ér a spanyolok ellen, a cseh meccsen győzelmet jelent majd az ötven, és a középdöntőre hozzuk a tökéleteset. Nem?
Na de komolyabban, volt szerencsénk a helyszínen khm élvezni a spanyol vs cseh-t, hát, idejét nem tudom, mikor láttam ennyire szörnyű, darabos, csúnya ffi-meccset, borzasztó volt nézni, a lelátón is, és a média centerben is egyöntetű vélemény volt az, hogy ÚRISTEN, talán az egyetlen pozitívumot a cseszki szurkolók jelentették, akik a bődületes égés ellenére is kitartóan biztatták kedvenceiket. Nagy közhely, de mint általában az ilyenek, ez is igaz, a jóval gyengébb ellenfél ellen játszani mindig sokkal nehezebb, jellemzően a jobb csapat teljesítménye satnyul vissza, ez pedig ilyen csúf meccseket eredményez. Ebből sajnos tilos következtetést levonni, pedig nem bánnám, ha ugyanazt a spanyol válogatottat láthatnánk ma este, mint amelyik szombaton lépett pályára, mert ugyan az eredményen ez nem látszódik, de engem nem győztek meg. Kiszámíthatónak tűntek, kicsit talán nehézkesnek is, aztán persze simán lehet, hogy ezt pusztán a minőségi különbség eredményezte.
A spanyol válogatott magja elég régóta együtt van már, és azt is pontosan tudjuk, hogy a mindenkori játékuk alapja egy kőkemény védekezés, nos ehhez most is mindenkijük megvan, Viran Morros és Guardiola nem ma kezdte ott a falban, és hát az Entrerrios/Gurbindo/Canellas trióból is lehet még válogatni, miközben lassan felnő a feladathoz az összes kisDusi is. Van nyitottjuk is, amit nem félnek használni. Emögött pedig az Eb legkomolyabb szinten védő kapuspárja domborít, a csehek ellen mondjuk Perez de Vargas nem parádézott, de Corrales hozta a szintet (57%), ebből pedig rengeteg könnyű gólt szerezhetnek a fiatalított és borzasztóan gyors szélsőikkel. Lövőerőben sem kell kölcsönkérniük, Entrerrios, Canellas még mindig, Alex Dujshbaev szintén képes meccseket eldönteni szaggatottról vagy betörésből, beállóban Aguinagalde hozza a szintet, és ugye Sarmiento irányításával egy kreatívabb támadójátékot is villantani tudnak, úgyhogy nem lesz túl egyszerű ez.
Természetesen ellenünk is egyértelműen ők az esélyesek, ráadásul én mindig kicsit alulérzem őket, szinte az összes világversenyen meg voltam győződve róla, hogy mikor, ha most nem, ehhez képest összesen egy olyan meccs rémlik fel, amikor valódi esélyünk volt, és az pedig furcsamód épp a lengyel Eb-ről van ugye. Ettől függetlenül tilos leszegett fejjel pályára lépni ma, mindenki emelje a tekintetét fel, és tegyen bele mindent, akkor pedig bármi lehet. Csak bátran, felszabadultan, kreatívan, tökösen és ami a legfontosabb, örömmel toljuk le ezt a meccset, és majd a végén meglátjuk, mire elég ez Spanyolország ellen.
A dánok ellen láthattuk, hogy mennyi patron maradt bennünk, kapuban, beállóból, szélről bőven javulnunk kell, és lehet is, igen. Koncentrációban előre kell lépnünk, a szombati negyven perc után most hozzá kell tenni még néhány percet, mondjuk huszat, ha kérhetem, és akkor már az eredménytől függetlenül elégedett leszek, megígérem. A mai meccs ajándék, nekünk a szerdai lesz az igazán fontos, és ezt szem előtt tartva egy dologtól tartok igazán, mégpedig attól, hogy ne Lékait akarják kinyírni, mert annyit nem ér ez.
Addig is sejtettük, de szombaton láttuk is, hogy a szervezetlenség ellenére rengeteg a magyar szurkoló, és most a hang sem volt rossz, szerintem, nagyon bízom benne, hogy ez minden játéknapunkon így lesz. Szurkoljatok tehát ma is, azon ne múljon!
Hajrá mogyorók!