Továbbra is without pressure

...gyerünk gyerekek, egy ország veletek!

Szinte biztos vagyok benne, hogy sikerült helyretenni a norge rajtunk elvégzett sokkterápiájának hatását, egyrészt mert már a pénteki második félidőben is láthattunk erre utaló jeleket, másrészt pedig mert a trió semelyik tagja sem az a múltba révedő, abba temetkező (h)ősmagyar, aki hetekig rágja magát a kudarchelyzeteken, mármint ha egyáltalán tekinthető kudarcnak egy papírforma meccs beteljesedése, hanem hatalmas szerencsénkra a fel a fejjel, menjünk tovább a megkezdett úton - fajta.

És nagyon kérek mindenkit, hogy továbbra se üljünk fel a fősodornak, ne kezdjünk vad számolgatásba, koncentráljuk csupán arra, hogy ma hogyan verhetnénk meg a hivatalosan szintén esélyesebb szlovénkákat! Mert hogy ennek a meccsnek is ők az esélyesei, az világos számomra, ha összehasonlítom a kereteket játékerő szempontjából, és ők több okból kifolyólag lekezelőek sem lesznek, ez legyen világos. Erre számtalan okuk van, többek között a rengeteg magyar csapatban játsszó játékos, másrészt pedig Ljubo, aki valószínűleg extra motivációval készül ellenünk.

De ez nem baj, eddig bennünket ezek a dolgok inkább motiváltak, mint zavarba hoztak, így legyen ma is. A két csapat kulcsjátékosai elég jól ismerik egymást, kérdés, hogy ezt melyik oldal tudja jobban hasznosítani ma. Nagyon kell egy zárt hatosfal, vagy ha nem az, akkor viszont egy nagyon szoros emberfogás Dekin - én mondjuk a szlovénkák ellen ezt nem igazán kockáztatnám, de láttunk már karón varjút -, aki egyértelműen ennek a válogatottnak a kreatívja, a támadásaik alfája és omegája, miközben amúgy mellette Dolonec is nagyon hasonló karakter, arról nem is beszélve, hogy ez a szlovén generáció évtizedek óta együtt játszik nagyon hasonlót, szinte teljesen azonos felállásban. Ellenük aztán biztos nem adhatjuk fel a széleket, mert azon a két poszton is világszínvonal, kizárólag egy borzasztó fegyelmezett, lábbal mindenhova odaérő, nem behátráló, hanem kitámadva faultoló dinamikus hatosfallal lehet esélyünk bármire, és az is rögtön az elejétől fog kelleni, mert ha besülünk és egész meccsen kapaszkodnunk kell, akkor félek az felőröl bennünket. De ha pályára tudjuk tenni, amit fent vázoltam, akkor Miklertől is jönni fog az extra, ez tuti, ezekkel pedig akár versenyben is lehetünk.

Mindettől függetlenül számomra továbbra is egyértelműen az a legfontosabb, hogy ne szarjunk be, és élvezzük a játékot! Használjunk ki minden pályán töltött percet arra, hogy összecsiszolódhasson ez a csapat, ezzel foglalkozzunk, ne mással!

És akkor nem lesz baj.

Hajrá mogyorók!