Teljesen szokatlan, ugyanakkor abszolút elismerésre méltó újításra való törekvés volt az M4 részéről, hogy összehozta a Vranjes vs Zsiga vitát (kár, hogy megfelelő tolmácsot nem sikerült akasztani a melóhoz: Balogh Zoli, Schuch Timoti, middle back=beálló, édesfaszunk, nem akarjuk tudni, hogy mit sikerült magyarról angolra makogni Ljubo fülébe), azt már csak menet közben tudtuk meg, hogy talán még kuriózum is, a felek ugyanis látványosan először társalogtak ilyen mélységben kedvenc sportágunk, a kézilabda jövőjéről. Először. Zsiga Gyula szakmai igazgató (!!!4!4!44) vs Ljubo Vranjes, szövetségi kapitány, és 2018 van.
Baszki.
Közös poszt következik, mindenféle oka van, hogy momirCsilics kezdte, és artmooney fejezte be, de ezek nem számítanak. Nagyjából ez a szerkesztőségi közös álláspont (vagy nem is nagyjából).
Az előzményekről dióhéjban: miután fejben a tét miatt lezsibbadva kiestünk az Eb-n, a szövetség szinte már összehangoltnak tűnő, egyébiránt egészen példátlan verbális támadást indított meg Ljubo munkáját basztatva, utólag pusztán jogos kritikaként beállítva. Egyáltalán nem emlékszem olyasmire, hogy bármelyik világverseny után, vagy neadjisten sikertelen selejtező után fél órán belül már kinn legyen egy hivatalos közlemény a szövetség honlapján, a mindenkori kapitány munkáját minősítve. Ilyenkor meg szokták várni a beszámolót, nem? Na mindegy. Arra bezzeg nem veszi a fáradtságot a sportágot vezető szervezet, hogy a kurva közeli Eb-n kialakított magyar szektor legyen, mint mondjuk a dánkáknak, akiknek megveszi a szektort a szövetség, aztán maga adja el a szurkolóinak. Hogy miért fontos ez? Egyrészt, hogy a szurkoló érezze, ő is fontos, ne csak úgy ahogy esik, úgy puffan érkezzünk meg a hozzánk legközelebbi helyszínen játszó válogatottunkhoz, aztán meg küzdjünk azokkal, akik nem akarnak állni/szurkolni, vagy szimplán csak hőzöngeni szeretnének, mert csak. Basszus, ez tényleg olyan nagy kérés? Nem először merül fel ez a téma, lóvé van, nem lehet befektetni a kapu mögötti szektorba, hogy tuti legyen a szurkolás a magyaroknak, ne adj isten még azt is szavatolva, hogy csak azok kapnak oda jegyet, akik szurkolni akarnak? A klubok szurkolói tömörülései biztosan segítettek volna, de mindegy, ez most csak kibukott belőlem, nem ez a fő téma. Ugyanakkor a jövőre nézve talán végre tanulsággal szolgálhatna, ha valaki most feljegyezné, mint állandó igényt. Na.
Szóval beleálltak rendesen Ljuboba, ezt pedig Zsiga Gyula folytatta egészen konkrét észrevételekkel másnap és harmadnap. Előjött a kommunikáció kérdése, aztán meg hogy Vranjes nem használt ki minden általuk kínált lehetőséget az összetartásra, ilyenek. Bullshit. Ezerrel. Pofátlan szarkenegetés a tényleges kárfelmérés és felelősségvállalás helyett.
Aztán jött ez a beszélgetés, aminek majdnem minden szava arany. A felmerülő kérdések, Zsiga Gyula kényszeredett, zavart válaszai szemben Vranjes könnyed, csodálkozóan őszinte, kíméletlen válaszadásai különös esszenciáját adták annak, hogy mi a különbség a magyar szakma és lassan már minden más ország sportághoz való hozzáállásának. Végig is mennék szépen pontról pontra, ha nem baj, mert muszáj ezt boncolgatni, hiszen egészen elképesztő volt látni, hogy a magasról indító szövetségi vélemény hogyan esik újra és újra pofára. Házhoz jöttek a pofonért, ahogy egy kommentelőnk fogalmaz és hát ne szépítsük, pont ez történt tegnap.
