Ami nem lesz ugyan egyszerű, de egy kiesés viszont hatalmas blama lenne. Valószínűleg az első meccsünkön ki is derül, mire leszünk jók. Az A, a B, és a C csoport bemutatói után jöjjön a miénk, a D.
Dánia (vb. 5. és Eb. 2.)
A világ élvonalának egyik állandó résztvevője Dánia, a wikipedia szerinti 103 érmével egész konkrétan a strongest federation in the world titulus boldog tulajdonosa. Kellő mennyiségű sztár megfelelő arányú iparossal, kemény, régóta együtt működő védekezés, kellemetlenül pontos, kevés technikai hibát elkövető, kíméletlenül eredményes játékkal támad ismét Dánia. Az mondjuk igaz, hogy mostanság nem igazán tudnak átlépni saját árnyékukon, de ez leginkább a döntők szintjén jellemzi a válogatottjukat. Katarban mondjuk megcsúsztak a spanyolokon a negyeddöntőben, de hát ez ilyen. Persze nyertek már világversenyt ezzel a generációval (2012), amikor a gallok agyban valahol teljesen máshol voltak, de annyira látványosan fagyott le a dán válogatott két döntőn is a közelmúltban, hogy ezt nem bírtam szó nélkül hagyni. És bár hajtós, többnyire szép kézilabdát játszó, erős csapat, én valahogy nem szívlelem őket. A nagy négyesből őket bírom elviselni a legkevésbé, ettől függetlenül azt látni kell, hogy még a jobbik Toft Hansen nélkül is bőven esélyesek.
Nagyon masszívak, kiemelkedő egyéni teljesítményre képes játékosukból van egy rakat, de emellett fegyelmezett, szorgalmas, minden labdáért küzdő, sallangoktól és nagyképű megoldásoktól mentes, gürizős, kombinatív játékra képes igazi csapat a dánoké. Ez vitathatatlan. Így felsorolva kicsit ijesztőek is, nah. Velük mindig úgy vagyok, hogy ne már, hogy ne lehessen elkapni őket egyszer, és amikor meccselünk azon morfondírozom, hogy hogyan is gondolhattam, hogy majd pont mi meglepjük őket. Nem nagyon fekszik nekünk a stílusuk, egy győzelemre (de milyen győzelemre) emlékszem összesen a közös múltunkból, aztán annyi. Taktikailag is borzasztóan erősek, nagyjából a franciák szintjén vannak, szóval senkinek nem lesznek egyszerű ellenfeleik, maradjunk annyiban. Itt is kb. hazai pályán lesznek, mint két éve, sajnos még ez az előnyük is megvan.
A felkészülésük során találkoztak a franciákokkal (sima szopacs), Norvégiával (sima győzelem) és a vb. második Katarral (őket is legyakták). Annak azért örülök, hogy a szövetségük honlapja Vereség a félelmetes Franciaországtól címmel hozta le a kikapásukat, ergo ők is fosnak valakitől, és ezt jó tudni, na. Gyors labdajáratás jellemzi a támadásaikat, nagyon fegyelmezett védekezést kell alkalmazni ellenük, hogy hatásos lehessen, pillanatok alatt húzzák le a labdákat szélre, hogy aztán a babaarcú sorozatgyilkos Lindgren vagy Eggert, esetleg Lasse Svan Hansen bevághassa kegyetlen. Ha meg nem, akkor MikkelHansen, Mads Mensah Larsen (aki amúgy playmakerként van jelen), Lasse Andersson vagy Møllgaard ugrik fel kilenc méteren, de persze ott van még Damgaard (aki mondjuk kicsit megsérült a franciákok ellen), és persze Rasmus Lauge, aki az előkészítő játéka mellett kintről is képes váratlan gólszerzésre, természetesen. Landin fiatal kora ellenére igazi rutinróka a világversenyek tekintetében, én mondjuk továbbra sem vagyok elájulva a nyakiglábtól, de az nem vitás, hogy stabilitást kölcsönöz a dán védelemnek. És ha ez nem lenne önmagában kegyetlenül rémisztő, akkor még szót ejtek Nøddesboról, akinek valószínűleg a nyakába kicsit visszaszakad az a teher, melyet René Toft Hansen az utóbbi időkben szépen átvállalt. Ok, persze ott van Henrik is, de a védekezést ő azon a szinten nem oldja meg, a szakállas viszont még mindig simán kirázza a kisujjából, ha kell. Nem egyszerűek tehát, de nekik kell menni, aztán lesz ami lesz.
