Mint azt már említettük is az előző posztokban, igazodunk a lebonyolításhoz, és nem vonultatunk fel hat csoportonkénti posztot - mert minek -, hanem ágakra vesszük a mezőnyt, és rögtön belecsapunk a főági lecsóba. Meglátásunk szerint sokat ugyanis nem ad hozzá a bővített mezőny az Eb általános színvonalához, sőt. Az biztos, hogy a kiegyensúlyozott csoportba kerülő középszintű válogatottaknak (helló mi!) nem igazán adódik majd elengedhető meccse, ellenben az egyértelmű esélyesekkel, akik ráadásul még az ágas továbbjutást is úgy 95%-nyira be tudják lőni előre. Na de mindegy, ez már így marad, annyi szent, úgyhogy szokjunk hozzá gyorsan, és fussuk át a csoportokat ezen az ágon is.
Dé csoport - franciák, norgék, portugálkák, bosniákok
Nem hinném, hogy a kék kakasokat bárkinek is be kellene mutatni, egyértelműen az egyik nagyesélyesek ezen az Eb-n is, mint ahogy minden egyes tornán ebben a sportágban, úgy évtizedek óta. Az ember azt gondolná, hogy amíg Nikola Karabatic lélegzik, addig köré épül a mindenkori francia válogatott, de nem lehet ezt ennyire leegyszerűsíteni. Főleg nem Franciaországban, ahol a láthatóan remekül működő UP-képzésből gyakorlatilag bármennyi tehetséget ki lehet markolni, párévente. Így tehát már rég nem csak Nikola veszi hátára csapatát, de amikor kell, megteszi ő is, ebben legyünk biztosak. És felnőtt mellé egy olyan fiatal generáció (Melvyn, Dika Mem, Lagarde, Fabregas, Tournat), akik a felnőtté válás közben _már_ megtanultak komplett tornákat nyerni (U20, U21 vb-k). Hogyan tudják a fiatalok ilyen könnyedén megugrani ezt a szintkülönbséget, ezt kellene nekünk végre kideríteni, és helyesen alkalmazni, de most nem erről értekezünk.
Szóval miközben felnőtt ez a komplett generáció, lezajlott a francia padon átlag húszévente esedékes szöv.kapitány-csere, és az ő DD-jük is megszokta a légkört ezen a szinten, igazából komolyabban vissza sem estek. Illetve hát pont azt láthajuk, hogy náluk az Eb. és vb-bronz jelenti a visszaesést. Pff. De ne feledjük el, hogy Luc Abalo, Sorhaindo, sőt, Guigou sem vonult még nyugdíjba, ők jelentik az igazi rutint a kékeknek, de persze Grebille, Remili, Claire, diPanda vagy Porte is képes lehet egy-egy meccset akár egyedül eldönteni, úgyhogy meglehetősen félelmetesnek tűnik ez a francia keret. Talán kapuban foghatók az átlagosnál jobban, még ha Gerardban mindig benne is van az ufó, és a Genty/Pardin-duó is nyilván tud egy jó átlagot, de semelyik sem Titi, annyi bizonyos.
Ezzel a kerettel elképesztő taktikai fegyvertár van Dinart kezében, nézzük csak meg, hogy kisRichardsont már eleve irányítónak viszi, és állítólag Dika Mem is lesz középen bevetve, hát nagyon kíváncsi vagyok, milyen mélyen kever majd bele ebbe. Ezt így végigondolva nem véletlen, hogy kimondott cél kakaskáéknál a tornagyőzelem, szeretnék vissza a koronájukat, és átszállás nélküli earlybird jegyet váltanának Tokióba, ez nem kérdéses. Mint ahogy az sem, hogy minden esélyük meg is van rá. Erről az ágról egyértelműen ők az egyik elődöntős esélyesek, nagy meglepi lenne, ha idő előtt elvéreznének. Egyértelmű hiányzójuk Mahé, ez a kereten is látszik, plusz kisKarabatic, aki viszont nem annyira, lévén beállóban bőven megvannak. A Golden kupa döntőjében egy góllal kikaptak ugyan a dánoktól, de ez persze semmit sem jelent.
A portugálokkal kezdenek, akik ennél jobban be sem tudták volna cummantani ezt a sorsolást, maradjunk annyiban. Hiába a Bajnokok Ligájában és az európai kupasorozatokban letett durva meló, simán lehet, hogy ebből semmit az égvilágon nem fog profitálni a válogatottjuk, annyira erős csoportba kerültek. Képzeletben cseréljük ki őket mondjuk Ausztriával a Béből, és játsszuk le a meccsekiket az ukránok/bejoruszok/é-macedónkák ellen. He? Nagyon tudok nekik szurkolni, hogy elkapják valamelyik nagyot, franciákat egyszer már megviccelték, nem is olyan régen, eme torna selejtezőjén, arra tehát most nem sok esélyt adok, de azért örülnék, az biztos.