Azzal a kérdéssel kezdődött a show, hogy volt-e elég ideje felkészíteni ezt a válogatottat az Eb-re. Nos már a kérdés fülére mondása közben látszódott az arcán a válasza, tipikusan magyar dolog azzal takarózni, hogy "de csak két hét volt a felkészülésre", miközben minden más országnak is pont ennyi jut, higgyük el. Kereken ki is mondta: úgy gondolom, hogy igen. A következő kérdés egész konkrétan tette fel Gyulának, hogy mire gondolt, mikor azt mondta: Ljubo nem élt a felkínált lehetőségekkel, és hát gyorsan megérkeztünk az első ponthoz, amitől menten falnak megyek. A szövetség első válasza hablatyolás formájában érkezett és minden szinten támadható: augusztusban (!!!) lett volna lehetőség 2x3 napos összetartásra, de valószínűleg nem volt olyan jó a kommunikációs kapcsolat (!!!), mert nem tudják (!!!), hogy Ljubo találkozott-e a naptárban az e napokra rögzített lehetőséggel.
Na rágjuk ezt meg közösen!
Arról van szó, hogy az MKSZ szakmai igazgatója még a mai napig nem tudja, hogy amikor lett volna lehetőség, akkor a válogatottat irányító szakvezető tudomást szerzett-e arról, hogy van ez a lehetőség? WTF?? Mégis kinek a dolga ezt közölni vele, vagy szopja ki a kisujjából? Vranjes nyilván ezt elegánsan le is csapta annyival, hogy nehéz úgy kihasználni a lehetőséget, ha nincs róla tudomása. De van itt még más is, nevesen, hogy augusztusban. Válogatott összetartást, mi? Emberek, augusztusban klub-alapozás van, ne akarjunk már spanyol viaszt szarni, nyilván a klubok nem fogják elengedni a szezon alapozásáról a játékosaikat, hogyan lenne erre alkalmas ez az időszak? Ezt mindenki tudja, aki látott már egy sportszezont közelről. A kommunikációs kapcsolatról nem működött, ez most már biztos, az viszont nem tiszta, hogy eredetileg erre gondolt-e Zsiga a napokkal ezelőtti hibakeresésében, mert szerintem nem, de erre még visszatérünk majd.
A következő kérdés is mélyebbre szánt a problémákban, mint az elsőre látszódik, valami olyasmi volt, hogy sikerült-e itthon felmérni a terepet, és hogy volt--e Dabason meccsen vagy Budakalászon. Régi vesszőparipánk már a hazai edzők képzése, ez pontosan ennek a hibás felfogásnak a lenyomata számomra. Ljubo válasza kíméletlenül őszintén hasít a stúdióban: nem, nem volt Dabason, meg a többin, miért is lett volna, hiszen napi 10-11 órát van netközelben, ahonnan mindent megtud, amit csak akar. Hallom, ahogy felhördül a magyar edzőtársadalom, akiknél az edzők továbbképzésének egyik legkedveltebb módja a meccsrejárás, akár bajnokira, akár nemzetközi tornákra. Emberek, nem ez a lényeg, értsük már meg, hogy attól nem leszel tájékozottabb szakember, ha megnézed, hogy milyen meccset játszik a Tatabánya, vagy teszem azt Norvégia. A módszereiket kell megismerni, kijelölni azt az utat, amit választani szeretnénk, és megnézni, hogy más hogy csinálja. Nem a jéghegy csúcsa a lényeg, hanem az oda vezető út. Basszus.
Kulcsmondat: "Nem túl nehéz a magyarokat figyelni, hiszen nincs meg a minőség a bajnokságban. Ha megnézek néhány meccset, akkor pontosan tudom, hogy mire számíthatok egy játékostól."
Elhiszem, hogy sokaknak fáj ez a mondat, de kurvanagy igazság. Nincsenek csodák. Nem kell ahhoz ott lenni minden helyszínen, hogy tudd, kik a húzójátékosok, nem az a lényeg, mert az tényleg csak arra elég, hogy a VIPben teszteld a pogácsákat országszerte. Viszont az INTERNET csodákra képes, és bár Ljubo nem mondta ki, mert nem ez a dolga, de én biztos vagyok abban, hogy magyar edzők egyik rákfenéje még mindig az, hogy nem használják az internetet. Na de ez egy másik téma lehetne.