Niklas Landin, THW Kiel
Kevin Mills, SG
Lasse Svan Hansen, SG
Hans Lindberg, HSV Hamburg
Casper U. Mortensen, HSV Hamburg
Anders Eggert, SG
Rene Toft Hansen THW Kiel
Henrik Toft Hansen főtitkár
Jesper Nøddesbo, FC Barcelona
Mads Mensah Larsen, Rhein-Neckar Löwen
Rasmus Lauge Schmidt, SG
Mikkel Hansen, PSG Handball Párizs
Lasse Andersson, KIF Kolding Koppenhága
Michael Damgaard, SC Magdeburg
Henrik Møllgaard, PSG Handball Párizs
Mads Christiansen, Bjerringbro-Silkeborg
Peter Balling, Holstebro
Nikolaj Oris Nielsen, Bjerringbro-Silkeborg
edző: Gudmundur Gudmundsson
Oroszország (vb. 19. és Eb. 9.)
A nagy vébé-lebőgés után állt a bál az orosz szövetségnél, pont Zsenyával csináltam interjút abban az időben, és ő is totál le volt akadva azon a 19. helyen, amit nem is csodálok, mert a feltörekvő fiatalokra építő orosz válogatott ennél bőven többre hivatott. Egy akkora országban mindig lesz utánpótlás emberanyagból, kérdés, hogy hogyan gazdálkodnak velük a szakemberek. Vigasztalni próbáltam azzal, hogy mi meg ott sem voltunk, de erre meg azt mondta, hogy Talant kinevezésével mi már legalább belülről világítjuk az alagutat. Hát majd most kiderül, ki hol tart, hiszen kb. ugyanakkora szarból kell kikecmeregnünk ugyanazokkal a célokkal (olimpiai selejtező), és egymás ellen mérhetjük le a valós tudásunkat.
Ha végigfutunk a lenti kereten, látjuk, hogy egy egész komoly kis sort ki tudnak állítani, ugyanakkor padon vékonynak érzem őket. Nekik is megvan a nagy hiányzójuk ugye Igropulo személyében, aki éppen csak felépült vakbélműtétjéből és Torgovanov szerint nincs abban a formában, hogy segíteni tudjon jelenleg, de a bő keret tagja, gondolom sérülés esetén behívja. Furcsamód összementek az oroszok az évtizedek alatt, én legalábbis gyermekkoromban medveölő mérető oroszokra emlékszem, ugye mindenkinek megvan Tuchkin, Lavrov vagy akár Torgovanov, na hozzájuk képest ez a Gorbok, Atman, Zhitnikov-tengely kifejezetten alacsony. Ugyanakkor az emelkedésük megvan, illetve betörésekkel és sok keresztmozgással komoly fejtörést is okozhatnak. Velük is éles versenyt futunk, jó lenne ezt a sorrned dolgot már a csoportban eldönteni, nem bízni másokban vagy várni a csodára.
A fehéroroszokkal együtt tolták Moszkvában a Karácsonyi tornán, legyőzték Argentínát és Hollandiát, ellenük kifejezetten védekezési formációkat gyakoroltak, gondolom az 5+1-et is, az ékben Dibirovval, majd leikszeltek az amúgy nem túl veretes beloruszokkal. Persze ez egy felkészülési torna volt, ugyanakkor valahogy nem érzem stabilnak a jó teljesítményt a kulcsjátékosoktól. Képesek meghatározó teljesítményt is nyújtani, de teljesen értékelhetetlent is. A selejtezőkön sem voltam elájulva tőlük, meglátjuk.
1. Nikolai Sorokin, Perm Bears
12. Vadim Bogdanov, Pulawy
87. Victor Kireev, St. Petersburg
3. Kirill Voronin, Perm Bears
6. Daniel Shishkarev, Vardar
8. Dmitri Kovalev, Csehov Medvegyi
11. Paul Atman, Breszt
13. Szergej Gorbok, Vardar
20. Michael Chipurin, Ivry
21. Hleb Calarasi, Motor
24. Eldar Nasyrov, St. Petersburg
25. Szergej Shelmenko, Csehov Medvegyi
26. Ruslan Dashko, Victor Dinamo
27. Szergej Kosenkov, Maró Volgograd
30. Valentin Buzmakov, Perm Bears
31. Timur Dibirov, Vardar
74. Leo Tselishev, Dinamo Astrakhan
44. Igor Soroca, Perm Bears
89. Dmitrij Zhitnikov, Csehov Medvegyi
edzők: Dmitrij Torgovanov és Lev Voronyin
Magyarország (vb. - és Eb. 8.)
