Ha egy mondattal kellene megfogalmazni, tényleg a helyünkre kerültünk jutna először eszembe. Hogy miért?
Mert ott voltam januárban az összes lengyelországi helyszínen, de erről többet inkább nem is mondanék most, ugyanis azóta sem szépültek meg az emlékek. Ráment egy fasza generáció utolsó olimpiája, és ez nekem például még most is jobban fáj, mint az elveszített BL-döntő (tudom, sokaknak nem), hiszen Köln még lesz, olimpia ezzel a garnitúrával viszont már nem. Felfoghatatlan hiányérzetem van, pedig még nincs is augusztus ugye. Akkor lesz a legkeményebb.
Na de térjünk vissza a jelenbe.
A szerbek elleni párharc előtt valami hasonló különbségben reménykedtem, egyrészt azon felbuzdulva, hogy a keretünk egyértelműen jobb jelenleg, másrészt pedig mert miközben végre nálunk a tényleges magyar válogatott harcolhatott a kijutásért, addig Pericék igazi nagylövő nélkül képzelték el a jövőjüket. Most abba nem mennék benne, hogy HA Vujin és Ilic is van, akkor mi lett VOLNA, mert felesleges, illetve hát azért azt is jelezném az egybegyűlteknek, hogy általában velük együtt is verni szoktuk őket. Perke viszont úgy döntött, hogy nélkülük is menni fog ez, hát tévedett.
Az odavágó rövidzárlata ugyan rengeteg aggódó hangot hozott, én viszont valahogy mégsem éreztem benne azt a szlovénok elleni végjáték lehetőségét, így hát teljes nyugalmi állapotban készülődtünk a válogatott eseményre. És nem is lett ilyesmi, persze. A tegnapi meccs (igazából a párharc) egy kisebb (összességében pedig kb. egy félidő) megingástól eltekintve végig teljesen egyértelmű volt, hoztuk, amit kellett, összeraktuk harapósra a védelmünket, ami mögött Mikler remekül védett, ennek köszönhetően már az első félidőben könnyű gólokkal tudtunk elnyúlni a szerbektől, és ezt a különbséget aztán konzerválni is tudtuk a végére. Amik bennem maradtak, az nyilván Máté elképesztően energikus, okos játéka, forintos labdái, precízen átemelt üeskapus gólja, kintről eldurrantott lövései, szóval igazi vezér volt elöl, ahogyan azt kell, és nyilván Roló teljesítménye, illetve hát a komplett védelmünk, persze. Volt, hogy Timu két karral két szerbet tolt kifelé a kilencesen.
A lövőink sem vallottak szégyent, amikor nagyon kellett, valakinek mindig elsült a keze, mindezt úgy, hogy Nallaci láthatóan nem kereste a lehetőségeket. AncsinGabinak is, Jamalinak is, Fecinek is, de még NagyKornélnak is volt olyan lövése, amire a nyelvemmel csettintettem, még ha utóbbi az indokoltnál többször feküdt is be a szerb védelembe ugye. A szélsők szintén szépet mentek, Harsányi Geri ziccerei, IT hetesei (-1) voltak emlékezetesek, ahol némi hiányérzetem akadt, az a beálló volt, hogy őszinte legyek. Igen, tudom, hogy Bánhidi befordulásai többnyire heteseket értek, na de azt még be is kell lőni ugye, ehelyett sokkal kézenfekvőbbnek tűnne nekem, ha megtanulná felmérni a kapus stílusát még lehetőleg meccs közben, és a mindig páros lábbal terpeszbe felugrónak nem vagdosná zsinórban félmagasan a lövéseket, hanem mondjuk pattintaná esetleg, vagy csak gurítaná, pöckölné, akármizné. Na de mindegy, erre még megtaníthatják, meg védekezni is, ugye, mert ezzel az alkattal vétek lenne nem beléverni azt is, természetesen. És hát Csaszi volt kicsit gyenge láncszem, maradjunk annyiban, hogy tegnap inkább emberhátrányt jelentett minden pályán töltött percében, bízzunk benne, hogy januárig ezen tud majd javítani jelentősen, mert még mindig inkább ő, mint bárki más, ugye. Xavi pöpecül forgatta most a csapatot, elébe ment időben a hullámvölgyeknek, felismerte, hogy kivel tud meccset nyerni, és nem piszkálta túl az egészet. A magam részéről köszönöm neki ezt a két meccset, azt, hogy kivezette a válogatottat a vébére, ugyanakkor bízom benne, hogy nem marad a két poszton egyszerre, mert szerintem az neki bazi sok lenne. Mindenkinek egyébként, de ő még eléggé az elején is van ennek az egész karrier-kérdésnek.