A Portoban már megcsodált kubai srác, Quintana képes ihletett formában védeni, ezt láthattuk ősszel a Porto hazai meccsein, és Kielben is, hehe, nagyon kellene egy hasonlóan stabil kapusteljesítmény, ha tovább szeretnének lépni csoportból. Rendesen a Portóra épül amúgy a válogatott, úgyhogy veszprémi szemmel is érdemes lesz nézegetni őket. Tiago Rocha és Rui Silva neve csenghet még ismerősen a laikusok számára, a legmagasabban jegyzett portugál, a Barcában Pitében tengődő Duarte viszont sérülés miatt kihagyja a tornát. De senkit ne tévesszenek meg, a portugálok az utóbbi években eléggé összeszabták a védelmüket és az UP-képzésüket ahhoz, hogy bármit kinézzek belőlük. Ráadásul nem is halálcsoportoznak, vagy sajnálgatják magukat, hanem készülnek az ellenfeleikre. Hna, nekünk is így kell.
A világbajnoki ezüstérmes norgék most hazai pályán villanthatnak, ugyan Kent Robin Tønnesen és mindenki Bélája nélkül készülnek erre a világversenyre, amit a védelmük biztosan meg fog érezni, és Magnus Rødnek is van valami problémája a csípőjével (ettől még persze ő ott lesz), úgyhogy Reinkind az egyetlen ép balkezes, de nagyjából azért minden poszton megvannak. Meg Sagosen. Szerbia és Dánia ellen készültek a hagyományos Golden kupán, tehát futottak is és kicsit verekedtek is, Berge konkrét célja volt a tornával, hogy minél több fiatal játékosát kipróbálja, és ez sikerült is, nem vallottak szégyent. A norvég válogatott homogén masszaként lett az utóbbi években ennyire sikeres, most sem lesz ez másképp, nyilván Sagosen húzóember, de sokkal eredményesebb kézilabdát játszanak, amikor az iparosoknak is jól megy.
Ha mindenki más csak 1-2 gólt tesz bele, és odaér lábbal a védelemben, az már Norvégiának félsiker. Bergerud mellett várhatóan a Malmö kapusa, Sæverås fog védeni a tornán, legalábbis a Golden kupa második meccsét is ő hozta le, de hivatalos keretet még nem találtam sehol sem. A dé csoport Trondheimben székel majd, ez ugye a norgéknak hazai, január 10-én a bosnyákokkal kezdenek, akikről, ha mást nem is, de annyit mindenképpen elmondanék, hogy pénteken játszottak egy 33:33-as döntetlent Horvátországban, ebből pedig a mi Terzánk 4/4-et vállalt. Váó.
Ee csoport - ezek volnánk mi, úgymint: dánkák, MI, oroszok, Izland
Nos nem csupán a csoport, hanem a torna nagyesélyese a világ- és olimpiai bajnok dán squad, azzal a Jacobsennel a padon, akit klubedzői minőségében soha behatárolni nem tudtam. Hát a válogatottnál bizonyított, az hétszentség, ilyen tornákat senki nem nyer meg véletlenül, többet egymás után legalábbis biztosan nem. Dánia leltárjából egy dolog hiányzik még, az Eb-arany, hogy elmondhassák magukról, amit nem olyan rég a franciák: hogy jelenleg egyértelműen ők ülnek a sportág trónján. Már rendelkeznek japán kvótával, ugyanakkor ismét hazai pályán lesznek, tudott ugyanis, hogy a dánok nagyon utazós nemzet, legalábbis ami a kéziszurkolókat illeti, válogatott szinten, és most csak át kell ballagniuk Koppenhágából az Øresund-hídon ahhoz, hogy Malmöben legyenek. Úgyhogy ott is lesznek.
