Spanyolország
Az Európa-bajnok szintén mindig esélyes a jó eredményre az éppen soron következő vébén, természetesen most sincs ez másképp. Jordi Ribera nem sok ponton változtatott a tavalyi, Horvátországban győztes keretén, annyi biztos, hogy Árpád nem ugrik ki megnyerni nekik a döntőt, Sergey Hernández, Aleix Gómez és Abel Serdio trió pedig a tavalyi kerethez képesti újoncok. A németekkel ellentétben a spanyol kézilabda mindig is nagy hangsúlyt fektetett az irányítóira, most is minimum két típus van keretben ezen a poszton, Sarmiento a gyorsabb, kreatívabb, Entrerrios az erőteljesebb, lövősebb vonalat képviseli, de mellettük ott van még Canellas is, ha nagy a baj. De nem lesz. Lövőerőnek a Dusi-duó mellett Gurbindo, Canellas és Iosu Goñi szerepel, Morrost nyilván nem most kezdik el támadásban is bevetni, ebből pedig arra következtetnék, hogy mint oly sokszor, most is inkább az atomvédelemből és az abból adódó gyors indulásokból, meg természetesen a beállóikból szándékoznak megélni. Meglátjuk. Hogy Maqueda miért nincs itt, az egy érdekes kérdés, legalábbis számomra, Gurbindo 3 BL-góljával szemben azért ő vágott ősszel 33-at a BL-ben, de mindegy. Persze, ha kell, lejátszik a szélre, de nekem akkor is furcsa kicsit.
Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez egy éremesélyes keret, de ahogy az Eb összejött nekik, még ez is összejöhet, az sem volt kifejezett papírforma, ugye. Felkészülés gyanánt hazavágták Szaúd-Arábiát, másnap elpáholták a lengyelkéket, levezetésképpen pedig szétfutották a bejoruszokat, úgyhogy ők is otthonról és pozitívan érkeznek. Bahreinnel kezdenek, de a második meccsük már Izland, amire azért valamennyire figyelniük is kell. Az igazán lényeges találkozójuk nyilván majd a horvátok elleni lesz, ami a csoportjuk utolsó meccse. Ezen a kereten nyilván még bőven húzni fognak, ha tiszta az utazó, updateelek.
Gonzalo Pérez de Vargas (Barça Lassa),
Rodrigo Corrales (PSG Handball),
Sergey Hernández (Logroño La Rioja)
Raúl Entrerríos (Barça Lassa),
Daniel Sarmiento (Saint-Raphaël Var Handball)
Joan Cañellas (MOL Pick Szeged),
Daniel Dujshebaev (PGE Vive Kielce),
Viran Morros (PSG Handball),
Iosu Goñi (Pays d’Aix Université Club)
Álex Dujshebaev (PGE Vive Kielce),
Eduardo Gurbindo (HBC Nantes)
Ángel Fernández (PGE Vive Kielce),
Aitor Ariño (Barça Lassa)
Ferrán Solé (FENIX Toulouse),
Aleix Gómez (Barça Lassa)
Adriá Figueras (Fraikin Granollers),
Julen Aginagalde (PGE Vive Kielce),
Gedeón Guardiola (Rhein-Neckar Löwen),
Abel Serdio (Recoletas Atlético Valladolid)
Horvátország
A még mindig Červar vezette kroáckák sem tették magukévá a "szerezzünk erős ellenfelet a felkészülési meccseinkre, és utazzuk át a kontinenst" gondolatsort, Porecben az Olaszország, Montenegró duóval tornáztak együtt, amit nyilván meg is nyertek. Červar nyilatkozta valahol, hogy nem akart belemenni semmi izgalmasabba, mert a meccseik úgyis olyan ütemben lesznek majd, hogy két hét, mire csúcsforma kell, és hát igaza is van, akárhogy is nézem. Ők sem utaztak, mint ahogy a nagy kézis nemzetek sem, mindenki kivétel nélkül otthon maradt és hozzájuk érkeztek ellenfelek: franciáknál a szlovénkák, spanyoloknál lengyelek/beloruszok/szaúdiak, dánoknál mi, svédeknél oroszok, németeknél csehek/argentinok, norgéknál Izland, szóval elég látványosan csinálják ők máshogy, maradjunk annyiban.
