Tegnap a 44. perctől kapcsolódtam be, és ugyan már megnéztem azóta a teljes mérkőzést, de annyira kettévált az első 44 és az utolsó 16 perc (utóbbi javára), hogy ragaszkodnék a végjátéktól kapott érzésekhez
Negatív benyomásaim:
- figyelmetlenségek. Főleg a gólra-gól szituációk miatt. Az egészben az volt a fura, hogy mikor -3-4 gólnál jártunk akkor annyira felhúztuk a védelmet, tördeltük a csehek játékát, hogy 5 perc alatt lőttünk ötöt, ezzel fordítottuk a mérkőzés állását, és ott mintha megelégedtünk volna ezzel. Ebből fakadtak a fentebb említett helyzetek. Elmentünk kettővel, kaptunk egyet. Egy sikeres támadás után megnyugodtunk, a csehek meg gyors középkezdésből átrohant rajtunk.
- a lengyelek ellenit még nem láttam, de úgy tudom, hogy hasonlóan a csehek ellen, ott is a végefelé már eldőlt, hogy ki nyeri a találkozót, mégis felhoztuk az ellenfelet. Nyilván tök mindegy hány góllal kellett nyernünk, nyerni kellett ez a lényeg, de a csehek ellen voltak egészen buta megoldásaink az utolsó percekben (ami gondolom lengyeleknél is meg volt), amiket én mégis úgy gondolom jobb lett volna tegnap kiküszöbölni, mert holnap ezek nem férnek bele. Itt leginkább Kovacsicsot nem értettem (talán az utolsó percben?) mikor +2-nél egyenesen rárontott a falra, labdaeladás is lett belőle. Még a társak is értetlenkedve nézték, hogy ezzel most mit akartunk? Ennél a szitunál kontráztak és jöttek fel Luzomováék -1-re.
Pozitívumok:
- Zácsik a levlistánkon nem hideget-meleget, hanem inkább hideget (nagyon hideget) kapott tőlünk. Örömömre úgy tűnik, hogy végre áttört a gát, és nem mondom, hogy klasszis formát mutatott volna tegnap, de határozottan jobbat, mint eddig, az 5. gólja pedig akkorát szólt, hogyha nem ültem volna, hanyatt esek. Iszonyatosan kellenek az átlövések.
- Mészáros játéka elöl-hátul.
- szélsőink
- kapusok.
- a negatívumoknál felsorolt gólra-gól szitukat és az utolsó másfél percet leszámítva végig koncentráltan játszottunk. Nem nyerték volna meg a csehek, amikor kellett erőt demonstráltunk rajtuk. Maradt még bennünk.
És igazából ennyit lehet kiemelni a csehek ellen. Nyilván presztízs meccs volt, leginkább nekünk a tavalyi nyitány miatt, de ahogy room kolléga mondta (itt is megköszönöm neki a beugrást) csak egy csoportmeccs volt az 5 közül, aminek örülni kell, nyilván, de ma már semmit nem számít.
Nyolcaddöntő
Eddig igazából teljesen az a forgatókönyv valósult meg, amit Rasmussen ha ki nem is mondott kerek-perec, de éreztetett velünk; norvégok és svédek ellen megpróbáljuk, de nem szakadunk meg, ha megy, megy, ha nem, akkor nem. Tudtuk, hogy a lengyelek és a csehek is ránk készül, az első kettőből az egyik (norgék) túl nagy falat lett volna, felesleges erőkifejtés, a második (svédek) meg nyerhető ugyan, de ha őket megverjük és ezzel kifingunk az utolsó két mérkőzésre akkor teljesen felesleges volt minden. Így hát maradtunk annál a tervnél, hogy lengyel-csehek ellen adunk ki magunkból, ha mindent nem is, de annyit igen, hogy győzzünk. Csoportharmadikként zártunk, ami előzetesen elvárás volt, de annak fényében ahogy kezdtük a tornát kifejezetten hízelgő, ha jól számolom 12. hely lehet a legrosszabb ahová kerülhetünk. De ne kerüljünk! Holnap a franciák jönnek. Rasmussen erre is felkészített minket, hogy a legjobb 8-ba jutáshoz a francia-román kettősön vezet az út, igazából mindkét ellenfél ugyanolyan erősséget képvisel, csak más stílust. Én a magam részéről talán picikét a románoknak jobban örültem volna (de tényleg csak egy picikét), így még azt is felvetettem magamban, hogy jobb lenne kikapni a csehektől, azt menjenek ők a darálóba Pineauék ellen, de nem, jó ez így, a túltaktikázás (lásd a spanyolokat, akik mindenáron elakarták kerülni Lundéékat) visszaüt.
