No, hát ott folytattuk, ahol a németek ellen abbahagytuk. Mármint a végjátékot, merthogy az én idegeim elkészültek a végére az biztos...
Ment a körömrágás és a matek egész nap, végül a norvégok megoldották az elődöntős esélyeinket. Vagyis pont annak a nem lehetőségét. Így számunkra ma nem maradt más, mint, hogy több nyert meccsel jöjjünk haza, amit a nagyon kétarcú román válogatott ellen kellett kiharcolni. Sikerrel jártunk.
Pedig az első negyedóra alapján már izgulhattunk, hogy lesz-e innen visszaút (11-6 oda), aztán, hogy mi az öltözőben ragadtunk-e, vagy ez volt a taktika része nem tudom, de szépen lassan kezdtük felvenni a ritmust és a félidőre 17-17 lett az eredményjelző, rengeteg hajtépéssel, hogy a Neagu-Pintea páros gyakorlatilag akkor és úgy csinált belőlünk bohócot ahogy akart, mi pedig semmi ellenállást nem tanúsítottunk. Hogy vajon szándékosan-e, nem tudom, lehet az volt a taktika, hogy hagyni kell, hogy ez a duó kilője magát, aztán majd lesz valahogy, addig sem szól hozzá a többi, mindenesetre éltek a lehetőséggel, és mi úgy laza 20 percig nem akadályoztuk meg őket ebben. Nem nagyon akartak bemenni a hetesek, a kipattanók rendre elkerültek minket. Aztán a románok fáradni látszottak, szélsőinkre lehetett bármit építeni, belőtték, Lakatos is hasznos tagjává vált a támadásainknak. Az én kedvenc jelenetem megint Planétához köthető: labdát szerez, utolsóként ér vissza, majd lő egy akkorát amitől a kapus is meg a kapu is majdnem összeesik, az ő fejét meg majdnem a román védők tépik le, mi pedig a szívünkhöz kapunk, hogy tudja-e folytatni?
Naná, hogy tudta! A második félidőre beindult a henger. Háfra, ahogy eddig is, a második félidőre találta meg magát, lerohanásaink is működtek, és még az üres román kapuba is berajzoltunk egy gólt. Ekkor már 26-21 volt ide, én pedig elkezdtem álmokat szőni, hogy lehetséges, hogy 11-gyel is nyerjünk? Erre azonnal reagáltak a románok, a kisvárdai Dragut érkezésével Neaguról leesett egy kis teher, amivel élt is, és a szép 5 gólos vezetésünk 5 perc alatt a kukába ment, és már 27-26 volt az eredmény, Rasmussen nagyon okosan időt is kért. Ekkor Kiss Éva parádézott a kapuban, volt, hogy 5 másodpercen belül 3 lövést is hárított, a leendő (?) csapattársát, Pinteát gyakorlatilag kinullázva, aki onnantól kezdve, ha félni nem is félt, de nem jó szájízzel fordult a kapura. A végjáték ettől függetlenül is nyitottá vált, hisz a románok egy másodpercig nem adták fel, csak akkor mikor Neagu egy rossz lépést követően a földön maradt. Ezúton is jobbulást neki, borzasztó volt nézni! Attól függetlenül, hogy Szimónak sok köze nem volt hozzá, féltem, hogy kiállítják, de szerencsére a svéd bírók is úgy látták, hogy ez egy olyan sérülés amiről senki nem tehetett, így Planéta nem kapta meg a harmadik két percét, ami ha megtörténik, egy újabb mérkőzést nyitott volna, hisz mi a védelem oszlopát veszítettük volna el... Féltem, hogy ez minket fog jobban érinteni, de nem. Talán óvatosabban, de semmiképpen sem megijedve védekeztünk tovább, Lukács és Kovacsics is beköszönt a román kapuba, amivel elhúztunk két góllal, de annak ellenére, hogy Elisei olyat lőtt mellé, amit szerintem amióta kézilabdázik soha, és Laslo is kapufára pattintotta a büntetőjét, én még azért féltem, hogy nem lesz lefutott a meccs, hisz még ekkor is volt valami utolsó remény a románokban, de látható volt, hogy fejben szétestek. Végül az eredmény 31-29, a mi javunkra.
És ezúton köszönöm a lányoknak, a szakmai stábnak, főleg Kimnek ezt a két hetet! Hiába, valószínű ebből csak 7-8. hely lesz a maximum kihozható eredmény a 6 pont ellenére is, és valószínű ha nincs egy komplett kezdősorra való sérültünk megint, most Párizsba utazhatnánk, de ez olyan két hét volt amire én nagyon ki voltam már éhezve. Utoljára ennyire jó eb-t, ahol azt éreztem, hogy mindenki együtt van, még szegény KEB idején toltunk. Köszönöm, köszönjük, hogy újra jó és büszke érzés volt magyarnak lenni!
Bár tavaly is igazából csak azoktól kaptunk ki akik jobbak voltunk nálunk, idén most már Románia ellen azt is megtudtuk verni aki nálunk jobb, mert ez a román csapat bizony előrébb jár, az más kérdés, hogy a középdöntő során ezt egyáltalán nem sikerült kihozni.
Kicsit pihenünk, összeszedjük a gondolatainkat és lesz egy eb értékelős poszt is.
KÖSZÖNJÜK LÁNYOK!
Fotók: EHF EURO
Videó: Magyar kézilabda-válogatott facebook oldala