Elég erős, helyenként már-már túlzásnak tűnő fiatalításon estünk át az utolsó világversenyünk óta, sőt, tulajdonképpen a selejtezők óta is, mondjuk van, ahol kényszerből persze (jobbszél), máshol pedig bátorságból. Továbbra is próbálok nyugodt, bizakodó és bizalommal teli maradni, más választásom sincsen, ha már úgy alakult, hogy ezt a világversenyt a helyszínen toljuk végig. Ráadásul köztudomásulag kicstári optimista vagyok, úgyhogy muszáj hinnem abban, amit Talant hint: hogy éremért, mitöbb, egyenesen megnyerni állunk ennek neki.
Az elmúlt évtizedekben a tököm tele volt azzal a tudatosan megalkuvó magatartással, hogy a biztonságban elérhető legkisebb célt tűztük ki magunk elé, és mérhetetlenül büszkének kellett lenni, amikor azt sikerült teljesíteni. Akkor is, ha bravúr kellett hozzá, de akkor is, ha ehhez egy sokkal gyengébb ellenféltől kellett kikapni. Természetesen utóbbi volt a gyakoribb. Ez a hozzáállás sehova sem vezetett, ez nem kérdés. Úgyhogy még ha most túlzásnak is tűnnek a kirgiz szavai, azt adjuk meg neki, hogy másképp ennek nem szabad nekimenni. Ez legalább pont az ellentéte annak, amit eddig fikáztunk, ergo muszáj szeretnünk. Jó, én nem vagyok ennyire maximalista, illetve kedvelem a kompromisszumokat és az arany középutat, nekem már a selejtezős hely bármelyike is Eb-győzelemnek fog számítani. És szerintem meg is lesz amúgy, mert a látszólagosnál egy fokkal könnyebb lesz elérni.
Pont az imént említett tulajdonságaim miatt ugyanakkor ezt a csapatfelforgatást biztos nem vállaltam volna be, muszáj erről is beszélni, még ha nem is cseng oly szépen. Balkettőben és beállóban adom, hogy kellett frissíteni, kapuban szintén, széleken is elfért néhány csikó (meg hát a kényszer nagy úr, persze, egyébként úgy véglegesen Gulyi talpánál tört rám a félsz, hogy őszinte legyek), viszont borzasztóan félek tőle, hogy Feci a védelmünkből (nem, nem azt mondom, hogy végig tudná tolni a 6-8 meccset magas szinten, csak azt, hogy előfordulhat az a szituáció, hogy bazira kellene kettesbe is az ilyen szintű rutin, pédául MikkelHansent vagy Karabaticot megfogni), Lékai Máté pedig a támadásaink sebességéből és a megáll a tudomány típusú helyzetekben fog borzasztóan hiányozni. Ezeket persze csak a torna végén tudjuk igazolni vagy cáfolni, addig pedig minden szurkoló dolga, hogy szurkoljon egy kocsmában vagy a fotelban vagy kinn a helyszínen.
Próbálom belőni a helyünket ebben a mezőnyben, de a két szerb elleni alapján ez rendkívül nehezen megy, de inkább lehetetlen. Szerencsére nem is ez alapján kell, hiszen tényleg edzőmeccsek voltak, és ahogy hallom, direkt semmit sem készültünk rájuk/belőlük. Ugyanakkor a széleken nem tűnik túl megnyugtatónak a helyzet, remélem a fiatalok önbizalmának építésére remekül fog szolgálni ez a meccs-sorrend, és vállalkozni is rendesen mernek, ehhez persze elsősorban labda kell. Lövőkben kivételesen nagyjából megvagyunk, Bodó megoldja a védekezést is, viszont Jamali ilyen jellegű tevékenységétől szintén kicsit fázok, úgyhogy remélem Timu ide szépen besegít. Beállóban nyugság van szintén, kapuban precíz, amitől viszont különösen félek, az az irányító poszt. Csaszi körülményes és lassú (UPDATE: annak ellenére, hogy szerdán még úgy volt, 17 fővel utazik ki a kontingens, és csak a helyszínen szűkítünk 1et, ma virradóra arra ébredtünk, hogy Császár Gábor lett tartaléknak kijelölve, ráadásul itthon maradó tartaléknak), úgyhogy nem fog rámcáfolni valósznűleg, tehát nem csak én nem látom benne a perspektívát, de a szakmai stáb sem. Ezzel nincs is semmi gond, csak hát októberben sem látszott szerintem, de mindegy. Faluvégiből természetesen bármi kijöhet, viszont a nemzetközi rutin, az vitathatatlan, hogy nála nem lesz meg. Igazából nem az ő mélyvízbe dobásával van problémám, mert ez lecsapódhat rosszul is és jól is, hanem összességében azt látom, hogy a szakmai stáb hatalmasat kockáztat a siker érdekében, talán túl nagyot is. Január végén kiderül, hogy megérte-e.