Ja, és hát a bírókon nem tudok csak úgy simán átsiklani. Ez a két fehérorosz csákó finoman sem fogta meg a meccset, ha rajtuk múlik, bármi lehetett volna a pályán, szerencsére nagyobb volt a különbség annál, hogy ez gondot jelentsen, de ettől függetlenül döbbenetes, hogy ezek ezen a szinten még mindig vezethetnek. Nem tudok elképzelni látványosabb mezrángatást annál, amit egész meccsen toltak a szerbek, na most lehet le vagyok maradva, és volt valami szabálymódosítás, de amikor három vagy négy egymást követő támadásnál rángatták meg egyre jobban hátulról BaloghZsottit, akkor nagyon sajnáltam, hogy nem tanultam oroszt, ha értitek. Ez nem szubjektív megítélés kérdése, mint a passzív például, hanem egyértelmű és látványos cucc, amit csak elmulasztani lehet, benézni nem. De mindegy, mert tényleg nem számított sehova. Nagyon bízom benne, hogy kevés dolgunk lesz ezzel a Repkin-Gousko párossal a jövőben, bár az elcsalt BL-bronzunk után fújtak nekünk jót is, de ez a tegnapi visszalökte őket a mocsárba, az én megítélésemben.
A közönségről annyit, hogy egész jól reagált mindenki az összes kezdeményezésre, csudás hullám ment végig már elsőre, a többség rendesen, pirosban érkezett, összességében jó volt magyarnak lenni ismét, és most már két napja lélekmelengető érzés a zászló látványa minden rendes sportbarátnak, szerencsére. Reméljük ez a sor folytatódik szombaton, sőt, egész hónapban meg nyáron, mert bár elsősorban nyilván kézilabdabuzik vagyunk itt hatosfalon, de sokakkal ellentétben tudunk focit és minden mást is nézni politikai szemlélet nélkül, és tudunk szurkolni, majd örülni is a sikereiknek. Szurkolni ugyanis jó, szinte mindegy is, hogy kinek.
A 2015/16-os kézis szezon lezárult ezennel, voltak nagyon nehéz, és nagyon boldog pillanataink is közösen, reméljük utóbbiból még több jut jövőre, de a nyár legalább azzal a kifejezetten jó hírrel kezdődhet el számunkra, hogy igen, januárban mehetünk kézis világversenyre. A norgék például nem mondhatják ezt el magukról jelenleg. Nem zárom ki, hogy jönnek még szezont lezárós posztok, ihlet és idő kérdése az egész, hehe, de legkésőbb a sorsolásnál találkozunk persze. Az július 1.
Köszönjük mindenkinek, aki különféle formákban idén is támogatta működésünket, külön köszönjük a NordHedgének és Veszprém városának, bízunk benne, hogy további partnereket tudunk összeharácsolni a jövőben, hogy még több jótékonysági, sorsolásos vagy nyereményjátékos cuccal tudjunk kedveskedni nektek, akik kitartóan és szép számmal olvassátok az agymenéseinket, amit szintén köszönünk, természetesen.
Boldog nyarat mindenkinek, minden mást meg majd jövőre.