Egyáltalán nem merült fel bennem, hogy nem lesz éles a meccsünk, ezt azért leírtam előre, de amikor ránéztem a Dánia vs Egyiptomra pont akkor, amikor videózták vissza Mikkel ívelgetését, már bizton éreztem, hogy ma bármi megtörténhet. És az ellenkezője is, ahogy a heteseknél láthattuk. De mindegy, egyelőre.
Hatalmas lendülettel álltunk bele a meccsbe, pont ahogy egy ilyenbe kell, minden számunkra kedvező helyzet megtörtént az első 10 percben: Roló olvasta az átlövéseket, amitől a barcelonai lövősor olyan megilletődött balettozást mutatott be, hogy öröm volt nézni, Mahé pedig, Gulyi előzetesen belengetett polipkodásának megfelelően indított, kétperccel, eladott labdákkal, kihagyott ziccerekkel, szóval Gille gyorsan le is cserélte. Sajnos, mert amúgy nekünk nem lett volna rossz egy ilyen Mahé, úgy egész meccsen. Pont ezt írtam amúgy magam is az LA-ben, hogy bele kell fojtani saját zsenialitásába, és ezt meg is valósítottuk szépen. Meg minden mást is a mérkőzés ezen szakaszában. Az elején megszólaltak az átlövéseink, észrevettük a helyzeteket, bejátszottuk a beállónak, miközben hátul felmentünk időben faultolni, még megelőzökre is, bezony, és/vagy gyönyörűen takartuk a beállót előlük, egész egyszerűen állva hagytuk őket a káprázatos, lendületes, kevés hibás játékunkkal. Mikler egyszerűen fogott mindent, ami elment a kapujáig, de sajnos a kétes szitukat, kipattanó labdákat, kicsi a rakásokat rendre ők nyerték meg, így a VETERÁN Guigoi vezérletével - és a 12. percben abszolvált második francia góllal - elkezdtek visszajönni a meccsbe.
Ahogy az várható is volt.
Mert lássuk be, hogy ha van is olyan, hogy a vébé-negyeddöntőben megverjük a franciákat, de olyan nincs, hogy nem jönnek közelebb hat gólnál, az azért kevéssé volt valószínű. Mindenesetre elkezdtünk pontatlanabbak és bátortalanabbak lenni támadásban, Pedro első félidős 0/4-e, Bodó borzasztó kezdése, két gyors egymásutánban eladott labdája, plusz Ancsin hasonlója is visszavetett bennünket rendesen, ugyanakkor Lékai zseniális rutinmegoldásai (végén 2 perc, két passzív előtti gól, abból az egyik megint egy félidő végi) és Roló elképesztő stabilitása (48%) továbbra is vezetést jelentett, egészen pontosan 2-3 gólosat. 14:12-vel fordultak a csapatok.
A második félidő is ebben az ütemben kezdődött, nem igazán sikerült sem kivédekezni, sem kivédeni semmit, és mivel nekik volt a sürgősebb, mi próbáltunk hosszabb lefolyású támadásokkal kooperálni, amire mindig válaszoltak 2-3 passzból négy másodperc alatt. Ez pont addig ment így, amíg Fabregas blokkja utáni kipattanóval el tudtak indulni, és a 39. percben kiegyenlítettek, majd Porte következő felállt fal ellenijével először a meccsen vezettek is. Beragadtunk a védekezésbe, elmaradtak a faultok, és a hitünk is kicsit alább hagyott, pedig annyira nem kellene befosnunk menet közben, hát menjünk, menjük, aztán lesz, ami lesz.
Roli sajnos gyorsan lefaragta az első félidei százalékát, ezen a ponton, itt a 40. perc környékén, én nem éreztem volna túl kockázatosnak egy kapuscserét, nem tudom, miért nem merjük meglépni ezt. Hát nem tök mindegy, éppen ki nem véd, de hátha öt perc padtól Mikler lát valamit kintről, amivel esetleg megnyeri a meccset. Szita Zotyó rántott rajtunk egy komolyabbat, az ő góljaival és gólpasszával Siposnak kiegyenlítettünk, 22:22 volt a 46. percben. Aztán erre sajnos jött két gyors hiba, Lékai eladott labdájával Remili futott el, de nem hagytuk, hogy nagyon meglépjenek, továbbra is szoros állással meneteltünk a végjáték felé. Fú, Máté indítása Bókának, baszki, két kék közé, tiszta NFL, esküszöm láttam a tojást a labdában, durva volt nagyon, édesistenem. De nem az volt a végfeltámadás kulcsa, hanem a Pedróval megnyitott védelem, és a mögé visszatérő Mikler védéseivel, plusz Bókával, egyértelműen, majd azzal a kivédekezéssel ott az utolsó fél percben tettük magunkat vissza versenybe.
30:30 a vége, és maradt a nyitott a hosszabbítás első percére.
Egy kihagyott hetes Descattól, és egy gól Bodótól, így kezdődött a műsor, majd Mahé jöhetett a következő hetesre, ő sajnos nem hibázott. Egy Ancsin lövés blokkba vágása utáni Bóka-labdaszerzés ismét saját kezünkbe adta a kezdeményezés lehetőségét, de sajnos nagyon sokat hibáztunk támadásban, továbbra is, nem tudom, ezt meddig lehet, meddig tudjuk kompenzálni. 32:31-re mentek a franciák a szünetben. Kihagyott hetessel és sajnos eladott labdákkal folytattuk tovább, de kurva nagyot küzdve, fejben viszont _még_ nem elbírva ennek az egésznek a terhét esik ki hosszabbításban, a franciák ellen.
Nincs mit szégyellni, van, mire büszkének lenni, ezekből tanulhatunk a jövőre nézve. Amit biztosan tudunk, hogy egy elengedett csoportmeccs nem dönti el a következő sorsát, ennél közelebb nem nagyon lehet lenni továbbjutáshoz. Nüanszokon múlt, most nem jött össze. Lehet azon is tűnődni, hogy a spanyoloktól amúgy elképesztően sima meccsen kikapó norgék (31:26) ellen több esélyünk lett volna-e (most lehet, de ezt előre nem lehetett tudni, persze), de ezeket majd utólag kell elemezni.
Most csak örülni kell, mert a fejlődés szemmel látható.
Ötödikek lettünk tehát, ha minden igaz, és azért ez khm. Gratulálunk, szép volt fiúk, nagyon fasza lesz ez jövőre!