A tökéletes meccs. Mármint ami a Rasmussen-érát jelenti. Aki kedveli őt (mi nagyon) az azért várta már, aki pedig nem, az meg azért, hogy ez végre kijöjjön.
Nem voltam nyugodt, egyáltalán, hisz a hollandok elleni harcosság, majd a horvátok elleni alacsony színvonal alaposan megkavarta az emberben a csapatról alkotott képét, hogy most hova is tegyük magunkat. Így úgy voltam vele, hogy ez a meccs fog minket beárazni, attól pedig rettegtem, hogy csúnya verés lesz. Hát nem. Feláraztuk magunkat, nem is kicsit.
Az eb előtt mindenki úgy volt, hogy menjünk neki a hollandoknak. Jött az első meccs, tíz perc után megjött az étvágy, hogy na itt volt keresnivalónk, és azt is hittük, hogy erre készítette Rasmussen a csapatot. Nem jött össze. Akkor jött a horvátok elleni, hogy nekünk azt kell megnyerni. Meg is nyertük. De nem. Nem az volt az a meccs amit nekünk meg kellett nyerni... Hanem ez a mai. A spanyolok voltak az igazi ellenfeleink, ami bizony abból látszódott, hogy a védekezésünk szinte tökéletesre csiszolódott, támadásban pedig olyanokat húztunk amiket eddig nem láttunk.
Nem szórakoztunk, már a mérkőzés első 5 percében olyan védekezéssel és támadójátékkal rukkoltunk elő amivel nemcsak az ellenfelünket, hanem még a tv előtt szurkoló honfitársakat is megleptük. A megszokott sablonos "járatjuk a labdát aztán valaki betör" játékot elhagytuk, Háfra és Kovács nem ízlelgette az ellenfél kapuját, amint kialakult egy lövőhelyzet éltek a lehetőséggel. Tudatos egy-egyezéseket alakítottunk ki amiből rengeteg hetest tudtunk az elején kiharcolni (később én már inkább úgy éreztem, hogy a bírók nem tudják megítélni, hogy mi számít hatoson belüli védekezésnek, és orrba-szájba fújták a büntetőket mindkét oldalra), ami után hiába tolták fel picit a spanyolok a védekezésüket és próbálkoztak emberfogással, egész egyszerűen nem rémültünk meg tőlük, és ekkor még gyorsítani is tudtuk a játékunkat. Kiss Évi védéseitől az elején azt hittem a hajam kitépem, mert megint nem kis ütemkéséssel nyúlt a labdák után, de aztán kezdte meghálálni az egyre jobban összeálló védelmet, és jó összhangba került a védekezéssel, így abszolút járt neki a meccs játékosa díj. A szélsők is meghálálták ezt, jöttek is az indulás gólok, bár a legjobbat még mindig Planéta szerezte, olyan igazi Kökény Beásan, mikor valahogy halászott egy labdát, trappolt 3 védővel a nyakában, aztán az utolsó 2 méteren a védők már csak mozizták ahogy beveri. (Félidőben: 19-14.)
A második félidőben ahogy nyílt az olló, úgy kezdte egyre jobban szétszabdalni a spanyol védelmet, hátul pedig olyan masszív lett a falunk, hogy egész egyszerűen sem Pena, sem a két González, de még a minket állandóan szopató Carmen Martin sem tudott megverni, a kevésbé rutinos spanyol játékosok kedvét pedig teljesen elvettük az egyénieskedéstől. A 38. percben pedig olyan történt amire senki sem számítot: kiszámoltuk a spanyolokat!
Jöttek a cserék, amikkel szépen felhízlaltuk az eladott labdáink számát megint 15-re, de üsse kavics, itt ma minden belefért, mert annyira tökéletesen megkomponált volt ennek a mérkőzésnek minden másodperce, hogy bár ott mikor elmentünk 3 góllal kimondani szerintem senki nem merte, de már tudtuk, hogy itt bármi lesz, a mai napon a magyar csapat nem kaphat ki! (Végeredmény: 32-26.)
Hogy mi vár ránk? Sorban a norvég, német és román hármas. Miután a norvégok 0 ponttal kezdik a középdöntőt ami biztos okozott kavart a fejekben, mi pedig hengereltünk ma, kijelenteni ugyan nem lehet semmit, hisz a norvég válogatott még mindig egy másik dimenzió számunkra, de most aztán van lehetőségünk megverni őket (a holland-román párosnak gyakorlatilag elég csak egy meccset nyerni, és a norvégok elődöntős helye matematikailag ugyan nem, de szinte elszállt), attól függetlenül is, hogy ők ilyen helyzetekben mindig felszívják magukat. De rajtunk nincs már tét, továbbmentünk a csoportból, méghozzá 2 vitt ponttal, és a védekezésünk még jobb, és most már azt is látjuk, hogy mi történik ha a valós tudásunk alapján játszunk elöl is. A németek verhetőek, a románok ellen pedig nagyon szeretném, ha Szimó mezőnyből produkálna egy 8/8 mutatót. Az 5-6. hely hihetetlen, de igaz: reális.
Pénteken, 21:00 Magyarország-Norvégia
HAJRÁ MAGYAROK!
Fotók: Jozo Cabraja