Nyerjünk ma, és akkor van egy fél évünk felkészülni Polskára

Tegye fel a kezét, aki tudja, hogy mit akartak kinn az oroszok! Mondjuk én a kollektív hisztit sem értettem, amit a Sport1-től kezdve a hétköznapi kommenteken át találtam a kinti meccsel kapcsolatban. Én tök örültem, sőt egyenesen elégedett voltam. Hogy miért?

Hát mert az én szememben az történt, hogy Talant megint kivitte a fiatalokat, és nem volt szégyellős használni is őket. Ezt pedig kizárólag úgy van értelme csinálni, ha utána teliberakja, hogy nem kilenccel nyerünk, hanem csak 4 góllal. Nem is értettem azt a hozzáállást, hogy így vagy úgy leadjuk az előnyünket, hát WTF. A meccsen jelentkező legnagyobb különbség rohadtul nem az a szám, amivel adott csapat jobb a másiknál, ez azért remélem mindenkinek tiszta.

Magabiztosan, a meccset végig uralva nyertünk Oroszországban, ahol játszott szinte mindenki, akinek kellett. Ez a csapatépítés ideje, most fel kell építeni a fiatalokat, meg kell találni a helyüket a csapatban, ráadásul úgy tűnik, hogy fél lábbal már Eb-n vagyunk, szóval na. Értékeljük már kicsit azt, amink van. A portugálok elleni első meccs óta határozottan előrefelé haladunk, ezt azért mindenki láthatja, annyi fiatal volt ezen a szinten kipróbálva, mint az elmúlt 6-8 évben összesen, összjátékperceik számának fényében pedig összehasonlíthatatlanul jobban állunk, mint szinte valaha. Aki ezt nem látja, az nem akarja látni, szerintem ez van. Úgyhogy lehet hangosan fikázni a külföldi edzőket, csak erre lassan érvek nem maradnak. Ráadásul aki akar, az tanulhat is tőlük, és szerencsére akad, aki akar.

Mára hasonló pörgetést várok a padtól, mint a kinti meccsen, keressük csak meg a működő felállásokat, többet is, az sosem baj, mert bizony a kijutáson túl ez most a fő cél ennek a válogatottnak.

Hajrá mogyorók, remélem azért némi szurkolás lesz ma.