Hogy mit kell tennünk holnap? VISSZAFUTÁS, VISSZAFUTÁS, VISSZAFUTÁS és a hatékonyság kedvéért mégegyszer VISSZAFUTÁS! Egy darab francia meccset nem láttam, most már nem is fogok, de a környezetem egyöntetűen azt mondta, hogy kicsit mintha elmaradnának a várttól, nem túl meggyőzőek, de minket atomjaira fognak szedni ha nem növelünk a sebességünkön nagyon gyorsan. Én magam már csak annyit tehetek, hogy ránéztem a statisztikáikra és elkerekedett szemekkel néztem, hogy 9 méterről összesen 13 darab gólt szereztek (igaz, kicsit nehezebb ellenfelek ellen, mint amiket mi kaptunk) ami 39%-os hatékonyságot jelent, ami eléggé meglepő számomra, ellenben 35 darab lerohanást hajtottak végre a 47-ből, Úgyhogy újból: VISSZAFUTÁS! Ez nemcsak Rasmussen első magyar, hanem a holnapi nap egész jelszava lesz.
A védekezésünk ha összevetjük a két csapat adatait - bár a számok nem hazudnak, de megtéveszthetnek - nekünk jobban megy, 18 labdát csentünk, 14-et blokkoltunk, náluk előbbi 10, utóbbi 17 - de ezt tényleg csak érdekességképpen írom, leginkább amiatt mert magunk részéről tűnik ez egészen jónak, annak ellenére, hogy közel sem így éreztük, láttuk. Kulcsfontosságú lesz még a kapusaink formája, illetve egy nagyon jól működő hatosfalas védekezés, ahol nem lesz megengedett a lábbal való lemaradások és az ütemkésésből fakadó mez- és visszarántások sem. Elöl egyértelműen a széleinket kell foglalkoztatni. Ne feledjük, hogy eddig ezen a vb-n is ez az adunk. Az elmúlt tíz évben a magyar válogatott olyan szinten nem használta a szélsőit, hogy az ellenfelek fel is adták mára az ellenük való védekezést, látszódott a norvégokon is a felkészülési tornán és itt a vb-n is, hogy nem számítottak tőlünk onnan gólokra - pedig bizony más csapatokat ott levédekeznek mindig. Nyilván Krumbholz most már erre számítani fog, de Schatzl és Bódi jelenleg olyan formát mutat (utóbbitól meglepő ez nagyon, hisz volt a héten egy nyilatkozata ami kivert pár biztosítékot, és ilyen nyilatkozatok után a játékos még rosszabb lesz, de nem, Bódi ettől méginkább felszívta magát) hogyha nem is lőnének most 14 gólt egy meccsen, akkor is tartósan figyelniük kell rájuk, ami nekünk segíti a belső hármasok hatékonyságát, hisz minden bizonnyal - tök jogosan, mert nagyon nincs nálunk kire kilépni, hacsak Zácsik nem fejeli meg holnap a tegnapi teljesítményét - zárt hatost fognak védekezni.
A csehek ellen említettem Mészárost. Na mármost, lett vele ugyan valamiféle beállós játékunk, de mégsem. Ez a posztunk is most kicsit sötét ló lett az ő beállásával, mert eddig sajnos a másik két beállósunk nagyon sok mindent nem tudott hozzátenni (bár Kisfaludy mintha kezdene ébredezni), de Mészáros kezdi elvonni a hármasok figyelmét, amivel meglephetjük a franciákat. És ebből már tovább is szőném a szálat, amit igazából kiakartam hozni az egészből; hogy igazából rohadtul nem lehet ránk készülni. Nem lehet már tudni, hogy Klivinyi, Zácsik és Kovács mikor hoz egy jó lövőformát (van bennük még szerintem tartalék), és még sok játékosunktól nem tudjuk, hogy mit várhatunk (főleg Zitától elöl, bízom benne, hogy holnap debütál csak igazán ezen a vb-n), mert a nagyon jó rotáció végett valakiből pont annyi jött még csak ki amennyi kell, valakiből meg semmi, valakiből meg még nem minden. Ebből kiindulva ha kiesnénk, bennem iszonyat hiányérzet maradna, mert úgy gondolom, hogy maradt bennünk még szufla, úgyhogy lányok légyszi, verjük meg a franciákat és legyen még legalább egy meccsünk!
