A szünnapot részben pihenéssel, városnézéssel töltötte a csapat, így a szerencsésebbek szurkolók akár össze is futhattak a srácokkal a városban. Az időjárás mondjuk nem volt épp ideális az őgyelgéshez, amolyan brit módra hol sűrűbben, hol vékonyabban, de valami víz folyamatosan potyogott az égből. Ilyenkor jön jól a fedett városnéző hajó, ami végigkorzózik a belvárosi csatornákon, megmutatva a leginkább Amszterdamra emlékeztető belváros hangulatosabb részeit és megvillantva néhány távolabbi látványosságot, mint a Kis Hableány szobrát, vagy a hidegháborút idéző katonai kikötőt. Koppenhága különegességét és hangulatát a tradicionális és a modern építészet találkozása adja. Ilyet, hogy a 200 éves halászkalyibák közvetlen szomszédságában luxus dizájnlakások álljanak, nem minden városban találni. Talán nem véletlen, hogy Koppenhágában található az állandó gasztroforradalmat hitvallásává tevő, valóban egyedülálló és világhírű Nobu étterem is.
Koppenhágai galériánkért katt a képre!
Az egyre gyarapodó magyar tábor ma is összeverődött. Igaz, a szekusok befejezték a nettó jófejkedést, ezért - élelmes a magyar felütéssel - áttettük a székhelyünket a magyar kapu mögé. Mára előkerültek a dobok is, így a távolabbi szektorokban ülők is be tudtak kapcsolódni a rigmusokba, azaz nemcsak többen lettünk, de hangosabbak is. Mondhatjuk úgy is, most már igazi, hamisítatlan meccshangulatot varázsoltunk ebbe a méretes hodályba. Ez rajtunk kívül csak a svédeknek sikerült eddig, de nekik ez lényegében hazai pálya, szóval nem is velük kell versenyezni. Hanem például az egyiptomiakkal, akik ma jóval kevesebben voltak, mint mi, de ők is hoztak dobot, meg lelkesedést, így a hangulathoz ők is hozzátették a magukét.
Úgy kezdtünk, ahogy kell: kőkemény védekezéssel és okos, végigjátszott támadásokkal. Látványosan a beállójátékot erőltettük, még emberhátrányban is - miután Bencét teljes joggal kizavarták egy méretes nyakleves után -, ez a jelenet tökéletesen mutatta az önbizalmunkat, megbeszéltük, hogy Siposra megy majd a játék, és Sipi nem is hibázott, egy tökéletes ejtéssel fejezte be az akciót. A jó védelem mögött Roló is remekelt, kapásból ziccervédésekkel nyitott, zúgott is a Roló, Roló! Gyorsan közétettünk 2-3-4 gólt, amit aztán kisebb megingások mellett tartani is tudtunk.
A meccs galériája a képre (vagy ide) kattintva nyílik
A 19. perc tájékán jött a kötelező hullámvölgy, megakadtunk 11 gólon. Csoknyai nem várt túl sokat, belecserélt: jött előbb Jamali, aztán Ancsin, kicsit később Csaszi is. Aztán Jamali térde megbicsaklott egy kábé teljesen ártatlan szituban, emiatt visszajött Bodó. Az időkérés sem segített, visszajött ikszre Davis csapata, nem kis részben Eltayar kapusnak köszönhetően, aki ekkor elkezdett fogni, mint a zöld festék, még a blokkolt, kapu mellé tartó lövéseinket is kikapta. Próbálkoztunk mindennel, bevontuk a szélsőinket, megpróbáltuk betenni beállóba, ellőni távolról, de vagy belehibáztunk már a passzba, vagy csak simán elrontottuk a lövést. Csaszárt hamar visszaültette a padra Csoki, mondjuk teljes joggal, nem szervezte a játékot, csak szabadult a labdáktól.
Jamali sérülése sajnos súlyosnak bizonyult, így ő már nem tért vissza, végül egy újabb időkérés után visszaállt a félidő végére a kezdőnk és ezzel a rend is: előbb Lékusz tette a helyére a lasztit egy közbelövésből, majd az utolsó fél percet 2:0-ra hoztuk Mikler újabb védéseinek és a szellőléptű Lacika lerohanásgóljainak köszönhetően. Ez az, helyreállt a világ rendje!
Egy gyorsan bekapott gól után Csaszi - ismétlésből, de - beverte a hetesünket, ezzel kezdtük a második félidőt, meg Feci kettőpercével és egy bekapott hetessel. Ejj, ez megint nem a jobbik arcunk! Kicsit a hangunk is elfogyott, mármint a nézőtéren, kezdhettünk elölről mindent a pályán és a pályán kívül egyaránt. Eltayar bezzeg ott folytatta, ahol negyed órával korábban abbahagyta, Juhászt pillanatok alatt visszaküldte a padra. Davis nem hiába dícsérte a kapusát, Eltayar 38%-kal zárt, Mikler a maga 25%-ával ezúttal elmaradt a korábbi extra teljesítményétől - igaz, a meccs végi kulcspillanatokban ő is hozzá tudott tenni.