Következő alap dolog: "jobb fizikai állóképesség kell a játékosoknak, hiszen 15 percet bírnak, utána elfáradnak." Nahát, ki csodálkozik ezen, tegye már fel a kezét! Évtizedek óta az történik, hogy vagy fejben, vagy lábban, de mindig, mindenhol mi fáradunk el. Erről ki tehet? Ljubo? A maga 5 hónapos magyar történetével? Vagy a komplett magyar szakma? A kérdés költői, természetesen. "Amikor a játékosok a válogatottba érkeznek, nem szeretem, ha azzal kell tölteni az időt, hogy fizikálisan felhozzuk őket. Ez egy vicc! Én akkor és ott már a taktikai munkát szeretném velük végezni." - ennyike.
Zsiga folyton tolja a kommunikációt, mint hibát, erre azért mindenképpen rákérdeznék, marha kíváncsi volnék, hogy az ő montenegrói szövetségi kapitánykodása során megtanulta a lányok anyanyelvét, hogy zökkenőmentes legyen a meló? Tényleg érdekelne, abba most bele se menjünk, hogy az angol már olyan szinten kellene beleépüljön a fiatal játékosok életébe iskolakezdéstől, hogy ilyesmi gond fel se merüljön (mint kiderült, mind a férfi- mind a női válogatott tagjai között van olyan, akinek egy időkérésnél tolmács kell, ezt szinte fel sem tudjuk fogni, annyira gáz, nehogy már azt várjuk, hogy a világ tanul meg magyarul, egyrészt, másrészt meg ilyen hozzáállással mondjuk egy külföldi szerződés, he? vagy amúgy is, egy külföldi edző oly szokatlan?). És akkor még nem beszéltünk arról, hogy más válogatottaknál ez faszipántosan meg van oldva, legalábbis nem hallotunk nyígni senkit még amiatt, hogy Sigurdsson nem anyanyelvi némettel nyert Eb-t a németekkel, meg arról is kevésszer hallottunk, hogy a Chelsea öltözőjében Conte nem tudta átadni a szív dolgait, amikor első évében bajnok lett velük, mondjuk alapvetően nem is lenne egyszerű dolga, meg általában a legtöbb edzőnek sem, mert a csapatok játékosainak van úgy 20 különböző anyanyelve. Mondhatjuk rá, hogy bullshit? Mondhatjuk. Persze az egész témát arra hegyezik ki, hogy nyilván kéne Ljubo mellé egy magyar szakember, ő meg közli, hogy nyilván nem. Mert minek. És őszintén, ki lehetne az? Nekem most talán egy jut eszembe, Konkoly Csabi, de még férfivonalon bizonyítania kell (szerintem fog).
Nagyon érdekes téma volt még, amikor Ljubo kifejtette, hogy ő már látott magyar edzéseket utánpótláskorú játékosoknak, de a védekezést ott nem tanítják, csak a támadást. A védekezéssel majd elleszünk valahogy. Hát, elvagyunk, ja. Annyira elvagyunk, hogy ott tartunk, hogy azon megy az össznépi nyűglődés (elindítva Zsigailag), hogy jaj, hívjuk vissza a vb-selejtezőkre Nallacit. Ez a műsor végén elő is kerül, hogy hát tényleg, hívjuk már vissza. Szeretnék ezzel kapcsolatban egy-két dolgot jelezni: 1. akkor is volt élet (nem is rossz), amikor Laci épp azt játszotta három évig, hogy spanyol lesz. 2. Milyen jelzést küldene ez a csapat játékosai felé, amúgy cihikailag? Nem azt jelezné, hogy barátaim, ti szarok vagytok, kell nektek A Laci? Dehogynem, és ezt Ljubo diplomatikusan ki is fejti. 3. Egy szakmai igazgatónak, aki az utánpótlásért felel, az normális, hogy az a jövőképe, hogy hívjuk vissza a velorexes játékosokat is? WTF.