Túl sok meglepetés nincs a keretben, igazából nem is lehet, nekik pont jó most minden, nagyon egyben van ez a generáció, amely a riói győzelem óta ott sündörgött minden torna döntője körül, hogy aztán a tavalyi - hazai rendezésű - vb-t végül behúzzák szépen. Teljesen jogos elvárás lehet tőlük ez az Eb is, nem is készülnek másra. A négy nagy csatája ágak tekintetében össze is jöhet, semmi meglepő nem lenne abban, ha erről az ágról a franciák és a dánok mennének az elődöntőkre, és hogy őszinte legyek, most nem is látok most mást, aki odaérhetne. Persze Skandináviában a norgék/svédek odapiszkíthatnak bárki leveskéjébe, de szerintem most nem lesznek elegek ehhez. Sok sérült, hosszú torna, rengeteg meccs.
Persze a dánoknak is vannak kimaradóik, sőt, talán nekik fáj legjobban, hiszen három stabil kezdőjüket építgetik fel, Rasmus Lauge lábikra-problémával küzd, Lasse Svan még a bundásban összeszedett vállparáját nyalogatja, Magnus Landin pedig állítólag Norvégia ellen rándította ki a nagylábujját. Ettől függetlenül nem aggódom értük, vannak elegen, bár talán innen nézve jó lett volna ellenük kezdeni, hátha könnyebben meglepődnek, mint a 2. csoportmeccsen, de mindegy. Møllgaard és Mads Mensah Larsen védekezésben elég tekintélyt parancsoló oldalnak tűnik, de ha tőlük nem ijedtünk meg, akkor ott lesz még Zachariassen és Toft Hansen is, hehe, talán a ketteseknél lesz érdemes egy-egyezni (gondolok itt konkrétan a bennragadó MH-re kígyózó BaloghZsoltira) az arra tévedőknek.
Kapuban egyértelműen a torna legerősebb párosával érkeznek, nekünk kifejezetten rossz emlékeink lehetnek Greenről, Landinról pedig annyit, hogy a közelmúltban sajnos kénytelen voltam megváltoztatni ama véleményemet, hogy jó-jó, véd rendesen, csak egyedül meccset megnyerni nem képes. Hát már képes. Sajnos. Hans Lindberg, a babaarcú gyilkos ismét bevetésen, durva, hogy ő még pályán van amúgy, nem is értem. Hát Dániában nem képeznek fiatal szélsőket? Mikkel Hansen, Henrik Møllgaard, Mads Mensah és Rasmus Lauge (amennyiben felépül, persze, én azért túlságosan nem erőltetném, érthető okok miatt) bőven elég garancia a kintről gólerőre, de még Damgaard és Lasse Andersson is jelen lesz, úgyhogy sajnálni nem kell őket. Az biztos, hogy talán nekik fáj legjobban a mezőnyben, ha szélen jelentenek sérülteket, hisz hagyományosan erősek ezen a poszton, de gyanítom, hogy nem fognak megijedni attól sem, ha beljebb kell koncentrálniuk a lövőerejüket.
Második kalapból ilyen egy fosch csoportba kerülni csak a karma miatt lehet, tavaly elcsesztük a könnyű ágat, hát idén kaptunk a pofánkba egy nehezet. Azt is hozzátenném rögvest, hogy nem értem az előre károgókat Izland és Oroszország végett, ez a kettő azért nagyon ritkán volt számunkra verhetetlen, sőt, utóbbiakat a selejtezőkön is megcsapkodtuk, tudom, tudom, ott még volt NagyLaci, meg minden, de nem. Akkor sem állhatunk neki így ennek. Ráadásul nagyon régen mehettünk ennyire könnyű szívvel világversenyre, minden épeszű ember elengedte már az olimpiát, a selejtezőt, mindenki a hazai Eb-ről beszél, szóval most tényleg lesz, ami lesz. Ha van lehetőség, menni kell, az biztos, de a lényeg, hogy fejlődjünk szépen.
Azért nálam egyértelmű a cél (de nem baj, hogy ezt az MKSZ nem vési kőbe): tovább kell jutni a csoportból, és szerintem az meg is lesz. Jövünk majd külön magyar poszttal, úgyhogy nagy mélységekig nem mennék most bele, azt fontosnak tartom elmondani, hogy örülök, hogy nem húzkodtuk ki se Mátét, se Bodó Ricsit nem teljesen egészségesen, mert nincs az a Tokió, ami miatt megérné, hogy egész tavaszra kidőljenek. Azt viszont örömmel konstatáltam, hogy Roló mégis megy, nekem valamiért beégett, hogy ő most babázni szeretne, kapus viszont tényleg kell, ha védés van, minden van, vagy valami ilyesmi. Bármi lehet. Gondolom eme két bekezdésből is kiderült már, hogy az én kincstári optimizmuson 2020-ban is töretlen, nem vagyok hajlandó úgy világversenyre gondolni, hogy úgyis kiesünk a csoportból, szóval ez nyilván nekem nem pálya, nem is volt sohasem.
