Kétségbeesetten vártam, hogy valaki nálam okosabb és jobb (Vaxerencsés fiúk, valogatott.blog.hu) mondjanak valami pozitívumot is arról amit ma reggel láthattunk és amit még várhatunk, de ahogy én, úgy nagyon ők sem tudtak mit mondani...
Ismételten nem azzal van a bajom, hogy kikaptunk, hanem ahogy. Nem segít a helyzeten, hogy ahogy látom egyre inkább a kétségbeesés felé halad az egész játékunk. Az idő is halad és legfőképp szorít, és nem tudom, hogy ez elég lesz-e arra, hogy meg tudjon újulni ez a válogatott - legalább - a románok elleni élet-halál harca, amit kurvára utálok, hogy ezt most le kellett írnom... faszbele.
Meccselemzésbe, ismertetésbe nem nagyon akarok belemenni, erre ott vannak a hírportálok... Amit az első félidőben kiemelnék: azt bizony meg kellett volna nyerni. Minden mellettünk szólt: a spanyol bírók, akiknek a felfogása nagyon kedvezett nekünk, gyakorlatilag a komplett kezdő montenegrói sort kiszórták az első félidőben; kis túlzással kinyitottak nekünk minden ajtót-ablakot és még a vörös szőnyeget is elénk gurították. Nem éltünk vele. Akiktől előzetesen tartottam: Jauković, Despotović, Bulatović levédekeztük, kiszórattuk őket. Nem éltünk vele. Bíró világklasszis teljesítményt hozott. Nem éltünk vele. És én már az első félidő lefújásánál féltem, hogy a második félidőben ezt rohadtul fogjuk még bánni, hisz a második félidőben a montenegróiaknak nem maradt már a kétszer is kiszórt Jauković és Bulatović után: egy lapra feltenni mindent. Azt pedig általában nem jó elszenvedni tőlük...
Mégsem tőlük kellett félni. Valahogy mintha teljesen elfelejtettük volna, hogy van még ott egy Raićević is és gyakorlatilag kimondhatjuk, hogy egymaga vezette győzelemre a csapatát, hisz a két klasszis szélsőjük sem parádézott úgy ahogy én előzetesen vártam volna (Radićević heteseit ne számoljuk most bele, csak amit jobbszélről nyújtott). A második félidőt nyugodtan kimondhatjuk: botrány volt nézni.
Védekezésünkről:
Ha a kettesek munkáját nem nézzük akkor azt hiszem vállalható volt. A három montenegrói átlövő közül egyedül csak Bulatović tudott hatékony lenni 9-ről, ő is csak egyszer, és azt hiszem azt is a végefelé, szóval a hármasaink azt hiszem kitettek magukért, jár az elismerés (igen még Tomorinak is, ha már itt állítólag szétsavaztam), a kettesekről ez már korántsem mondható el. Gyakorlatilag átjáróház lett ott a védelmünk, az ellenfél átlövői hamar felismerték a lehetőségeket és büntették is (számszerint 6 góllal). És bosszantó volt az is, hogy Raićević-re senki sem lépett ki. A változást itt Vámos hozta meg, aki akkora lendületet adott és olyan jól összedolgozott Tomorival, hogy még a montenegróiak is meglepődtek, és a legeslegnagyobb hibát itt követtük el a mérkőzés során. Lehoztuk... Hogy megmenthette volna-e a mérkőzést most már soha nem tudjuk meg...
