Horvát Eb - A-csoport

Horvátország

A regnáló bronzérmes most egyértelműen aranyért megy, hazai környezetben a horvátoknak persze nem is lehet más céljuk, azt hiszem, és igen, a keretben akár a döntő is benne lehet, plusz arról az ágról sem lehetetlen. Ezt nem elsősorban az ő erősségükre alapozom, hanem mert érzésem szerint eléggé összerázódott a mezőny eleje, felnőtt egy új generáció a nagy négyekhez, ott vannak már nem is a nyakukon, inkább előttük mellettük a norgék, a németek, miközben a francia, spanyol, dán-trió pedig mintha toporogna kicsit egy helyben. Nem? A horvátok természetesen most is ehhez az élmezőnyhöz tartoznak, elég csak arra gondolnunk, hogy az elmúlt tíz év öt Eb-jén a legszarabb helyezésük egy negyedik volt 2014-ben, nos részemről ez tökéletesen beárazza őket.

Túl sokat nem kell gondolkodni azon, hogy kit nevezzünk meg a hazaiak kulcsemberének, Duvnjak ugyanis Balic visszavonulása óta egyértelműen uralja ezt a titulust. És hát teljesen jogosan, ahogy nincs értelmezhető Kiel Dule nélkül, úgy a horvát válogatott is bőven vérszegényebb, ha valamiért nem áll rendelkezésre. Persze a kroác utánpótlás továbbra is fossa ki magából a fiatalokat, de Cervar keze alá nyilván elsősorban a rutinosabb, mindenféle nemzetközi tapasztalattal rendelkező sztárjai dolgoznak majd. Irányítóban például meglehetősen irigylésre méltó a helyzete, Duvnjak mellett ott a BL-győztes Cindric, Karacic páros, vélhetően tehát középen elvegetálnak majd. Széleken hagyományosan jók, történelmi távlatokban nézve a (Cupic) Horvat, Strlek-párossal nyomulnak, ez pedig akárhonnan is nézzük, még mindig a világ élmezőnye. Lövőerőben pöpec, bár nyilván a végső szűkítés előtt vagyunk, de azért a Mandalinic, Stepancic páros Kopjlarral, Gojunnal kiegészítve, plusz az irányítók kintről való lövőkedvének ismeretében fel tudja venni a versenyt Európával. Talán a beálló a leggyengébb pontjuk, illetve az utolsó felkészülési meccsük után Lino a védelmet ekézte keményen, de maradjunk annyiban, hogy hazai pályán ezzel is meglesznek, az a beléjük nevelt 5+1 elő fog jönni, amikor szükséges. Kapuban Alilovic és Pesic tolta, most az teljesen nem világos, hogy a többieket az öreg már ki is húzta, vagy még bekeveredhet Stevanovic vagy Ivic is a hivatalos nevezett keretbe, de ha teljesen őszinte akarok lenni, semelyik kapusnak nem volt túl rózsás ősze, úgyhogy ez zsákbamacska.

Beszarás, de rögvest egy horvát vs szerb lesz a hazaiak nyitómeccse, Splitben ráadásul, gondolom erre a párosításra a Hajduk összes huligánja felkapja a fejét, de bízzunk a legjobbakban.

Svédország

Az ellenünk lejátszott két meccs alapján azt mondom, semmi különös, de azért mégiscsak érdemes végigmenni azon a névsoron. Ők mostanában a világversenyek elejét tolják jól, nekem legalábbis nagyon az maradt meg, hogy a csoportkör után rendszeresen vérmes reményeket fűzök hozzájuk, hogy aztán tükörsimán elhulljanak. Nem nézek pontosan utána, annál kevesebb az időm sajna, de valahogy ez ugrott be elsőre. Ugyanakkor ez egy elég fiatal válogatott ahhoz, hogy ne most legyenek elvárások velük szemben, azt hiszem konkrétan a legfiatalabbak a mezőnyben, az például, hogy a húszéves Tollbring rutinos világversenyesnek számít, mindent elárul. Vele és Niklas Ekberggel - cserében pedig Wanne from Flensburg és Zachrisson, Berlin - a szélek több is, mint egyértelműen megoldottak, talán inkább a legdurvábbak a mezőnyben. Nem csak ennek fényében fázok is kicsit a mieinktől. Széleken mindenhol annyira rendben vannak a valahova is számító válogatottak, hogy elképesztően dühítő, mi mennyire látványosan szarjuk telibe képzés szinten azt a posztot. Nincs olyan szakemberünk, aki erre hangsúlyt fektetne, nálunk ez úgy megy, hogy irányító vagy? Áh, ahhoz nem vagy elég nagy/erős/okos, szóval húzz le a szélre, kispofám, jó leszel te oda. Pont. Szörnyű.