Hiszen továbbra sem azt látom, hogy miért kéne összeugorjon a gyomrom Oroszországtól vagy Izlandtól, inkább arra fókuszálok, hogy mivel lehetne megverni őket. A dánokat értem, őket nyilván nehéz, de a többieket meg kell próbálni és kész. Jó, persze a névsort nézve elég veretes is lehetne ez az orosz válogatott, lássuk csak, kikből áll a keret: Dibirov, Zhitnikov, Gorbok, Shishkaryov, Kalarash, Atman, kapuban pedig a viszonylag rutinos páros, Kireev és Grams, hú, lehet, hogy inkább elkezdek magam is reszketni rögvest. (De nem ám!) Oroszország - hozzánk hasonlóan - elég régóta keresi önmagát, mindkettőnknek voltak kimaradt világversenyeink, és most is hasonló problémával küzdünk, nem igazán van strapabíró, rutinos előkészítő irányító semelyik oldalon sem, enélkül pedig ez a játék kicsit veszett fejsze nyele. Zhitnikov és Atman remek játékosok, de inkább lövők mindketten. Koksharovban nagyon bízom, nem pozitív előjellel, de az első meccs sajnos nagyon fontos lesz mindkét félnek, azon ki fog derülni, hogy mentálisan mennyire terhelhető ez a mi fiatal csapatunk, nagyon remélem, hogy kiszakad belőlünk valami tőlünk teljesen szokatlan, valami gátlástalan, valami olyasmi, amire tényleg építhetünk a későbbiekben. Ha Laci és Chema csak ennyit tesznek hozzá a tornán, én örökre lekötözöm őket a magyar padra, megígérem. Portugália egyébként Duarte nélkül elkente őket a héten, mindenki döntse el maga, hogy ez pontosan mit jelenthet.
Izland is túlvan a fénykorán, Peking (és a 2010-es Eb) óta azért eltelt néhány év ugye, a következő olimpián pedig pont ellenünk tolták le minimum az évtized meccsét, emlékszünk ugye, de azóta eléggé futottak még kategóriások lettek. Pont, mint mi. Csak arra célzok, hogy itt is bármi lehet. Lady Aron mellett muszáj kiemelnem Guðmundur Guðmundsson-t, aki tavaly vette át (másodszor vagy harmadszor?) a válogatott irányítását, igazából ez lesz a mostani etap első épkézláb megmérettetése. Ismerős még Petersson from Löwen, a Pálma váltójaként szereplő Olafur Gudmundsson, Kristianstadból, a kapuban a skjerni Gústavsson, aki okozott már magyar lelkeknek kellemetlen perceket és hát az örökifjú Valur Sigurdsson, akinek még mindig nem tudom leírni a nevét, pedig minimum 20 éve figyelgetem. Szerintem simán világrekord tőle az a 357 meccsen 1857 gól, hol kell ezt lekérdezni, de tényleg.
Éles tehát a csoport, de nem lehetetlen, mi mondjuk itt többen simán beáldoznánk a dán-meccset, ha azt látjuk az első fordulóban, hogy nagyon repesztenek, de persze csak akkor, ha ezt fejben el tudjuk intézni, de még időben.
Fö csoport - s védkék, Szlovénia, Svejcz, Polska
Nektek nincs olyan érzésetek, hogy lassan minden egyes világversenyt Skandinávia rendez? Kicsit unom már, na, mármint hogy sajnos nem a helyszínen fogom unni, hanem csak úgy simán a tudatot. De mindegy, megemésztem persze.
Andriskáék hazai pályájának örüljünk közösen, az EHF legalábbis annyira örül, hogy be is csűrte őket harmadiknak a Power Rankingba, ami kicsit khm, hát, elnézve a spanyol/horvát/norge kereteket, hogy is mondjam szépen, vicces. Mondjuk ha csak az ágakat nézzük, úgy is vicces, mert ilyesmi pont nem történhet meg (1. Dánia, 2. Franciao., 3. Svédország), de nem lényeg. Ugyanakkor tudnék örülni nekik, szimpatikus kis bagázs Appelgren kivételével, ő meg legalább jó kapus, ha más nem. Palickával remek párost alkotnak már régóta, megjártak pár világversenyt, rajtuk semmi nem fog múlni, valószínűleg.
