Horvátország (vb. 6. és Eb. 4. )
Ritkán fordul elő, hogy a horvátok ne éremesélyesként utazzanak egy világversenyre, de azt hiszem ez a mostani ilyen. Nem elég, hogy éppen erőteljes generációváltás van náluk - ami amúgy nem szokott rosszul állni nekik -, de eközben kulcsembereik sérüléseivel is bajlódhatnak, Stepancić csúnyája után most az edzőtáborból kellett hazaküldeni az amúgy remek őszt produkáló fiatalt, Domagoj Pavlovicot, és megsérült a katari vendégmunkás, Vuglać is, helyettük Sime Ivić érkezett a keretbe. Persze selejtezős helyük már van, úgyhogy innen nézve akkora nyomás nincs Željko Babićon és a válogatotton, ráérnek kurvajók lenni majd áprilisban, illetve hát a 2018-as Eb-t szeretnék majd megnyerni otthon, ahogy a kommunikációjukból látom. Remek, hogy már megint ffi világversenyt rendeznek a szomszédban, csak mi nem vagyunk a kanyarban sem.
Annyi biztos, hogy ha baj van, a horvátok évtizedek óta képesek meglepetésszerűen előrántani temérdek irtó tehetséges fiatalt, úgyhogy most sem lehet teljesen kizárni azt, hogy Stepancić nélkül nem lesz ütőképes ez a csapat, főleg mert Sebetic is épp egy ilyen fiatal. De azért az érmes helyekre nem látom elegendőnek ezt a felhozatalt. Sztárjaik (Mirko, Horvat, Cupić, Duvnjak, Kopljar - Karacicot ide sem sorolom, pedig neki ez jó versenye lesz, szerintem) egy erős sort bőven alkotnak, Karacic és/vagy Cindrić irányításával pedig képesek lehetnek egy(két), a Duvnjakétól merőben eltérő, alacsonyabb súlyponton végzett irányítójátékra is, de attól félek, a lövőik nem lesznek elegek az éremhez szükséges, egész tornán kellő egyenletes teljesítményre. A csoportjuk persze nem teljesíthetetlen, Izlanddal futnak egy jót a csoportgyőzelemért, viszont a házigizda lengyelekkel és a címvédő franciákkal vannak egy ágon, ami nem életbiztosítás, nagyon kell kaparni ahhoz, hogy ebből a két évvel ezelőttihez hasonlóan újra elődöntő legyen.
Mirko Alilović – MVM Veszprem
Ivan Stevanović – PPD Zagreb
Filip Ivić – PPD Zagreb
Manuel Štrlek – Vive Tauron Kielce
Antonio Kovačević – PPD Zagreb
Ivan Čupić – Vive Tauron Kielce
Zlatko Horvat – PPD Zagreb
Ilija Brozović – HSV Hamburg
Krešimir Kozina – SG Flensburg-Handewitt
Marino Marić – MT Melsungen
Marko Kopljar - Barcelona
Mario Vuglač – Lekhwiya SC
Domagoj Duvnjak – THW Kiel
Igor Karačić - Vardar
Luka Cindrić - Vardar
Domagoj Pavlović – PPD Zagreb
Marko Mamić – Dunkerque HB Grand Littoral
Ivan Slišković – MVM Veszprem
Jakov Gojun – Füchse Berlin
Luka Šebetić – PPD Zagreb
Sime Ivić - RK Celje
A játékuk gondolom a szokásos már-már durván agresszív védelemre épül majd, valószínűleg azt az 5+1-et sem vetik el, amiben ők az egyik legjobbak, Vori hiányában a magas ember elöl halászik felállás Duvnjakkal esetleg rövidebb időszakokra működőképes lehet, kérdés, hogy mennyire terhelné meg Dole térdét mindez. Kapuban és szélen több is, mint rendben vannak, nyilván Mirko és Ivić utazik, ők tudják indítani a még mindig borzasztóan gyors szélsőiket. A Čupić, Horvat és Strlek-trió az ellenfeleknek sok megoldandót okozhat, de ehhez nagyon kell egy működő védelem is. Belső posztokat érzem vékonynak az éremhez, még úgy is, ha esetleg Babić betolja Duvnjakot alkalomadtán lövőbe, középen meg megoldja Karaciccal, hisz a védekezés így is masszívan maradhat, és akkor még volna egy Cindrić is (már ha kiviszi), aki szintén képes középről váratlanra. És Vori is hiányozni fog beállóból, akár tetszik, akár nem.
Pénteken és szombaton toltak felkészülési meccseket a Veselin Vujović (!!!) vezette szlovénokkal, az elsőn szoros horvát, a másodikon nagyobb arányú szlovén győzelem alakult ki, de sok jelentőséget nem kell tulajdonítani ennek, mindkét edző előzetesen egyértelműen leszögezte, hogy a kitervelt taktika szerint fogják levezényelni a meccseket, és ebben nem fognak az eredmény alakulásának fényében meginogni egy pillanatra sem. Ettől függetlenül pont azt társalogtuk a listán, hogy azért nem lesz egyszerű Gasiék ellen, valószínűleg senkinek sem, ráadásul nekünk amúgy sincsenek túl jó emlékeink velük kapcsolatban, márpdeig valószínűleg Wroclawban meccselünk 1et.