Az utánpótlással kapcsolatban is elég rendesen legyalulja a szakmai főnökét (muhaha) Ljubo. Egész egyszerűen belelöki a kérdést (mondhatnánk, hogy NEKA szegezi Gyulának), hogy hol vannak a 17-18 éves tehetségek. Tényleg, hol? Nincsenek szélsők, meg ha vannak, nem tudja használni őket, mert nem tudnak indulni, hiszen legfeljebb három csapat taktikájának eleme ez a magyar bajnokságban (ugye, egész tájékozott anélkül is, hogy meccsekre járna, mik vannak; bezzeg a magyar edzői szakmai büszkén zabálta a VIP-ben a hidegtálat a vb-n, és még érezze magát mindenki megtisztelve, hogy a méltóságos szakma nem csak a magyarok meccseit nézte meg élőben). A játékosaink nem elég képzettek, még akik komoly csapatban is játszanak, Bánhidire pl. konkrétan Zsiga is elmondja, hogy hiba, hogy mindig egy kézzel nyúl a labda felé. Ugye nem Ljubo (és még csak nem is Pastor!) az, akik nem megfelelően képezték? Itt jön szóba, hogy ki hova igazol - jó pénzért ücsörög a padon, vagy a Bartóki, Faluvégi utat választja-e (vagy akár Balogh Zsoltiét, akire elhangzik a létező legnagyobb dicséret: he knows his limitations - igen, tudja, mire képes, nem vállal túl, de amit tud, azt üzembiztosan tudja). És itt Zsiga ártatlanul néz, hogy miért baj az, hogy jól keresnek a játékosok már ifiként. Azért, mert hamar túlsztárolva érzik magukat, és már mindent elértek, és nulla ambíció marad a továbblépésre. Nem is tudom, ismerős egy másik sportágból ugyanez?
Aztán előkerül a téma, hogy Ljubo és a klubedzők kapcsolata. Arra a kérdésre, hogy hányan keresték, mióta itt van, hogy segítsen, adjon tippeket, akármi, vagy csak beszélgessenek, pontosan az a válasz érkezik, amire számítunk: 0. Ugye megvan az a sztori, hogy Fergusontól azért nem kérdezett a nágy mágyár futbállszákmá, mert hát mi a faszt tudnánk tőle kérdezni. Na, ugyanezt érzem itt is. Szóval tessék elgondolkodni, hogy ez kire nézve kínos. Aztán amikor Ljubo bedobja, hogy tán jó lenne közösen gondolkodni, rendszeresen összejönni, brainstormingolni, Zsiga agyában akkora fény gyúl, amivel egy évig lehetne fedezni Észak-Korea áramszükségletét. Hát a jó életbe már, ezt nem a szakmai igazgatónak kellett volna feldobnia? Vagyis nem feldobnia: simán összeszerveznie, rendszeresen! Lassan megkérdezzük, hogy tulajdonképpen mivel is foglalkozik a szakmai igazgató, ha ezzel snem.
Na persze az elhangzik, faszán, hogy az up-csapataink milyen remekül szerepeltek már megint különböző tornákon. Csak jelezzük, hogy ez nem csak szerintünk nem járható út. Mit kell tenni végre, hogy ne csak beszéljünk arról, hogy up-ben nem az eredményeket üldözzük, hanem képezzük a játékosokat és megszerettetjük velük a sportágat? Az eredménykényszer következménye az, hogy Bodó Ricsi szinte kimondja, hogy igen, be vagyok szarva, hogy hibázok, nem azért megyek fel lőni, hogy gólt lőjek, hanem azért, hogy jaj, csak nehogy ne lőjek gólt. Rohadt nagy különbség. És itt Ljubo tágra nyílt szemekkel meg is kérdezi, hogy 24 évesen mitől fél, attól, hogy hibázik? Igen, attól, mert az van belénevelve, hogy ha hibázik, hajszárító és padozás, mert a 8 évesek is már azért mennek tornákra, hogy tornát nyerjenek, nem azért, hogy jól érezzék magukat. Persze jó érzés gólt lőni meg nyerni, de nehogy már ez legyen a mérce. És ez szüli azt is, hogy addig tudunk jól játszani, amíg nincs tét. Igen, Rasmussen is ugyanezt élte át a másik szakágban. El is hangzik a mental trainer Ljubótól. Jó reggelt.
Lehetne még ezt ragozni, akármeddig, a szövetségi álláspont szinte minden szavát szét lehetne szedni, de a legszomorúbb nem ez.
Hanem az, hogy rengetegen (igen, mi is) évek óta ezekről a dolgokról pofázunk, de persze mi csak kívülről ugatunk bele, és nem értünk hozzá (ezt nem is állítjuk, de szemünk van, meg mindenkinek, aki ezeket már elmondta). Most viszont már olyan embertől is arcba lett tolva, akinek a véleményét nem lehet lesöpörni. Innentől két lehetőség van: vagy félreállítjuk, és megállíthatatlanul robogunk tovább az elmagyarfutbalosodás útján, vagy végre hallgatunk a nálunk okosabbra.
Kíváncsian várjuk.