Támadásunkról:
Továbbra is a támadás a mi rákfenénk. Nem tudok elmenni amellett ami most már láthatóvá vált: arra várunk, hogy Háfra és Kovacsics mikor talál önmagára. Nos, azt hiszem így 3 meccs után - amiből 2 sorsdöntőt lefutattunk -, ezt most már szerintem engedjük el. Persze, még simán várható tőlük valami extra, de ne alapozzunk erre mostantól többet, túl sokat veszítettünk ezzel, ha csak ezt a vb-t nézzük. Most már véleményem szerint felesleges a három kapus is, az elején ezt én is indokoltnak tartottam mert semmi nem garantálta, hogy Bíró jó formába lendül - vagy, hogy bármelyik a három kapus közül -, ez szerencsére megtörtént (bár mocskosul félek, hogy Blani pont a románok ellen fog belefásulni) így most már értelmét vesztette a három kapus is. Mindegy, hogy Kiss vagy Triffa (bár szerintem Ágitól hamarabb várhatunk stabilabb teljesítményt), szerintem eljutottunk arra a pontra, hogy Kiss Nikiért csere kiált. Jelenleg az amit Rasmussen korábban nyilatkozott, hogy sok játékosa van akire az utolsó lövést rá meri bízni megdőlt, már az első lövéssel is komoly gondok akadnak, egész egyszerűen nem tud ezen már senki sem taposni, próbáljuk meg. Legalább hármasban is bővül a cserelehetőségünk ami most az utolsó két meccsre rohadtul kell.
Itt is kiemelném Vámost, mert az ő pályára hozása elöl is kulcsfontosságú lehetett (?) volna. Nem bírom kiverni a fejemből azt a jelenetet ahogy Tomorival védekeztek, és ő megindult a labdával előre olyasmi sprinttel, mint a szélsőink. Érezhetővé vált a mozgásukon, hogy ők mintha már nagyon várták volna, hogy pályára lépjen. Érthetetlen volt számomra, hogy aztán többet miért nem próbálkoztunk vele. Persze, értem én, az ő ideje még nem most jött el, de sajnos eddig bármit elterveztünk ezen a vb-n abból semmi nem valósult meg, most már engedjük el az előzetesen elképzelt forgatókönyvet és újítsunk, mert a játékunk annyira kiismerhetővé vált, hogy a románok is kottából fogják olvasni, hogy egy taktikánk van: húzzuk le szélre. Elengedhetetlenné vált őt komolyabban foglalkoztatni középen, mert jelenleg nincsen irányítónk, távolról nem tudunk gólt lőni, kellenek az egy-egyek, főleg a románok ellen, az utolsó lehetőségünk erősen Vámos-Kissre redukálódott elöl.
Még, hogy kicsit dicsérjek: Vámos megjelenésével Tomori is mintha új erőre kapott volna, és vállára vette a csapatot, igaz, hogy csak 2 gólig jutott, és voltak rossz megmozdulásai, de azok olyan gólok voltak amik abban a szituációban nagyon kellettek. Érthetetlen volt, hogy az egyre jobban működő gépezetbe miért nyúltunk bele, és cseréltük le őket Háfrára és Kovacsicsra.
Végezetül kitérnék Rasmussenre is. Nem mondom, hogy jól meccselt, mert nem. Megértem viszont azt a helyzetet is, hogy talán most még nagyobb szarból kellett várat építenie, hisz a belső játékosaink teljesen formán kívül vannak. Azt viszont jó lenne ha mindenki a szeme előtt tartaná, hogy magyar edző nem vállalta volna be azt, amit ő igen; hogy tavaly nekivágott az olimpiai kvalifikációs időszaknak egy komplett up-csapattal, és ezt a vonalat is kezdte erőltetni. Ennek fényében óriási blődség lenne most boszorkányüldözésbe kezdeni, mert ezt viszont csak vele tudnám/tudnánk elképzelni, a húzóembereink formájáról nem ő tehet, hisz azt magukkál hozták a klujbaikból, ez a felelősség úgy gondolom, hogy a klubokat kéne, hogy nyomja. A bizalmam töretlen vele kapcsolatban, viszont elvárom tőle, hogy a következő két meccsen ne folytassa ezt a koncepciót ami láthatóan nem megy.
Ha továbbjutunk akkor most már kijelenthetjük (?), hogy pontokat nem viszünk magunkkal. Az olimpiai kvalifikáció még nem veszett el, és még végezhetünk jó helyen is akár (ami nem a legjobb 4), de ehhez az kell, hogy a spanyol-montenegró kettős is hibázzon a középdöntőben, nekünk pedig már nem szabad. Ettől függetlenül még mindig reális cél a 7. hely elérése. Szerezzük is meg!
Hajrá magyarok!!!
Fotók: MKSZ/Kovács Anikó