Izland (vb. 11. és Eb. 5.)
Az északiak is oda-vissza alapon készülnek az utolsó erőfelmérőjükön, mégpedig a németekkel. Lett volna mit kozmetikázniuk a közelmúlton ugye, az az otthoni, portugálok elleni zakó ugyanis kicsit csorbított azokon a velük kapcsolatos szép emlékeken, melyben zord északi vikingekként szerepelnek. Aztán a dajcsoktól is cumiztak elsőre, de másodikra már nyertek. Egyébként tavaly Katar sem jött össze valami fényesre nekik (a 11. helyen zártak), nem véletlen, hogy az olimpiai kvalis torna helyeiért ők az elsődleges ellenfeleink. És a svédek. Őket kellene megelőznünk valahogyan a végelszámolásnál (meg a szerbeket, fehér- és sima oroszokat, norvégokat, Montenegrót), de legalábbis úgy, hogy a felsoroltak közül maximum egy legyen előttünk. Ami amúgy egyáltalán nem lehetetlen feladat, főleg, ha megnyerni akarjuk ezt a tornát, és úgy megyünk neki minden meccsnek ugye. Azzal a motivációval, amivel kell.
fotó: http://www.saschaklahn.com/
Az izlandi válogatott jelentős hányada továbbra is a bundásban nyomja, ez azért jelzés értékű, óvatosságra kell intsen mindenkit velük kapcsolatban. Legnagyobb sztárjaik Sigurðsson, Pálmarsson és Petersson, akik így együtt máris egy brutális erősségű fél kezdőcsapat, de ismerős lehet még Hallgrímsson (jobblövő) neve, aki tavalyig Csaszival együtt volt a PSG padmelegítője, illetve Gunnarsson, aki pedig idén lett az (mármint padmelegítő, mert amúgy régóta Párizsban van), de azért utólag beszavazom a jóképű válogatottamba. Ja és egyelőre kerettag KKK is, aki a szegedieknek lehet ismerős.
Sosem elsősorban egyéni teljesítményekkel hozták az eredményeiket (jó, Ole azért kimagaslott, persze), hanem azzal a stabil, megbízható, homogén masszával, amit együtt alkotnak. De mintha ez az utóbbi néhány évben kicsit megbomlott volna, vagy csak szeretném ezt látni, nem tudom, meglátjuk majd. De így érzem. Meg úgy, hogy kapuban kicsit kevesek Gústavsson tipikus bravúrkapus, vagy belenyúl az elsőkbe, és akkor hoz egy jó teljesítményt, vagy nem, és akkor semmit. Nincs meg az a megnyugtató átlag tőle, és a párjától sem emlékszem kimagaslóra, de mondjuk őt annyira nem is figyeltem. Viszont általában sikerül ezt kompenzálniuk azzal a sokat kiháromszögező, eléggé feltolt hatosfallal, amit leginkább ők és a dánok alkalmaznak a mezőnyben. A dánok kicsit jobban. Szélen hagyományosan jók, mint a skandik általában, de ha a többiek csak átlagosak is, Sigurðsson akkor is képes egymaga elegendő gólt termelni arra a posztra. A lövőerejük is rendben, legalábbis az első sornak biztosan Atlason, Pálmarsson, Petersson, csak hogy a kézenfekvőket mondjam, talán a kreatív megoldások felelősét nem látom egyértelműen ebben az izlandi válogatottban, illetve egy vezért sem tudnék kiemelni, és ez lehet még baj. Pálma valamiért nekem nem rémlik annak, de nem bánom, ha rámcáfol majd.
Aron Rafn Eðvarðsson, Aalborg
Björgvin Páll Gústavsson, Bergischer
Alexander Petersson, RNL
Arnór Atlason, St. Raphael
Arnór Þór Gunnarsson, Bergischer
Aron Pálmarsson, MKB Veszprém KC
Ásgeir Örn Hallgrímsson, Nimes
Bjarki Már Gunnarsson, Aue
Guðjón Valur Sigurðsson, FC Barcelona
Guðmundur Hólmar Helgason, Valur
Kári Kristján Kristjánsson, IBV
Ólafur Andrés Guðmundsson, IFK
Kristianstad Róbert Gunnarsson, Paris Handball
Rúnar Kárason, TSV Hannover/Burgdorf
Snorri Steinn Guðjónsson, Nimes
Stefán Rafn Sigurmannsson, RNL
Tandri Már Konráðsson, Ricoh
Vignir Svavarsson, HC Midtjylland ApS
fotó: http://www.saschaklahn.com/
Fehéroroszország (vb. 18. és Eb. 12.)
