A pénteki meccsnek mindenképpen pozitív hozománya, hogy a mai Angola elleni találkozót sem vehettük félvállról előzetesen, ez is izgalmas meccsnek ígérkezett! Respect Fiúk, hogy nem hagytok minket eltunyulni! Végül azért nem lett izgalmas, de ennek most nagyon tudunk örülni. Kellett nekünk, mint egy falat kenyér, még ha komolyabb következtetéseket nem is lehet belőle levonni. Úgy húztuk be, ahogy kell. Az elején eldöntöttük a lényeges kérdéseket, hogy holnapra pihenhessen a kezdősor. Önmagában nézve ez a mai nap profin le lett rendezve. Megvan az első győzelem, ami egy bármennyire is középszerű és nem túl motivált csapat ellen született meg, lendületet kell, hogy adjon! Megtapasztaltuk a győzelem ízét itt a vb-n is, végre használtuk a széleket, bátran lőttünk, a hatosfalunk beton volt, mögötte Mikler nagyon jól fogott. Ilyen egyszerű játék a kézilabda. Néhanapján.
Persze ehhez a gálához kellett egy ellenfél is, aki pénteken megduplázta történelmi pontjainak számát, így láthatóan még ünnepi mámorban kezdte a meccset, egyfajta örömjátékként. Egyébként sem egy világverő csapatról van szó, így meg pláne. Nem ízlett nekik a zárt falunk, nem tudták átjátszani, átlőni, de legalább egy csomószor eladták a labdákat, játékba hozva ezzel szélsőinket. Innen is köszönjük! No, de nem célom őket bántani és a saját teljesítményüket sem külső okokkal magyarázni. Végre használtuk a szélsőinket, nem csak indításból, húzásból is remekbe szabott gólokat lőttek, remélem ezzel belőtték magukat a következő meccsek előtt. A mozgékony, de nálunk alacsonyabb afrikai falat néhány keresztmozgással, lövőcsellel ki lehetett billenteni, Bodó és Jamali pedig ki is használta a lehetőségeket. Bóka buta utánanyúlása is belefért, legalább kiszellőzteti a fejét holnapra, mert nagyon fog kelleni a szélsők jó teljesítménye a továbbiakban is. Egy cserével megoldottuk az első félidőt, csak ehhez nem tudom miért kellett egy argentin meccs, hogy tudatosuljon Csokiékban. Mire készültünk a vb előtt? Pláne nem értem továbbra sem Bartók és Faluvégi mellőzését, látva a második sorunk játékát. Remek dolog, hogy mindenki lőhetett egy jutalomgólt, de nem sok tudatosságot láttam a második félidőben. Ok, ez egy lejátszott meccs volt, nem mérvadó semmilyen szinten az utolsó harminc perc, de ennél csak nehezebb találkozók lesznek és nem lehet egy sorral megoldani hosszútávon.
Ettől a meccstől nem lettünk sokkal okosabbak, ami egyrészt jó hír, mert tényleg pöpecül sikerült minimalizálni a kulcsemberek játékperceit, másrészt viszont az alapvető problémáknak legfeljebb részmegoldásait láthattuk. Szóval majd kiderül a későbbiekben, mennyire vagyunk képesek fejlődni és változtatni. A védekezésnek muszáj lesz működni minden esetben, mert az egész keret erre van felépítve. Gyorsabbak nem leszünk, így ezt az atom-masszív falat kell tartani a végsőkig, főleg ha 12 Kristopansszal utaztunk ki. A kapusaink teljesítménye mindenesetre bíztató, ha meglesz a fallal az összhang, az ún. kötelező meccseket hozni kell. Katart és Egyiptomot meg kell verni valahogy, a középdöntőben meg jelen állás szerint Tunéziára lehet a legnagyobb esély, addigra remélhetőleg kitanuljuk, hogy kell az ilyen stílusú csapatokat magabiztosan verni. Továbbra is nagyon jó esélyeink vannak, használjuk ki!!!
A mai meccsért jár a Szép volt Fiúk!, így tovább holnap is, éljen még sokáig az a reményhal!
A fotók saját készítések, böngésszétek a galériánkat, találtok még egy csomót, nem csak a meccsekről!