A svédek az Appelgren, Palicka kapusduóval dörrentenek neki az Ebének, ami mindenképpen minimum elég kell legyen így elsőre, ugyanakkor valahogy a besülésre való hajlamot is benne érzem. Vagy kurvajók lesznek, vagy semmik, ezt vizionálom ide, a stabil 30+% olyan szürreálisnak tűnik nekem, aztán lehet, hogy tévedek. Szélekről már esett szó, Jesper Nielsen a beállót is meg fogja oldani akár egyedül is, Andriska kispapaságának idejére, kintről viszont ezt a svedish válogatottat kicsit kevésnek érzem. Lukas Nilsson és Jakobbson között Gottfridsson adhat pofát a támadásoknak, mögöttük Jeppsson, Henningsson és Lagergren számíthat játékra, ők persze akár még meg is oldhatják remekül ezt az egészet, de azért van benne némi kockázat. Mondjuk miben nincs, és ez egy abszolút tét nélküli, kísérletezős Európa bajnokság, úgyhogy ebből a szempontból abszolút jó az irány a svédeknél, semmi ragaszkodás, semmi nyomás, meglátjuk, hogy ez mire lesz elég. Andrésson igazából már bizonyított a kispadon, most dolgozhat nyugodtan.

Ahogy vérbeli balkán-derby az egyik, úgy tipical skandi-derby a csoport igaziból tényleges nyitómeccsén, Izland ellen kezdenek a svédek.

Szerbia

Aki érti, hogy a szerbek hogy a rákban voltak harmadik kalapban, miközben a szlovénok a negyedikben, az beszéljen, mindenképpen, szomjazom a tudást. Mondjuk legalább kijutottak, nem úgy, mint a két nagy hiányzó, az oroszok és a lengyelek, akik azért kicsit hiányoznak innen, lássuk be. Persze nem az elnöki kupa győztesei-féle lengyelek, nyilván. Ettől függetlenül túl sokat nem várok a szerbektől, de annyit mindenképpen, hogy az első meccset tegyék kicsit pikánssá Splitben, a többi mindegy.

Múlt héten sikerült kétszer is kikapniuk otthon a macedónok ellen, a felkészüléssel tehát nem lehetnek maradéktalanul elégedettek, aztán persze ki tudja, mi a cél, de ismerve a szerb mentalitást, biztos nem számít jó eredménynek két cumi a kistestvér (hát, azért mostanra eléggé megnőttek, miből is lesz a cserebogár, ugye) ellen, még ha gyakorlásnak is tekinthető ugye. Jovica Cvetkovic finoman fogalmazva sem tűnik olyan kaliberű edzőnek, aki a nagy nihilből majd összerántja a hagyományosan saját gátjukként viselkedő szerb sztárocskákat, nagyon, de nagyon csodálkoznék rajta, ha ez másképp lenne. Az ismertebb nevek közül Nenadicot figyeli majd a legtöbb magyar szem, ez nyilvánvaló, Vujint pedig szúrja, haha.

Mondják, hogy sok a hiányzójuk, biztos így is van, de azért Ilicet én már nem számolnám ide, Nenadic, Vujin van, Stojkovic konkrétan műtétet halasztott, hogy rendelkezésre állhasson, ha minden igaz, Sesum is becsatlakozik az Eb-re, szóval nem látok én annyi távolmaradót, na. Mégis sántít ez a szerb válogatott, nem tudom például, hogy mitől vagy kitől lesz épkézláb a védelmük, csak hogy a legkézenfekvőbbet említsem. Vélhetően Izlanddal tolnak majd egy ki-kit az utolsó fordulóban, ha addig nem borul a papír túlságosan, de nem nagyon látszik semmi, amitől borulhatna, és hát azt is csak azért mondom ki-kinek, mert a bálnavadászok mostanság látványosan inkább a focira gyúrnak.

Izland

Az egykor őszinte szimpátiámat bíró izlandiak renoméját részemről egészen mélyre rombolta a Pálmarsson-saga, viszont nem emiatt nem sorolom őket az élmezőnybe, hanem mert nem oda valók manapság, ez van. Pálmarsson és Sigurdsson kimagaslik a keretből, mögöttük derék hadként állnak a többiek, akik nyilván fegyelmezetten tolni fogják a skandináv tempójú kézilabdát, de kábé ennyi. Gísli Þorgeir Kristjánsson és Arnar Birkir Hálfdánsson lövöldözte a Japán elleni felkészülésin a góljaikat, meg Guðmundsson a Kristianstadból, Gunnarsson a Bergischerből, a válogatott zöme tehát ezen a szinten pattogtat. Ami nem jelent semmit ugye, hiszen pont a németek - akiktől most kétszer is cumiztak - mutatták be két éve, hogy hogyan kell élcsapatban sztároskodó játékos nélkül Eb-t nyerni, a sportban pedig akármi lehet általában, de azért nem fogadnék arra, hogy majd most Izland lemásolja a dajcs aranyat.

Pálma a második németek elleni meccset kisebb sérülés miatt ki is hagyta, illetve azt tudtuk még meg a remek hangulatú, bár informálisan kissé szegényes izlandi szövetségi honlapról, hogy Sigurdsson az 1798. gólját tolta a válogatottban. Na bumm.