Játék a számokkal, avagy: a statisztikák
Ha elnézegetjük a statisztikáinkat, akkor a 81 asszisztunk eléggé egyértelművé teszi, hogy bizony a támadások szekerét a többirányítós játékunk hajtja. Labdaeladások számát nézve sem vagyunk annyira rosszak, a 16 továbbjutóból (hozzájuk viszonyítom magunkat minden statban) nálunk csak a dánok, románok, montenegróiak és a svédek adtak el kevesebbet. Átlövésből bőven van hova fejlődnünk, a középmezőny sereghajtói vagyunk a magunk 27 góljával, viszont most jön a dobpergés: szélről a mezőnyben mi vagyunk a második legjobbak (Japán előz meg ebben minket) a nem szerény 32 darab gólunkkal! Ez azért szívet melengető érzés számomra. A lerohanások már annyira nem, de ahogy elnézem ebben nincs középmezőny. Csak hatékony és kevésbé hatékony lerohanások vannak, mi az utóbbiba tartozunk.
Védekezésben egészen jók vagyunk, legalábbis amit a számok mutatnak. Labdaszerzésben a legjobbak között járunk, a sáncon van mit javítani, de ez is pozitív csalódás, ha csak a számokat nézzük, mert jóval borzasztóbbnak gondoltam volna a helyzetet. Kiállítások számában viszont abszolút visszük a prímet, összesen 50 percet voltunk emberhátrányban, ebből egy piros lapot is ért.
Kapusaink 32%-os hatékonysággal védenek, ami jó. Ami meglepő, hogy 53%-os hatékonysággal fogjuk az átlövéseket, ami pedig kirívóan jó, hogy a legtöbb hetest mi védtük ki, 35% itt a teljesítményünk, ami 7 védést jelent. Lerohanások ellen már annyira nem jól dolgozunk, 18-ból kettőt fogtunk meg.
A legjobb játékosaink idáig a szélsőink: Schatzl és Bódi. 18-18 góllal vezetik a háziversenyt. Schatzl töltötte el a legtöbb időt a pályán (3:48:57) ami érthető, hisz egyedüli balszélső, viszont ez akkor is nagyon sok. Úgy gondolom, hogy őt bizony pihentetni kellett volna Argentína ellen, Kovacsicsot is (3:32:16). A többiek között szépen eloszlott a játékidő, már nem 8-10 játékosunk játszik orrvérzésig.
Szóval ezek alapján nagyon szégyenkeznivalónk nincsen, úgy gondolom ha holnap kiesnénk, akkor sem a helyezés fájna, hanem leginkább az, hogy nem lesz több meccsünk, és ahogy fentebb írtam; úgy érzem van még bennünk szufla egy 7. vagy akár 8. mérkőzés erejéig is. Úgyhogy ismételten kérünk titeket lányok, hogy verjük meg holnap a franciákat!
Nyolcaddöntős tippek:
Szerbia-Montenegró (2): úgy gondolom, hogy hiába a szerb csoportgyőzelem, azért a tétmeccses rutin bőségesen Bulatovicsék felé billenti a mérleg nyelvét.
Magyarország-Franciaország (2): lássuk be, ők a párharc esélyesei, de egyáltalán nem verhetetlenek, bennünk pedig ahogy már sokszor írtam, úgy érzem van még szufla.
Németország-Dánia (2): hazai pályát tekintve egyértelműen a németek, de erőviszonyok alapján a dánok.
Svédország-Szlovénia (1): Szlovénok már a franciáknak okoztak meglepetést, de szerintem kevés lesz a svéd hengerhez, ami láthatóan tegnap beindult.
Oroszország-Dél-Korea (1): ha jól emlékszem az utóbbi években sokszor kerültek össze nyolcaddöntőkben. Nagyon meglepne, ha a koreaiak jutnának tovább.
Románia-Csehország (1): nem lesz egy sima győzelem szerintem, még akár meglepetés is születhet belőle. Luzumováék nem fogják könnyen adni magukat.
Japán-Hollandia (2): Grooték kezdenek felébredni, amit a németek agyonverésével is jeleztek, bár ha a japánok azt hozzák amit az oroszok ellen, és ezt még ráadásul 60 percig is, akkor nívós kis meccs kerekedhet belőle.
Spanyolország-Norvégia (2): ugye a tegnapi spanyol-szlovén leginkább arról döntött, hogy Penáék biztosan elkerüljék Norvégiát. Szar szitu volt ez, mert biztos egy másodpercre átfuthatott a fejükön, hogy akár a svédek legyőzhetik a szomszédjaikat, de a szlovénok elleni második félidőben szerintem úgy számoltak, hogy ez talán nem történik meg. A győzelem sajnos pont Norvégiát hozta.
Holnap 17:30-tól pedig mindenki drukkoljon!!!
Képek: Kovács Anikó/MKSZ