Hogyha most eredményjelző nélkül kellett volna néznem ezt a mérkőzést, biztosra vettem volna, hogy szoros meccs volt, és senkinek nem hittem volna el, hogy itt 6 góllal nyertünk. Ha az elsődleges célom az lett volna, hogy szórakozzak, mintsem körmeimet rágva izguljak, hogy mi lesz velünk, könnyen lehet, hogy elkapcsoltam volna. Ha vicceskedni akarok akkor Rasmussen tényleg meghonosította a dán kézilabdát; baromi sok eladott labda, mégis sok gólos győzelem.
A horvátok részemről semmi újat nem mutattak, a kérdés inkább az volt, hogy mi melyik arcunkat mutatjuk, és hogy egy ilyen megtépázott kerettel hogyan dolgozzuk fel a hollandok elleni vereséget, ami azért láthatóan és joggal megcsapta pár játékos arcát is. Ebből kiindulva izgultam egész nap rendesen, hogy mi várhat ma ránk, de a bevonulások során olyan szélesen és gondtalanul mosolygós arcokat lehetett látni, hogy én is megnyugodtam, és jó látni végre, hogy fel tudunk már dolgozni vereségeket és új lapot kezdeni.
A mérkőzés rögtön már az első percben egy horvát kiállítást termelt, és sokat nem is kellett várni a másodikra sem. Ekkor éreztem azt először, hogy megnyugodtunk. Nem kellene panaszkodnunk ugyan, mert nyertünk, de azért én mégis megteszem; a támadójátékunk hihetetlenül kezd(ett) egysíkúvá válni, a horvátok is rájöttek arra amire a hollandok is, azaz hogy Háfrára ki kell lépni, Kovács meg mikor lendülettel megindul vagy elé állni és akkor már kész is a belemenés, vagy egy picit a felugrása pillanatában megzavarni és akkor telibe lövi a kapust. Kb. ez az ami már eléggé szemet szúr, ami persze érthető, hisz hogyan is oldhattuk volna meg ennyi emberrel ilyen rövid idő alatt a támadójátékot. Ha már a kezdősorból valakit kiveszünk és egy kevésbé rutinos játékost beállítunk teljes fejetlenség lesz úrrá. Ekkor Kovácsot végre Planéta váltotta, de mintha ez is minket zavart volna meg, mert érthetetlen okból valamiért nem sikerült sehogyan sem a jobblövő pozíciójába keverednie (talán csak pillanatokra), valamiért középre beragadt. Két-három támadásig erőltettük csak, aztán a megszokott kombinációval folyt tovább részünkről a mérkőzés. Ekkor gyorsítottuk az egy-egyezéseket amivel sikerült beállítani a stabil 4-5 gólos távolságot. (13-9 nekünk.)
A második félidő viszont már egy igazi megye II színvonalát hozta. Akkor azzal viccelődtem a hatosfal csoportjában, hogy úgy tűnik céljaink között van az is, hogy túllépjük a hollandok elleni eladott labdákat, és bár viccnek szántam, de sajnos igazam is lett, mert ezen a meccsen 17-re hízott a labda eladások száma. Még szerencse, hogy a horvátok is partiban voltak a maguk 15 darabjával. Jöttek védekezésben az adok-kapok szituációk amiből kiállítások számát tekintve a horvátok jöttek ki ugyan rosszabbul, egészségügyileg meg mi. Debelic (asszem ő volt) második lövőkar visszarántását amit Kovacsics ellen követett el én már simán pirossal szankcionáltam volna. Az elsőnél még ha nem olyan nagyon súlyos viszonylag, szemet lehet hunyni, de mikor már másodjára csináljuk ugyanazt, ott már érezhető a szándékosság. Szerencsére nagy baja senkinek sem lett, bár Kovács lesántikálása engem nem nyugtatott meg egy kicsit sem. (24-18.)
Sokszor volt olyan érzésem, hogy ugyanúgy nem tudjuk kezelni a sok gólos vezetést ahogy a kevés gólos hátrányt. Ugyanúgy megremegnek a kezek, túlgondolják és hoznak buta döntéseket a játékosok, mint mikor szorított helyzetben vannak, és egy pillanatra meg is ijedtem az utolsó 10 percben, hogy ebből még baj is lehet, mert a horvátok egy másodpercig sem akarták feladni (ezért maximális respect ját nekik amúgy, már a spanyolok ellen is ezért iszonyatosan szimpatikus csapat volt részemről), és ez a későbbiekben még okozhat bajt. Bár kétlem - de amilyen eredmények születtek eddig - remélem a hollandok nem állnak be a "torna favoritjai, akik egy meccset szeretnek betlizni" sorba és nem kapnak ki szerdán Krsnikéktől és nem kell matekoznunk, hogy mi lesz, és a spanyolok ellen játszhatunk még egy jó meccset 2 pont fejében. Viszont akkor amiket ezen bekezdésben írtam mindenképp ki kell javítani, mert sem a spanyolok, sem a többi csapat ellen nem lesz megengedett a rengeteg eladott labda. Iszonyat nagy koncentráncióra lesz szükség ha a legjobb 8 közé szeretnénk jutni. Muszáj lesz a támadójátékot átvariálni, a széleket még többet foglalkoztatni (bár itt csak Lukácsnál érzem azt, hogy a játékosok csak nagyon végszükség esetén mernek labdát adni, nem alaptalanul), a cseréknek minél hamarabb beilleszkedni a játékba.
Igazából csak a támadásainkkal vannak bajok, úgy érzem, hogy ez a védekezés amit jelen pillanatban játszunk bárki ellen elég, stabil pontunk lett végre valahára, és Blani úgy tűnik kezd egyre jobb formába lendülni. Használjuk ki.
Szerdán, 21:00 Magyarország-Spanyolország
HAJRÁ MAGYAROK!
Fotók: Jozo Cabraja