A keretben túl sok változást nem látok, Mirko nincs, az szembetűnik, de rajta kívül kábé aki él és mozog Horvátországban, az ott van. Az egyik felkészülésijükön kifejezetten a hatosfalat gyakorolták, ami lássuk be, elég furcsa tőlük, de persze nézhetjük onnan is, hogy a saját nyitottjukat annyira kenik/vágják, hogy nekik a másoknak standard felállás az, amit gyakorolni kell. Ez a lenti lista már az utazós 17 fő, Ivic esett ki a kapuból és Šebetić pedig a mezőnyből, Šušnja viszont megsérült vagy megbetegedett, helyette egyelőre egy fiatal, Halil Jaganjac utazik Münchenbe, de ha tudják, vissza fogják cserélni menet közben, mert a védelemben számítanak rá erőteljesen. Elég nagy lehet a nyomás most rajtuk, miután a hazai rendezésű tavalyit nem hozták úgy, ahogy tervezték, valahol egyenesen azt olvastam, hogy a kis isztriai ember az egyetlen, aki az Eb-t a padon ragadva tudta kibekkelni. Stabilnak tűnnek, hátul valószínűleg meglesznek, kapuban is rendben, széleken ez csak természetes, a középső posztokra is vannak elegen, ráadásul most, hogy a Kiel nincs BL-ben, tán Duvnjak is terhelhetőbb lesz, mint az elmúlt években, és ez bizony adhat egy mérhető löketet. Rájuk különösen kíváncsi leszek.
Marin Šego,
Ivan Stevanović,
Manuel Štrlek,
David Mandić,
Zlatko Horvat,
Ivan Vida,
Željko Musa,
Marin Šipić,
Krešimir Kozina,
Damir Bičanić,
Ivan Slišković,
Halil Jaganjac,
Alen Blažević,
Domagoj Duvnjak,
Luka Cindrić,
Igor Karačić,
Luka Stepančić,
Jakov Vranković.
Macedónia
Az elmúlt évek egyik leglátványosabb fejlődését tolták, más emeleten ugyan, de nagyjából a norgék után, még ha mindez eredményben nem is annyira tetten érhető. Mindenesetre elég sokáig kizárólag Kiril Lazarovról szólt a macedón válogatott, közben viszont felnőtt mellé egy generáció. Mostanra már nincs olyan csapat, amelyik félvállról merné venni őket egy világversenyen, hiszen nem is lehet. Egyfelől Raul Gonzales neve nyilván eleve garancia erre, másfelől pedig az állomány egyébként is alkalmas arra, amit játszani óhajtana vele. Kőkemény védelem az alapja mindennek (spanyol edző, hát persze), abból pedig futhat például Manaskov a szélen. De a már említett Lazarov is képes még győztes mérkőzésekre, és ha taktikusan csinálják, márpedig Raul nyilván mérlegel, akkor egész jó helyen is végezhetnek. Izland ellen várható a ki-ki meccs, természetesen szintén az utolsó fordulóban.
Izland
Ha Izland, akkor esküszöm, elsőre nekem még mindig Ólafur Stefánsson ugrik be, nem tudom, mikor fog ez elmúlni, hiszen megéltünk már néhány évet nélküle, de akkor is. Rögtön utána a markáns arcú gólfosó, Guðjón Valur Sigurðsson következik, és Lady Pálma csak őket követően. Az megvan, hogy a Löwen 39 éves szélsője eddig 343 alkalommal lépett pályára hazája színeiben, és 1798 gólnál tart jelenleg? Komoly, nem? Külön, külön is beszédes adatok, de átlagolni is feltétlen érdemes.
Ezen túlmenően viszont sokkal komolyabban nem látok rájuk, mondjuk egyébként sem nagyon gyúrnak rá a szövetségek az internetes megjelenésükre, de Izlandon még ehhez képest is erős a hátrány. Annyit kibogoztam, hogy Oslóban voltak játszani a norvégokkal (szintén igazolja az elméletet, miszerint az élvonal otthon készül), és ki is kaptak, annak rendje és módja szerint 31:25-re. Gondolom a csoportharmadikért tepernek majd Kiroék ellen.
Bahrein
Ööö. Őszinte leszek, annyira kiguvvadt már a szemem a sok ismeretlen karaktertől, hogy Bahreint egész egyszerűen elengedem. Nem hinném, hogy lemaradunk valamiről, hogy őszinte legyek, nézzétek ezt el nekem, aki nagyon szeretne minden fontosat tudni róluk, az olvassa ezt!
Japán
Szabadkártyával nyomulnak itt, de ez nem jelent semmit sem, legalábbis nekem az összes olyan világversenyről, ahol összekerültünk velük az rémlett, hogy mennyire kellemetlen, pattogós, ütemtelen kézilabdát tolnak, az ilyen ellen pedig mindig figyelni kell. Kellemetlen ellenfél ellen játszani ugyanis mindig kellemetlen. Micsoda örökérvényű igazság, ugye? Szívesen!
A B-ből tehát egyértelműen kimagaslik Spanyolország és Horvátország, a harmadik továbbjutó helyért viszont itt is elég nagy teperés lehet, pont, mint az A-csoportban.