"...Mikler ki(s)védi az utolsó svéd próbálkozást, és ezzel Stockholmba repíti a magyar válogatottat!"
Hű, de jól hangzik, ugye? Ha ezt MéhesGabi este tízkor visítaná azon a hangszínén, ami neki igazából csak a Szeged meccsein van, azt sem bánnám ma. Megengedem, na. Sőt, szeretném. Ilyet pedig nem mondok gyakran. De most egy cél, egy csapat van.
És hát ma van a szülinapom, szép kerek ráadásul, márpedig az régóta tudott, hogy ezen a becses napon ha játszunk egy világversenyen, akkor meglehetősen gyakorta szoktunk bravúrt véghez vinni. Vertünk már ezen a dátumon a teljesség igénye nélkül dánokat, franciákat, ma sem kéne sokkal nagyobb skalp. Jó, tudom, biztos nem miattam van, de kit érdekel, ha rendszeresen ez van? Nem igaz?
Másrészt pedig ezekkel az eddigi második félidőkkel bizony magasra tettük a lécet, elsősorban magunknak. Ha nem is konkrétan annyira, hogy számolgassunk, de annyira mindenképpen, hogy egy remek meccset várjunk. Ismét. Továbbra is egészen elképesztő számomra, mennyire bírjuk ezt fejben és lábban, ha ez tényleg azon múlik, hogy nincs teher és elvárás, akkor én többet nem várok semmit, esküszöm. Soha. De nem ilyen egyszerű ez, maradjunk annyiban. Meggyőződésem, hogy emellett rengeteget számít az a szemmel is jól látható hozzáállásbeli különbség, amit nyújt a pad. És amiről Szita Zolinak a második meccs után is volt nyilatkozata, miszerint nem büntetik a hibákat, hanem végtelen pozitív bizalommal kezelik a játékosokat. Lőttél két fölét? No para, lődd be a harmadikat! Ez rengeteget erőt adhat egy sportolónak, és nyilván ezt elsősorban azért tudják megtenni, mert senki nem támaszt konkrét elvárásokat, ergo bezárul a kör, de jól van ez így, na. Most nagyon jól.
Emellett biztos, hogy az is rengeteget számít, hogy olyan hiteles arcoktól hallgathatják az útmutatást, akik sikereiről nem csak a TF-en tanulhatnak, hanem saját szemükkel láthatták azokat (nem arra célzok, hogy minden magasan jegyzett exjátékos kurvajó edző lesz, mert dehogy), és nyilvánvaló, hogy emellett kommunikálni is remekül tudnak, egymással. Akár angolul is, haha, és ez bizony hatalmas fricska. Nos nézzük csak meg, mennyit is számít valójában az, hogy a srácok az anyanyelvükön vagy angolul kapnak utasításokat? Segítek, lufaszt sem. Ez már szerencsére egy olyan generáció, amelyik megtanult angolul, és ez így is van jól, mert egy világverseny eredménye (vagy akár csak egy meccse) bizony nem múlhat ezen. Mint ahogy nem is azért szar/jó/akármilyen bármelyik tetszőleges edző, mert magyarul vagy inglishül tart edzéseket. Punktum, és ezt jól jegyezzük meg, majd ugorjunk is végre.
Például rögtön a mai meccsre.
Amelynek ismét nem mi vagyunk az esélyesei, hehe, és ezt elég jó leírni, főleg azért, mert tényleg komolyan képes vagyok ezzel a szemlélettel letolni még bármennyi meccset. Ha nyerünk, kurvajó, ha nem, akkor sincs semmi sem. Még veszett fejsze nyele sem, de tényleg. Olvastuk, hogy miért ne számolgassunk és tekintgessünk kifele, csináljuk csak azt, amit eddig, koncentráljunk egyedül és kizárólag erre a meccsre. Mondjuk annyit azért hadd jegyezzek meg, hogy egy hathelyszínes világversenyen azért meg lehetett volna oldani, hogy az utolsó nap meccseit mindenki egy időben tolja le, de mindegy.
A svédekben egyébként benne van az eddiginél sokkal veretesebb teljesítmény, és bármelyik pillanatban ki is jöhet belőlük, azt egy pillanatra se felejtsük el! Ha reálisan nézzük, az a kapuspár ott eddig sem volt szar (33%, ezzel pedig másodikak a spanyolok után), és bőven jobbra képes, nem véletleg gondoltam őket előzetesen a mezőny egyik legerősebbikének. Hogy skandináv csapatként gyorsak és szélsőcentrikusak, az sem meglepő senkinek sem, plusz vannak beállóik - helló Andriska -, és kintről is veszélyes lövőik, piszkálgatván a csapatstatokat, őszintén fingom sem lenne, hogyan jutottak ennyire hátra. Ha nem láttam volna az összes meccsüket, haha. Nézzétek át ti is kicsit, van ott az a legördülő menü, találni lehet érdekes dolgokat, az biztos, hogy rendesen ott vagyunk sok szempontból egymás nyakában, megtett kilométerben, lövőszázalékban, legmagasabb ugrásban, majdnem mindenben.
Amiben számottevő a különbség, az a kapusok teljesítménye a svédek javára, a blokkolt lövésekben, eladott labdákban és az összpasszok számában viszont mi vagyunk a jobbak. És hát a második félidők, de valószínűleg abban mindenkinél jobbak voltunk eddig. Ugyanakkor óva intek mindenkit a téves következtetések levonásától, ugyan nagyon elcseszték a portugál-meccsüket, az való igaz, senkitől sem kaptak ki akkora különbséggel, és bár van három vereségük, egy negyediket biztosan nem akarnak. Főleg nem Malmöben. Magukra pakolták előzetesen ezt az aranyért megyünk-dumát, amit emlékeztek, ki is emeltem az LA-ben, mint számomra felfoghatatlant, hát most kijelenthetjük, hogy nem jött be nekik, na.
Sőt.
Na de ezzel vége is, ugyanis rólik is lehullt a lepel, lekerült a teher azzal, hogy az elődöntős helyekről reálisan nézve is csak álmodozhatnak, szóval most ugyanúgy nyomás nélkül vannak, ahogy mi is ezt mondjuk magunknak. Csodálkoznék, ha nem szántanák a gerflort ma, szerintem fogják, úgyhogy szemernyivel könnyebb meccsre nem számítok, mint az eddigiek közül bármelyik. Talán az orosz lóg ki kicsit lefelé, de az meg a saját zsaákbamacskaságunk miatt volt izgalmas. De mi sem vagyunk már annyira rutintalan csapat, mint amikor zöldfüllel megérkeztünk Malmöben, a kapus és a fasza hatosfal kelleni fog ma is, a tökösség, a bátorság és ami a fejben van. Kell egy-két extra, ami eddig mindig volt, és szerencsére tök változatosan.
Srácok, ha ma is mindent megtesztek, amit eddig is, kiteszitek a szíveteket és a lelketeket a pályára, akkor az eredménye meglesz, és ez az ország nem lesz hálátlan. Aztán együtt megnézzük, hogy a házigazda ellen mire is elég az. Én ma újrapingálom a körmeimet, megiszom a szokásos rozémat, mondjuk most családi körben, az tuti, saját kezecskémmel csinált tortácskámmal, amiből egy szeletet ezennel fel is ajánlok a válogatottnak. Plusz nem kérdeztem le statisztikus pajtikámtól a svédek elleni statisztikákat, mert az a norgék ellen nem sült el jól, szóval ezentúl tilos. Azt hiszem láthatjátok, hogy minden tőlem telhetőt megtettem ma. Is. A többi rajtatok és a sráckon múlik.
Hajrá mogyorók!