Ha a védekezésünk működik, márpedig a Laci-Timu tengelyben nyilván lehet bízni, a ketteseket remélhetőleg fel tudják majd tüzelni, és akkor nagyon nagy baj nem lehet. Ha le tudjuk venni a nyomást a fiatalokról, és egy jó értelemben vett gátlástalanság meglesz a lövőinknél, akkor a csoportból való továbbjutás nem jelenthet problémát. Montenegrót az első meccsen muszáj megverni, ha az nincs meg, mondhatjuk is le a wroclawi szállást. Úgyhogy a sorsunk viszonylag hamar ki fog derülni.
Mikler Roland, Veszprém Handball
Bartucz László, Csurgó
Pásztor Ákos, Tatabánya,
Hornyák Péter, Csurgó
Ancsin Gábor, MOL-Pick Szeged,
Nagy László, Veszprém Handball
Faluvégi Rudolf, Csurgó
Nagy Kornél, Dunkerque
Bánhidi Bence, Balatonfüred
Schuch Timuzsin, Veszprém Handball,
Zubai Szabolcs, MOL-Pick Szeged
Bodó Richárd, Tatabánya
Borsos Tamás, Cegléd,
Dzsamali Iman, IFK Kristianstad
Gazdag Tibor, Csurgó
Iváncsik Gergő, Veszprém Handball
Szövetségi kapitány: Talant Dujshebaev
Edző: Sótonyi László
Csapat-koordinátor: Bartók Csaba
Montenegró (vb.-, Eb. 16.)
Őket tekintjük a csoport leggyengébb láncszemének, nagyon remélem, hogy ennyien nem nézzük be, és nem ők lesznek a sötét ló, akik mindenkit meglepnek. A válogatott most elsősorban rájuk készül, ők az első ellenfél, és mindig csak a soron következő feladattal kell számolni a szakmai stábunk szemlélete szerint.
Szerencsére ez a Montenegró nem a női csapat szintjén van Európában, az ex-jugó tagállamok közül férfiaknál ők a leggyengébbek. Utoljára éppen Macedóniától kaptak ki felkészülési mérkőzésen, igaz, hogy Szkopjében, Algériát és a bosnyákokat viszont megcsapták öt és négy góllal. Az biztos, hogy a mi fiatal, túlnyomórészt NB1-ben szocializálódó válogatottunk több tagja is egy csapatban nyomja néhány montenegróival, ami akár előny is lehet. Hogy őszinte legyek Melićen kívül kevés név cseng ismerősen, úgyhogy róluk sok képem nincs.
Annyit tudok, és nyilván ez a legérdekesebb, hogy egy góllal muszáj megvernünk őket.
Radivoje Ristanović – Balingen/GER
Rade Mijatović – Tatabánya/HUN
Mile Mijušković – Maribor/SLO
Miloš Vujović – Tatabánya/HUN
Mirko Majić – Zomimak/MKD
Vuk Lazović – Libek/GER
Nemanja Grbović – Cegléd/HUN
Branko Kankaraš – Valens/FRA
Fahrudin Melić – PSG/FRA
Mirko Radović – Valens/FRA
Vuko Borozan – Libek/GER
Vasko Ševaljević – Tuluz/FRA
Miloš Božović – Gorenje/SLO
Božo Anđelić – Cegléd/HUN
Bogdan Petričević – Miluz/FRA
Vladan Lipovina – Veclar/GER
Stefan Čavor – Csurgó/HUN
Branko Vujović – Kilce/POL
Mirko Milašević – Dinamo Bukurešt/ROU
Ez egy szűkítés előtti keret, egy kapus gondolom kimarad, de a Magyarországon kézilabdázók többsége a felkészülési meccsek góllövői alapján kb. kihagyhatatlanok lesznek.
Gdanski esemény itt, visszaszámolás elkezdődött, hajrá mogyorók!