Azt nem tudjuk, hogy vajon Kardos doktor Ötvös Csöpi iránymutatása alapján odaért-e Európába, de minden jel szerint a magyar válogatott úton van, és az irány eddig jó. A norgék elleni katasztrófa (vagy inkább katasztrofális 20 perc) ugyan nyomtalanul nem múlt el, mert a szlovénkák ellen ugyanúgy sikerült elég szar első félidőt Gerflorra tenni, de a már szokásossá váló második félidei kicserélt csapat megint megérkezett. Tegye fel a kezét, aki látott már olyan magyar válogatottat, amelyik egy simán elveszített első félidő után simán megfordít egy meccset a második félidőben.
Az első félidő szinte már szokásos módon kezdődött, sokkal összeszedettebb ellenfél, ahol némileg váratlanul Bombač még a mackósajtjátfelsőjét se vette le, ennek ellenére Zarabec irányításával a lövőik jól megszórták magukat, többnyire azért, mert kettesben nagyon nem találtuk hátul a ritmust. Mindhárom lövő, a már említett Mačkovšek, Dolenec, később pedig Cehte szinte tetszés szerint lőtték a góljaikat, és amennyire azt gondoltuk, hogy majd Bombač meg a szélsők lehetnek a vesztünk, egyik sem: előbbi ugye pályán sem volt, utóbbiak egyáltalán nem kaptak labdát. Vagyis Vranjes ezen húzása igencsak ült. Kellett ehhez a már említett vacak kettesvédekezés, illetve az, hogy Roló "produkált" (produkció ezt bajos lenne nevezni) egy izmos 1/10-et, majd a félidő végéig bejövő Székely Marci 1/7-et. Ez az EHF szerint 17% volt, ők három védés láttak, ám legyen, de hogy a szlovén 25% hogy jött ki, azt nem tudjuk, mert Ferlin hozta azt, amit láttunk tőle eddig, simán csak Karlinssonként muzsikált.
Hogy ennek ellenére nem lett olyan csúf az első félidő, mint a norgék ellen, az azon múlt, hogy rendesen belehibáztak azért ők is, nálunk pedig a támadójáték úgy-ahogy működött. Győri Matyi egy-egy felvillanása, illetve Ligi, meg persze Bánhidi tartották a csapatot lőtávban, plusz főleg az elején Balogh, akinek a lövései ugyan semennyire sem ültek - bekezdett egy 0/3-as mezőnymutatóval, de a hetesét szépen betekerte -, de olyan szinten osztogatta a gólpasszokat, mintha a Løke-Görbe páros látnánk; azonban az világos volt, hogy a második félidőben valaminek változni kell. Fel is tette a kérdést benito a listánkon, hogy tényleg csak a kapuson múlik-e (ő nem nézte a meccset, mi közvetítettünk neki), igazából nem nagyon tudtunk neki épkézláb választ adni, bár csilla aszonta, hogy ha lenne egy kapus, akkor ő összekapná a védekezést.
Aztán ahogy elkezdődött a második félidő, nagyjából öt perc után kiderült, hogy beletrafáltunk. Egyrészt lett védekezés, Ligi kettesben ha nem is parádézott, de abszolút tartást adott a falunknak, másrészt visszajött Roló, és a névrokonához méltóan kezdett ezúttal valóban produkálni. Az első öt perc alatt fogott három labdát, ami éppen eggyel több volt, mint amennyit az első félidőben összesen számoltunk, és máris a szűkös, 2-3 gólos szlovén előnyből ikszes meccs lett. A szlovénok továbbra sem használták a szélsőiket (de tényleg, valami hihetetlen, hogy ilyen szélsőknél ennyire ignorálja őket Vranjes), Bombač pedig bő negyed órát még a padon töltött, pedig Zarabec láthatóan elveszítette a fonalat. Ebben szerepe volt a feljavuló ketteseinknek is (Máthé Dominik, helló! A hosszún ő tolta, mert most a második félidőben ő volt hosszún, természetesen Borsos értetlenkedett egy sort afölött, hogy miért nem a szokásos módon csináltuk, hogy elsőben ő, másodikban Balogh, aztán amikor Méhes elkezdett szokása szerint folyamatosan artikulálatlanul üvölteni, akkor levettem a hangot), meg Ligi a pálya másik oldalán is hozzátette, amit Szita az elsőben nem tudott. Olyan gólokat lőtt, mint az elsőben Mačkovšek. Jót tenne mindenkinek, ha jövőre nem csak a válogatottban látna közelről piros mezt, csak mondom. Az valami frenetikus volt, amikor a saját hatosunknál összegereblyézett egy labdát, amiből Rostát indította hosszan, aki az üres kapuba pöttyentett (nem, nem vettük észre, hogy előtte a hatoson belül futott át, jóvan?).
Feltétlenül meg kell még említeni Nagy Bencét, aki lehet, hogy nem a következő Ivano Balic, de hogy egy tökös gyerek, aki nem fossa le a bokáját sem attól, ha Sagosennek hívják azt, aki szembe jön vele, sem attól, ha mondjuk Dolenecnek, az tuti. Eddig ő az Eb meglepetése nálam a magyar csapatnál (vagy Ligi, franc se tudja, de legyen ez a legnagyobb bajunk).
Aztán amikor már szinte állandósult a 2-3 gólos magyar előny, akkor Vranjes is meglépte, amit inkább az első félidőben kellett volna ahhoz, hogy elődöntőzzenek, ha másért nem, hogy ne hidegen jöjjön be: szűk negyed órával a vége előtt pályára lépett a szegedi irányító is náluk. Sokat nem is tudott így hidegen javítani a szlovénok játékán, de az látszott, hogy pörgősebb lett a labdajáratás, ennek ellenére sokáig nem jöttek közelebb, mert a védelmünk továbbra is megfelelően muzsikált.
Amikor már éppen azt hihettük volna, hogy megvan a két pont, akkor kiderült, hogy magyar csapatnál csak akkor hiszünk győzelemben, amikor lefújják a meccset. Mert persze mikor is jöttek volna fel egyre, ha nem közvetlenül a vége előtt - és persze a döntetlen nekik sem lett volna túl rossz, meg nekünk sem. De ha már itt voltunk, két pontra mentünk rá, mi másra mentünk volna. Amikor már csak fél perc volt hátra, akkor Vranjes ismét megcsinálta a soros hülyeségét, nem támadott ki -1-nél a magyarokra, aztán Chema Gulyás kikérte az utolsó idejét. Ami után a szlovénok ismét a vonalon maradtak, vagyis normál 5+1-et toltak. Gondolom, abban bíztak, hogy egy gyors kapura lövés tőlünk, ami kimarad, és még visszatámadnak. De nemhogy nem lőttük el tök fölöslegesen, még náluk csinált Bombač 9 másodperccel vége előtt egy számukra tök fölösleges hülye kétpercet, ahonnan mi már nyilván szart se akartunk a labdával, letettük szélre, majd jó hosszan, nagy ívben visszapasszoltuk középre.
És megtörtént az, ami aztán végképp sci-fi: nem hogy a szlovénok lettek szinte fix elődöntősök, jelen pillanatban úgy néz ki, hogy ha most a norgék legyakják a svédeket, akkor nekünk kvázi szintén elég megverni a svédeket, és megvan az elődöntő. igen, tudjuk, hogy még van 548 másik verzió, de mondjuk röviden ennyi
Hogymivan?