De vissza a meccshez! A 35. percben cseréltünk, megpróbáltuk Székellyel a kapuban, de Marci rögtön kapott egy tiszta ziccert és egy hasonlóan sima átlövést, ezzel már 4 volt közte, nem ide. Ekkor jött Csaszi, és hozta a tőle várható minimumot, egy elhajlásból bepörgette a hetest, aztán Sipi fejezett be egy labdaszerzést, visszajöttünk -2-re.
Védekezésben továbbra is nagyot harcoltunk, ekkor már látszott, itt ma nem lesz spórolás senki energiájával, csak húzzuk be valahogy, majd utána gondolkozunk a holnapon. Lacika egy rossz-egy jó sormintája folytatódott, de közben Marci bemutatta az első védését, ezzel visszajöttünk 18:19-re, csak aztán megint jött Lacinak a sorminta következő eleme (azaz az egy rossz), kiküldték két percre, az emberelőnyt végighúzták, ahogy a következőt is, ezzel megint ott volt a közte három. Közben lepörgött a félidő fele, jó lenne végre visszavenni a vezetést!
Mikler visszavette a kapuban a helyét, Ricsike meg megtalálta végre az ágyuját - épp itt volt az ideje! Talán fáradnak - hozzánk hasonlóan Davis se cserélt eddig sokat -, mert sorban jönnek a technikai hibák, amiből indulni tudunk, és lehet, ma Sipire kell bízni ezek befejezését, mert a harmadik ziccerét is tökéletesen fejezi be. Újra iksz! Davis szalad is a Ninja Warrior-gombjához. Az időkérés után megint egy gól ide, egy gól oda, de mindegy, meccsben vagyunk megint!
A védekezésünk egyre jobb lesz, pedig fáradnunk kéne - talán ők sem bírják a bunyót? Ligit jegeltük egy félidőt, most remek kettesvédő-munkával hálálja meg a bizalmat, Sipos is jól hozza magát, a kiállításoknál Feci is hozzáteszi a magáét. Nagy Laciról nem is beszélve, ha kell, csúszik-mászik, de jó ezt látni. Védekezésre így is kettőt-kettőt cserélünk.
A meccs galériája a képre (vagy ide) kattintva nyílik
Aztán amire ezt leírom, megint jönnek a hibák, elsősorban védekezésben, vissza is veszik az előnyt. Kár ezért, mert épp kezdtünk dominálni. Sajnos Rolónak sem jönnek most sem az extrák, sem a könnyű védések, így, öt perccel a vége előtt kellene még egy impulzus: ha a védekezésünk összeáll a végére, meglesz ez. Beni kiharcol egy támadót, tisztára, mint a vízilabdában, ebből megúszunk, izé, lerohanunk, Hornyák pedig végre nem rontja el, megint itt az előny!
De jaj, nem áll össze a védekezés, sőt, a végére mi is elfogyunk, jönnek a hibák sorban hátul, gyorsan találnak kettőt, már megint ők vezetnek. Nyilván erre utalt Laci is a meccs végi FB-Live interjúnkban: a szünetben újra megbeszélték, hogy nem verhetik el a ketteseinket kifelé, ehhez képest mégis töbször így törték fel a falunkat, lett belőle gól is, hetes is. Kár ezért, "mert ez leginkább fegyelmezetlenség" - mondta Nagy Laci.
Épp ráfordulunk az utolsó két percre, amikor Beni elöl hoz össze egy egyiptomi hibát, Abdelrahimot, a jobban védekező átlövőjüket ültetik le két percre. Ki is használjuk, ha kicsit dadogósan is, viszont szinte azonnal gólt lőnek, megint mennek eggyel, 29:30, nemide. Máté vállalja a felelősséget, ezzel 30:30, döntetlen. Üreskapus utolsó egyiptomi támadás, de elbénázzák, iksz a vége.
Ami azt illeti, megint mi örülhetünk jobban az egy pontnak. Viszont a küzdés, az 10/10, ezzel a továbbjutás is szinte biztosan megvan - mégis maradt bennünk hiányérzet.
De a lényeg, a középdöntő, már biztosan megvan, készüljünk arra, ott újra a hét eleji arcunkat kell majd hozni, ha oda akarunk érni a 8 közé!
Hogy holnap mi lesz, már más kérdés, két emberrel kevesebben vagyunk alapból, és Lacit, Fecit, Mátét, Bánhidit rommá hajtottuk. Nem ígér sokat a holnap, Herningre viszont még bőven jók lehetünk.
Hajrá, gyerünk, fiúk, Herningre fel!