Minden ta bom...

A magyar válogatott ma Brazília legjobbjaival csapott össze a Vb középdöntőjében ma. A két pont és a továbbjutási remények mellett még egy hatalmas tétje volt a mérkőzésnek mégpedig hogy a kanapén alszom-e ma vagy a hálóban. Mivel életem kedves párja a sárga-kékek országából származik, ez feljogosított minket egy kis családi háborúra.

Parádésan kezdtük a mérkőzést. Chema a kezdőbe tette a Bodó, Ancsin lövőpárost, bízva a hatalmas bombáikban. Mikler sérülésével ijesztegettek minket egész nap, de hálistennek a mi Rolink ott volt, és ha már ott volt rendesen be is kezdett. Sikerült is hatgólos elönyt szereznünk, de utána hirtelen megtorpantunk vagy túlságosan is elbíztuk magunkat. Előjöttek a szokásos védekezésbeli hiányosságok, ha faultolunk is, akkor is valami írtózatósan buta szabálytalanságot követünk el: kettős emberhátrány 15 mp alatt és társaik. Várom a pillanatot mikor leszünk mi képesek olyan tökös játékra egy egész mérkőzésen mint a horvátok voltak tegnap. A brazilok feljövetelében említsük meg azért, hogy nagyon jót tett nekik a kapuscsere, Tercariol 50%-os telesítménnyel zárta a félidőt. Mondjuk az teljesen érthetetlen számomra, hogy egy védekezőspecialista beállós miért próbál meg jobbkézzel, jobbszélről gólt lőni, rááadasul még fejbe is lövi a kapust. Miéééért!!!??? Közben mellettem a kanapén felharsan az omg again this guy (utalva a múltkori piroslapra 48 másodperc után) és mellette kapom a szúrós tekintetet is hozzá. A félidő végére lehoztuk a meccset X-re ami nem adott okot sok örömre. Külön kiemelném a mindössze 19 éves Hugo Montat aki 4 gólt lőtt az első félidőben. (TAO khm..)

A második félidőt is hasonlóan kezdtük ahogy az elsőt befejeztük. Petrus góljánál meg is történt az első kanapéról felugrás (nem részemről). Háistennek gyorsan fordítottunk is. Ekkor jött Sipos harmadik kiállítása, ami ismét egy felesleges szabálytalanság volt. (oldalra nézve csak egy gúnyos kacajt kaptam). De a fiúk csak állták a sarat és sikerült újra háromgólos előnyhöz jutnunk. Bánhidi kiállítása után Rostának sikerült növelni az előnyt.

És ugyanaz a forgatókönyv mint az első félidőben...4 ide, de hála pár kapufának és a bírók teszetoszaságának hipp-hopp az előny oda és olyan forró hangulat lett mint a riói karneválon. Ismét Roli volt a megmentőnk, hatalmas ziccervédése után Lékai góljával végre megnyugodhatott a lelkünk (én meg készülődhettem a kanapén alvásra). A svédek esti győzelmével az is eldőlt, hogy a legjobb 8 közé jutáshoz "csak" annyi kell hogy mi megverjük a Zőld Foki szigetek legjobbjait és a svédek ne szórakozzák el a meccsüket a portugálok ellen.

Így hát minden jó ha a vége jó(?)

P.S. kegyelmet kaptam beengedtek a hálószobába :)