Kikaptunk, de a vb-n először nagyon jól játszottunk. Kár a végéért, de akkor, ahogy Bence is mondta, már csak a szívünk vitt előre minket. Fantasztikus volt a kanárisárga lelátó ellenére a közvetítésben hallani a magyar tábor hangját, de érezték a támogatást a fiúk is. Büszkén hajtom este álomra a fejem, mert kitették a fiúk szívüket, lelküket a pályára.
Ezzel eddig sem volt baj, nagyon akartunk minden meccsen, de nem jött össze. Az volt az érzésem, hogy nem jön elég segítség a padról, nem elsődlegesen a kezdőink cseréi utáni visszaesésre gondolok, hanem a megfelelő edzői válaszokra, amelyek egy Argentína vagy Egyiptom ellen bizony sokat segíthettek volna. Maradtak az egyéni megoldások sokszor, ami egy jó csapatjáték megfeneklésénél győzelmet érhetnek, nekünk két döntetlent hoztak. Lékai nem sokat tudott pihenni, hiszen neki sérülések nélkül sincs megfelelő cseréje, remélem a legfontosabb meccsre nem fog teljesen kifingani.
Jamali és Balogh kiesésével kicsit félő volt, hogy támadásban eltűnünk egy jó svéd csapat ellen, a védekezésünk pedig eddig jobban emlékeztetett ementálira, mint egy rendes falra. Becserélték Timut, Máthét két átlövő (Ancsin, Jamali) helyére. Páran felhúztuk a szemöldökünket, hogy oké, egy védő meg egy junior átlövő, de ez nem feltétlenül ideális megoldás. Timuval kicsit felkeményedtünk hátul az első félidőben, de megint elfogytunk, mert ideig óráig elbírjuk, hogy nincsenek megfelelő kettesek, de a másodikban lábbal rendszeresen megvertek minket ott. Védekezésben nagyot kéne előre lépnünk, mert ott nem lehet csak páros kapcsolatokra építeni, ahogy egyébként támadásban sem helyettesítik a csapatjátékot és a taktikát. Feszesebbre kell venni, mert akaratból jól állunk, de néha van egy kis meg nem értés.
Kicsit nekem olyan a mostani csapatunk, mint egy szabályozatlan folyó: van benne erő, de nem tudja merre folyjon, elindul mindenfelé és az a hatalmas energia szertefoszlik. Egyénileg nagyon jó, tehetséges játékosaink vannak, főleg, ha még univerzálisak, de ez ezen a szinten nem pótolja a megfelelő csapatkohéziót, de legkevésbé a felkészülést, felkészítést. Davis egy harmatos Egyiptomot gyúrt össze csapattá, megvannak az alapjátékok, begyakorolt védekezési formációk, összeszokottság, szenvedett is ellenük mindenki.
Mi nagyon küzdünk, nagyon akarunk, de nincs még meg az az egység, ami nálunk jobbak ellen is eredményes lehet. De a legfurcsább, hogy nem látom a stílust, igazodási pontokat, amihez alkalmazkodnia kéne az egyénileg jó kis csapatunknak. Máténak sajnos lassan elfogynak a játszótársai elől. Ricsi és Beni legendás összeszokottsága is kuka, ha Bodó tényleg megsérült. Az ág is húz minket, de 2016-ban a németek úgy nyertek Eb-t, hogy folyamatosan cserélni kellett a keretben. De ott volt elképzelés, struktúra, ahova illeszkedni lehetett, mindenki tudta a feladatát és nagy szabadságfokot is kaptak. Nálunk vannak klasszisok, extraklasszisok, még leendő és regnáló világklasszis is, de nincsenek összegyúrva egy megfelelő irányvonal szerint. Ha nem megy a legjobbjainknak, vagy most már szerencsétlenségünkre, sormintaszerűen lesérülnek ott állunk, hogy most mi lesz.
Akarattal, szívvel megszorongattuk a svédeket és ehhez nem mellesleg kellett egy elég toplistás bemutatkozás. Máthé Dominik álomszerűen szállt be. Csokiék rendesen bedobták a mély vízbe, amiért most kábé a teljes magyar kézilabda hálás. Nem tojt be a felelősségtől az tuti, örömteli volt az az izgalommal telt, felelős lazaság, hogy -itt vagyok, itt a lehetőség, mi baj lehet, csak játsszunk, mert ennél jobban nem szeretünk semmit-, párosulva egy nagyon adag finesszel és megfontoltsággal. Üvöltöztem minden góljánál, remélhetőleg sokszor berekedünk, ha játszik!
Remélem Ricsi sérülése nem komoly, mert az ő kiesése még tovább ronthat a páros kapcsolatokra épülő stratégiánkon. Ricsi sérülése előtt volt egy csúnya megtámasztás a levegőben, amiért láttunk már pirosat, de itt semmi nem volt. Bezzeg Lukas Nilsson, aki a Kieli Színészakadémia Marko Vujin osztályának már most éltanulója, pedig szüksége nem lenne rá, tripla luccaira lap helyett már vártam a pontokat a bíróktól. Na, mindegy. Jobbulást Bombázó!
Székely Marci a végén nagyokat fogott, amiből még fordíthattunk is volna, de piszkosul elfáradtunk. Nagyon nem jó, hogy Bánhidi keveset pihent, mert akkor nála, ahogy mindenkinél jönnek a hibák, pedig nem hagyta magát lemészárolni a svéd falban. Máté hatalmasat játszott, Laci is hozta magát, Ligetvári is kellemes meglepetés volt. Aki pályára lépett küzdött. És Máthé Dominik, na! Én úgy érzem többet nagyon nem tehettek tegnap a srácok. Nem lesz könnyű egy ilyen meccs után elaludni, mert ilyenkor jön a visszajátszás és hibajavítás fejben, bárányszámolás helyett. Nagyon fontos lenne most a regenerálódás, ami nem lesz könnyű az utazás miatt sem.
Nagyot mentünk a svédek ellen, a többiből pedig most a körülményekhez képest kihoztuk a maximumot. A vb érdemi része most következik. Lesz egy bitang fontos meccsünk Tunézia ellen. Azt remélem mindenki megtanulta, hogy jelen esetben, másodszoros új-újonc szövetségi kapitányokkal, elég individuális képességeken alapuló taktikával senki ellen nem mehetünk biztosra. Az egy nehéz meccs lesz, és mivel selejtezős helyért jöttünk, a dánok ellen pihentetni kéne a kulcsjátékosokat. Elsősorban gondolok itt Lékaira, aki nélkül nincs támadás és gyakorlatilag végigküzdötte az összes meccset. Az a meccs nem oszt, nem szoroz jelen esetben, viszont kinyírhatjuk magunkat a kulcsmeccs előtt. Utálom ezt mondani, mert ez kicsit 16.Lajosos, de nem az a meccs, amit meg kell nyerni. A norgékra rá lehet pihenni, és nekik menni, megpróbálni azt a bizonyos bravúrt, de Tunéziát meg kell csapni, mert máshogyan nem igazán álmodozhatunk tovább.
Nagyon bízom bennük, hogy megszerezzük az áhított 7-8. hely valamelyikét. Jelen állás szerint az Eb-t az előttünk végző csapatok valamelyike nyeri, így akár a 8. hely is selejtezőt érhet. Van hová javulnunk és fogunk is. Hajrá Mogyorók!