Mert másképp nem tudom jellemezni a végjátékot... Dühös is vagyok nagyon, de ne szaladjunk ennyire előre.
Meccs kimenetelétől ez független ugyan, de kicsit csalódás volt ez a csarnok, hisz a másik ág egész fasza építményekben tolja, minket meg egy hideg-rideg lyukba raktak, amiről az első gondolatom az volt, hogy ez nem egy új csarnok, hanem inkább egy régi kályhagyár csarnokká gondolása.
A kapitány meccs előtti interjúja és a lányok bevonulása szerencsére gyorsan felmelegítette a helyszínt és az én szívemet is, mert érezhető volt, hogy itt ma bármi lesz mi küzdeni fogunk.
Ez be is bizonyosodott, hisz egy rossz szavunk nem lehetett ezért. Az első gólt Schatzl szerezte egy jól kijátszott helyzettel, amire a hollandok azonnal két góllal is válaszoltak, mi elkezdtünk kapkodni, idegeskedni, majd a védekezésünknek köszönhetően megállítottuk a tapogatózó hollandokat, megnyugodtunk kicsit és 3-1 után a 9. perc végére már mi mentünk 4-3-ra. A hollandok nem nagyon találták a védekezésünk ellenszerét, ennyire tétovának még egyik belső hármasukat sem láttam, mi pedig szép lassacskán, de annál biztosabban elkezdtük növelni az előnyünket, a hollandok pedig még jobban kezdtek összezavarodni, ami köszönhető volt annak, hogy Bíró szélről meg úgy kb. mindenhonnan elkezdte kinullázni a holland támadókat, amivel rákényszerítettük Thomsen lányait, hogy lassítsanak a tempón és addig-addig járassák a labdát míg a mi védekezésünk ezzel egyre keményebbé vált. Ezt a lendületet törte meg aztán Tóth Gabi második kiállítása, amitől talán megijedhettünk mert aztán valamiért kiengedtünk hátul, ellenben érdekesség, hogy a mérkőzés ezen szakaszában annál jobban megtoltuk elöl, és emberhátrányból szereztünk szépen megkomponált helyzetekből gólt. Még teljes létszámban sem tudtunk mit kezdeni a gyors középkezdésekkel és még mindig nem értem, hogy tudtunk párszor ennyire lemaradni ezekről úgy, hogy a visszafutásokkal amúgy nem volt probléma. Végül egy túlgondolt kínaival - vagyis anélkül - nem sikerült az utolsó másodpercekben gólt szerezni, így döntetlennel fordultunk a második félidőre (11-11).
És én általában ilyenkor kezdem el rágni a körmömet, mert ezt még sokszor Rasmussen sem tudja koordinálni, tényleg érthetetlen, de mi mindig a második félidők elején akadunk meg. Hogy ilyenkor belenyugszunk-e, vagy pont az ellenkezője történik és túlhajrázzuk én nem tudom, de általában az ilyen kiélezett mérkőzéseink a második félidő első tíz percében dőlnek el. És ehhez most sajnos hozzátettek a cserék is. Nyilván muszáj cserélni, de most jelen pillanatban Bírót nem volt jó húzás lecserélni Kissre, mert olyan gólokat kapott amiket állítom Blani nem nyelt volna be. Szinte végig Kiss lába mellé pattintották a holland lövők a labdát mert elég hamar kijött, hogy oda lehet lőni, nem fog odaérni... Háfrától már megszokott, hogy az első félidőben sok rontott lövése van, sokszor csak tapogatózik, hogy aztán a góljai 80%-át a második félidőben termelje. Ekkor éreztem azt a lendületet, hogy akár roppanthattunk is volna a hollandokon mert láthatóan nem tudtak vele mit kezdeni. Planétát véleményen szerint itt fel kellett volna küldeni támadásban egy 5 percre csak, hogy legalább a hollandok védekezését megzavarjuk vele és ebből előnyt csikarjunk magunknak, és hát ártani sem ártott volna Háfra mellé még egy messziről veszélyes emberke. Itt éreztem azt, hogy ez a 35-40. perc lett volna a vízválasztó a mérkőzés kimenetelében. Planéta nem jött, Háfra megtett mindent, ehhez néha hozzátett Kovacsics és Kovács, de addigra a hollandok annyira tudták már, hogy mi már nem húzunk elő váratlant, hogy gyakorlatilag leolvasták minden gondolatunkat. Ettől még jobban megrémültünk és blokkoltunk le teljesen. A két beállós játékkal lehetett volna mit kezdeni, de Lukácstól nem volt túl jó döntés, hogy - gyanítom én - csak járatni akarta Háfra a labdát, ő pedig lendület nélkül null szögből próbált gólt lőni ami persze nem jött be és ebből megint átrobogtak rajtunk a hollandok, ekkor már Rasmussen jobbnak látta új dologgal nem próbálkozni, mert labilissá kezdtek válni az idegek. Ezt tetézték végül az érthetetlen passzok, amiket értem én, hogy az lett volna a cél, hogy gyorsítsuk a támadást, de annyira hirtelen és gyorsan akartuk megjátszani egymást, hogy végül labdaeladások tömkelegét hoztuk össze. Végén persze feljöttünk -3-ra, de hát itt már a hollandok tudták, hogy becsukott szemmel is lejátszhatják a mérkőzést, ez már zsebben van. A végeredmény: 28-25 hollandoknak.
Ahogy Misike nyilatkozta az EB előtt: ha nem akarunk extrákat mutogatni, és fegyelmezetten játszunk akkor baj nem lehet. Sajnos extrát akartunk és fegyelmezetlenül játszottunk.
Holnap pihenő, aztán hétfőn Horvátország válogatottjával csapunk össze. Most már nincs mese, ezen a mérkőzésen múlik a továbbjutás, a mai csak akkor lesz nagyon bosszantó, ha nyerünk a horvátok és a spanyolok ellen, hisz a norvégok megtették azt a szívességet, hogy az egyik lehetséges továbbjutó (németek) ellen nem visznek tovább pontokat, és ha belegondolok, hogy itt most kb. 5 percen ment el két pont... hát nem vagyok boldog, na.
Hétfőn, 18:00 Magyarország-Horvátország
HAJRÁ MAGYAROK!
Fotók: Uros Hocevar