Dream another dream, this dream is over

Eredetileg az volt a terv, hogy én írom a meccsről a bejegyzést, aztán úgy alakult, hogy a 20. perc körül el kellett mennem, nagyjából az 50.-re értem vissza. Azt gondoltam, hogy megoldom majd úgy, hogy a kieső részt visszanézem, de úgy döntöttem, hogy teljesen felesleges.

Mert mit lehet erről írni? Az első húsz percben már látszott, hogy hátul fogalmunk sincs, mit kéne csinálni, Jøndal és Rød azt csinált, amit akart, Sagosen elé meg Nagy Lacit tenni kábé akkora ötlet volt, mint a dánok ellen a felkészülésin Balogh-Ancsin-Sipos szárnyat játszatni. Igaz, ekkor még úgy-ahogy tartottuk a lépést, de már ekkor látszott, hogy ennek az egyetlen oka, hogy a norgék is pont ugyanolyan acélosan védekeztek, mint mi.

Az utolsó tíz percre meg már minden mindegy volt. Persze lehetett tapsikolni, amikor feljöttünk hétre, hogy na már csak kettőt kell faragni, de teljesen nyilvánvaló volt, hogy ha faragni akarunk ma még bármit is, akkor azt csak kisbaltával fogjuk tudni megtenni. A hatosfal listáján elhangzottak alapján a második félidőben megint a kettesünkre jártak gólt lőni, ezúttal Bodóra, Mikler mintha másik meccsen lett volna, szóval semmi új nem történt, csak amit a Csoknyai-"érában" megszoktunk. Koncepciótlanság és változtatni képtelenség (emlékszik mindenki arra, amikor 5:9-nél időt kértek a svédek, és 10 perc múlva 11:10 volt, de a magyar pad még ez után jó öt perccel kért időt?).

Szóval szerintem erről a meccsről többet írni teljesen felesleges. Inkább néhány gondolat.

Én voltam az előzetes posztunkban az egyetlen (plusz Kilgore kolléga, aki viszont abba a posztba nem szállt be), aki azt mondta, hogy nem lesz ebből 7-8. hely, csak 9-10. Nos, ezek szerint nem pesszimista voltam, hanem realista. És hogy ez miért baj?

Először is: amikor Vranjest kirúgták a válogatottól is, azonnal elkezdődött a rebesgetés a csapat irányából, hogy ja, hát a szlovénok elleni győzelemhez Ljubónak semmi köze, azt a csapat maga hozta össze, mert neki aztán semmi elképzelése nem volt. Nos, szeretném megkérdezni, hogy a vb-bronzérmest edző nélkül kigyepáló csapat biztos, hogy Európa ellen 0:3-at kell, hogy toljon, -15-ös gólkülönbséggel, és Argentínával, Egyiptommal kell, hogy ikszeljen? Ha edző nélkül Szlovéniát lehet verni, akkor magyar edzővel, aki magyarul tartja az edzéseket (hurrá! ez aztán a szempont!) ennyi van a csapatban? Mondjuk ki nyugodtan, ez egy bullshit, az a győzelem bizony Vranjes keze munkája volt, nélküle pedig csak valami elképzelés nélküli rohangálás lett belőle. Nagy ötlet volt őt kitenni, valóban. Hiába tesz meg bármit a csapat, egész egyszerűen kell valaki, aki a padról fazont ad, irányt mutat. Ilyen most nincs.

Aztán itt van ez a kényszeres olimpia-hajkurászás. Bárkit képesek vagyunk visszahívni, nyugdíjascsapattal állunk ki, mert annyira rohadt fontos az olimpia. Ennek az az eredménye, hogy a nők az utolsó két olimpián nem voltak ott, a férfiak pedig az utolsón nem voltak, a következőn pedig nagyon jó eséllyel nem lesznek. Vagyis a célt nem értük el, de legalább csapatot se építettünk. Mert ugye a fiatalokat ugyan játszattuk, de lényegében tét nélküli meccseken (amiket eleve odaadtunk), aztán amikor már számított valami, akkor a melegítőt se vették le. Ez már megint milyen koncepció? Ezt a 10. helyet elértünk volna a fiatalokkal is, afelől nincs kétségem.

A legfájóbb azonban, hogy egy ilyen ágról nem sikerült elérni az olimpiai selejtezőt. Morzsolgassuk az eredményeinket még egyszer. Oda jutottunk, hogy Európával, annak az élvonalával tulajdonképpen fasorban sem vagyunk, most már Dél-Amerika és Afrika a mi szintünk, ellenük se mehetünk biztosra. Még egyszer ilyen történelmi esélyt nem kapunk, ilyen ág a mesében sincs, és ezt is az előző vb bronzérmesének a kiverésével csíptük meg. Most csukjuk be a szemünket, és képzeljük el, hogy a következő vb-re kijutunk a 2019-es vb-bronzérmes kiverésével: Németország? Franciaország? Dánia? Svédország? Norvégia? Esetleg a másik csoport 3. vagy 4. csapata, Horvátország, Spanyolország? Melyiket tudjuk oda-vissza párbajban megverni?

Számszakilag a 10. hely egész elfogadhatónak tűnik. Ha megnézzük, hogy értük el, akkor viszont nagy a baj. Igen, még akár oda is érhetünk a selejtezőkre, "mindössze" annyi kell, hogy Brazília és Egyiptom kontinensbajnok legyen, az Eb-t pedig az előttünk végző európai csapat nyerje. Ez nem lehetetlen. Hogy megérdemelnénk-e, az már másik mese.