Ahogy olvasgatom amúgy, tényleg komolyan gondolják, hogy most az aranyért mennek, 2002 óta nem nyertek ilyet, akkor viszont címet védtek éppen, sőt, semmilyet, hát most erre különösen kíváncsi leszek. Ugyanakkor voltak olyan szintű aranygenerációik, hogy a mai napig nekik van a legtöbb Eb-győzelmük, szóval a zsigereikben lehet. És hát másban annyire reménykedni sem tudnak jelenleg, mert náluk is tizedelt válogatott készül a megmérettetésre, nincs Zachrisson, nincs Ekberg, nincs Hampus Wanne, és hát Jerry Tollbring sincs túl nagy játékban, ha finoman szeretnénk megfogalmazni a valót.
Kintről nyilván Lukas Nilsson, Gottfridsson, Jeppsson, vagy éppen Kim Ekdahl Du Rietz jelenthet valós veszélyt az ellenfélre, de igazából Gottfridssonon kívül semelyikőjüket nem érzem annyira stabilnak, hogy hátára vegye a svenskákat, amikor igazi para van, talán Du Rietz lehet itt a vezérbika, de nem tennék rá sem nagyobb összeget. Jesper Nilssen, Andriska és Max Darj több, mint bőven megoldják majd a beállót, egyértelműen ezen a poszton a legerősebbek, így várhatóan erőltetni is fogják a vonaljátékot. Ugyanakkor beállóból még senki nem nyert Eb-t a világon, max. a Vorira épülő horvátok, de szerintem ők sem. A védelmük mondjuk megvan, súlyban is és dinamikában is ideálisnak mondható, arra építhetnek lerohanásokat, de összességében kicsit vékonynak érzem én ezt a keretet az aranyért, illetve túlzottnak a kijelölt célokat, de lelkük rajta, lehet, hogy nekik ez kell a felpörgéshez. Egyiptommal készültek, nyertek is. Kétszer. Svájc ellen hangolódnak, hogy aztán a második meccsen letolják a csoportrangadójukat a
(kép)
Vranjes vezette Szlovénia ellenében.
Első komoly megmérettetésükre készülnek ők is az új szakvezetőjükkel, aminek a felvezetéseként elpáholták Észak-macedóniát és Montenegrót is, hazai környezetben. Emberanyagban és posztonként amúgy bőven meglennének, talán a kapuban érzek némi hiányt, de egy fasza fallal ezt elég jól kompenzálni lehet. Blaginak mindig is ment a védelem a szlovén fal közepén, Mackósajttal párban pedig tekintélyt parancsoló tengely lehetnek, a csoportból való továbbjutáshoz pedig ennyi elég is kell legyen. Széleken és irányítóban állnak különösen jól, a Cingesar, Blaž Janc, Marguč és Šoštarić négyes bármelyik válogatottban megállná a helyét, maradjunk annyiban, középen pedig a Bombač, Zarabec-duó fantáziája várhatóan végtelen megoldást kínál majd a társak helyzetbe hozására. És hát kintről is jelentenek valós veszélyt a kapura, plusz Dolenec, Kavtičnik és Mačkovšek is van.
Bennük érzem leginkább a meglepetést, ez a keret azért sokra hivatott is lehet, meglátjuk, hogy Ljubóval hogy működik a kémia. Nézegetni fogom a csoportjukat.
Svájcról elég annyit mondanom, hogy Andy Schmid, igaz? Amilyen állapotban van mostanság a lengyel válogatott, ő talán egyedül is elég lehet egy győzelemre, de meglátjuk. Mert ugye a már nem Dusi, hanem Patryk Rombel vezette lengyelkék akkora generációváltásban vannak éppen, hogy kicsit le is csúsztak a kézis térképről, ami azért mindenképpen furcsa egy 38milliós ország esetben, de ez nem a mi problémánk, szerencsére. Persze, vannak magasan jegyzett játékosaik, Kamil Syprzak vagy Moryto például, de szerkezetileg és mindenhogy máshogy is akkora hiányosságokat érzek, hogy a reális céljuknak ebben a csoportban én tényleg csak Svájc legyőzését tekintem. Aztán meglátják, cáfoljanak rám, nekik mindig tudok könnyű szívvel örülni. Szlovéniával kezdenek, nekem ez papíron tökegyértelmű, hát bazi kíváncsi vagyok, hogy jól érzem-e. Azért ebben a csoportban viszonylag világos a választóvonal. Itt a lengyel keret, képzeljétek hozzá a magánhangzókat!
Kinyomtatható eredmény és lebonyolítás-követő rendszer itten. Akasszátok ki a garázs ajtajára, ahogy apáink tették annak idején.