Érthető módon belőlük annyira nem vagyok felkészülve, ráadásul nem tanultam oroszt, ezért ellenségeimnek tekintem a cirill-betűket, de mivel gugli a barátunk, tudtam turkálni kicsit a híreikben és találtam egy ilyen nem is annyira bő keretet.
Vjacseszlav Soldatenko (1994, SKA-Minszk),
Ivan Mackiewicz (1991, Steaua Bukarest, Románia),
Alekszej Kishov (1986, Schwaz, Ausztria)
Ivan Brovko (1980),
Andrew Yurinok (1996) - mindkettő SKA Minsk
Maxim Baranov (1988, Meshkov),
Alexander Potsykaylik (1990, SKA-Minszk)
Maxim Babichev (1986, Meshkov),
Alexander Titov (1986 Masheka)
Siarhei Rutenka (1981),
Anton Prakapenya (1988 Schwaz, Ausztria),
Vladislav Kulesh (1996 SKA-Minszk),
Viktor Zajcev (1992, Neva, Szentpétervár)
Kiril Knyazev (1990, Lengyelország),
Sergey Shilovich (1986, Meshkov)
Dmitrij Nikulenko (1984, Meshkov),
Boris Pukhovsky (1987, Motor)
Az biztos, hogy a hétvégén zajlott egy karácsonyi torna, a négy nemzetek karácsonya, ahol kikaptak Argentínától, a hollandokkal és az oroszokkal (akik később megnyerték a tornát) ikszeltek, utóbbihoz Pukhovsky 12 (!!!) gólla járult hozzá. A védelmük többnyire meglesz, és amíg Rutenka bírja, addig nyilván tekintélyt kölcsönöz, de őszintén kétlem, hogy tudnának pontot szerezni ebben a csoportban. Nagyot csalódnék, ha előttünk végeznének, na.
Norvégia (vb.- és Eb. 14.)
Velük kapcsolatban csupa kellemes emlékünk lehet, mi legalábbis mindig elpáholtuk őket, amikor csak kellett. A felkészülésük utolsó fázisát nem bízták a véletlenre, leálltak tornázni Katarral, Franciaországgal és Dániával a Golden turnén, úgyhogy az erőfelmérő teljesítve lészen, annyi szent. Kb. utolsók is lettek, ahogy az előre várható volt, viszont az első meccsen a címvédővel futottak egy szorosat, majd a dánoktól viszonylag simán, négy góllal kikaptak, de a végén, a torna csattanójaként szoros meccsen verték meg Katart úgy, hogy végig a vb-ezüstérmes vezetett, az utolsó 6-8 percben fordítottak a norgék, majd szívrohamos végjátékot nyertek meg gyors ellentámadással egy góllal. A védekezésük végig rendben volt, és Christensen játszott ufót a kapuban ehhez a csodás eredményhez.
Itt a keret, ebből sérülés miatt kiesett Johannessen, úgyhogy gyaníthatóan a kapusok lesznek lehúzva, aztán máris Eb-képes is a létszám. Masszív névsor amúgy, nyilván Béla kiemelkedik némiképp, nekem legalábbis mindenképpen, de például a fiatal irányító, Sander Sagosen és az általa kiszolgált lövők is okozhatnak kellemetlen perceket a két nagynak (Mamelund és Reinkind bundás tapasztalattal, bár előbbi nem sokat játszott a felkészülési meccseken), ha nem veszik komolyan a védelemet. Ráadásul a norgékról is elmondható, ahogy minden skandi csapatról, hogy minimum jó befejezők a széleken. Igazából nincsen akkora homány posztjuk vagy játékelemük, mint pl. a svédeknek, és láthatóan a világ élvonalával is szorosakat tolnak, nem lesznek rosszak ezen a tornán vélhetően. Ha a norgék kicsit fel tudnának jönni, márpedig a felkészülésük alapján ez bőven benne van, akkor ez egy elég szoros kis csoport is lehetne, gyönyörű körbeverésekkel. Kár, hogy nem a mi águnkon vannak ugye.
12. Ole Erevik - Pays Daix UC
16. Espen Christensen - GOG Svendborg
30. Torbjørn Bergerud - Lugi HF
21. Magnus Gullerud - SonderjyskE
8. Bjarte Myrhol - Skjern, 29.05. 1982 168/491
9. Petter Øverby - Elverum - Handball
7. Joakim Hykkerud - TSV Hannover
17. Magnus Jondal - Øyestad IF HB Elite
20. Andrè Lindboe - Elverum Handball
89. Espen Lie Hansen - Bregenz Handball
11. Erlend Mamelund - THW Kiel
26. Goran Johannessen *- Viking HK
24. Christian O`Sullivan - IFK Kristianstad
5. Sander Sagosen - Aalborg Håndbold
15 Kent Tønnesen - Füchse Berlin
27. Harald Reinkind - Rhein-Neckar Löwen
19. Kristian Bjørnsen - IFK Kristianstad
6. Thomas Kristensen - Frisch Auf Göppingen