A Fáraók a csoportkör nyitónapján, a Meglepetések Napján szinte az utolsó pillanatig szorosan tapadtak az eddig lehengerlő svédekre, a második körben viszont elbuktak Katar ellen. Így utólag talán mondhatjuk, Davis - látva, hogy a második félidő elején ellépett Rivera csapata - dobta azt a meccset. Hétfő este kiderült, jól tette, mert úgy verték el Argentínát, hogy közben a Katar ellen alig 8 percet játszó Zeinalabedin Argentína ellen 5 góllal és kiváló játékkal hálálta meg a pihenőt, nem is beszélve a 7 gólig jutó Sanadról. Az Argentína elleni győzelemmel életben tartották a továbbjutási esélyeiket. Ugyan még csak két pontjuk van, de játszanak még Angolával, így ha tőlünk ponto(ka)t lopnak, azzal egészen közel kerülhetnek a továbbjutáshoz.
Amiben bízhatnak, az a belső posztokon játszó játékosaik jó teljesítménye. Ez a technikai hibák minimalizálásával kezdődik, mert ilyenből legalább tizet szedtek össze minden meccsen. Aztán kell egy jó lövőteljesítmény kintről és betörésből. Ehhez megvannak a magas és a jól cselező embereik is, igaz, nem 2 in 1 formában: az említett Zeinalabedin elképesztő emelkedéssel és egész jó lövőerővel rendelkezik, de ezt csak akkor tudja érvényesíteni, ha kap egy jó előkészítést. A másik oldalon Omar is hasonló képességekkel rendelkezik. A cselezés inkább az irányító Eissa és a veterán Elahmar felségterülete, ők ketten a szűk 190 centijükkel másban nem is nagyon bízhatnak, legalábbis ellenünk nem. A beállós poszt lehet még az erősségük, de Shebibet (mezén viselt neve szerint: Mamdouh) Katar a kulcspillanatokban, Argentína pedig az egész meccsen hatékonyan vette ki a játékból. Rá nekünk is készülni kell, de pont Katar (és a Mamdouhra felépítésben és játékstílusában is erősen hajazó Ben Ali Youssef) ellen mutattuk meg, ha zártak maradunk, a jó képességű beállókat is képesek vagyunk hatástalanítani.
Az egyiptomi játékosok lépten-nyomon elmondják, Davissal egy új rendszert tanulnak épp, akkor tudnak jó teljesítményt nyújtani, ha sikerül megvalósíaniuk, amit Davis kér tőlük. Namármost ha valamit ismer a csapatunk, az épp az a spanyol iskola, ráadásul ők ennek az iskolának még bőven az első osztályát tapossák (DD-t alig fél éve nevezték ki). Ez a támadójátékukon például gyönyörűen látszik, az esetek döntő többségében az irányító a kettes védőre lépve indítja egy keresztet, amiből a lövő befelé húzva próbál lendületet, helyet illetve lövés vagy passzopciót találni magának. Ezt a játékot nálunk gyakorlatilag mindenki álmából felkeltve ismeri, jó lenne ezt ma is bemutatni.
Mit szeretnénk? A katarihoz hasonlóan feszes, zárt védekezést, esetleg néha az irányítóra / átlövőre kilépő kettesekkel, hátha hibára kényszerítjük őket. Az ilyen kikényszerített hibákból aztán induljunk, mint a félőrült, így lehet gyorsan közétenni néhány gólt. Ők úgysem fognak rohanni, DD biztosan tisztában van vele, milyen különbség van az ő és a mi kondink között. Magunkat is ismerve tehát lassú, kevés gólos meccsre számítunk. Ha nem lépegetünk ki, az sem gond, csak befelé, a hármasainkra tereljük őket, abból jönnek majd a sáncok, meg Roló védései. Ha nem ülünk fel a cseleknek és jól lépünk ki a zárásokból, azzal a betöréseket is megakadályozzuk és ezzel nagyjából a védekezést ki is pipálhatjuk. A széleket ugyanis kb. feladhatjuk, mert nem tudják / akarják kijátszani a labdát szélre. Balra egyáltalán nem megy le labda, de összesen is mindössze 11 szélső lövésig jutottak 3 meccs alatt, ebből Sanad egyedül vállalt ötöt a Katar elleni meccsen, abból az ötből viszont csak egyetlen egy lett gól. Összességében tehát az a helyzet, ha hozzuk a Katar elleni játékot, akkor nem lehet baj. (Tudjuk, tudjuk: mintha ez olyan könnyű lenne...)
Lékai formájának javulásával egyenesen arányosan a támadójátékunk is meccsről-meccsre javul. Bízzunk benne, ez a trend Egyiptom ellen is folytatódik. A rémálom első meccs óta Bóka és Hornyák foglalkoztatása is megoldódott, sőt, a védekező-támadó cseréink redukálásával a lerohanásaink-indításaink is előkerültek a fiókból. Azt is láttuk, a cseresorból többen is hozzá tudnak tenni a játékunkhoz, ebből a szempontból Jamali és Juhász játékát kell kiemelni, de Ancsin Gabi becsületére legyen mondva, a félig sérült könyöke ellenére Saricékat rendesen megszórta abban a pár percben, ami jutott neki. Balogh Zsoltit várjuk vissza nagyon a középdöntőre, de legyünk őszinték: Egyiptomot nélküle is le kell rendeznünk. Zsolti nélkül (és mivel Máthé Dominikot nem nevezzük most be) Nagy Lacira is több teher hárul majd, de ha így alakul, Ligetvárit is nyugodtan be lehet tolni rövid oldali védekező cserének, meg fogja oldani azt is, ahogy megoldott eddig minden mást is. Ha pedig nem fog rendbe jönni az a fránya boka, ne habozzunk Dominikot vagy akár Bartók Donátot berántani, mert a középdöntőben már kevés Gabi és Laci mellé mindenképpen kelleni fog J2-be még valaki.
Menjünk tovább azzal a hittel és elszántsággal, amivel eddig, akkor nem lesz gond!
Hajrá, Mogyorók!