Lassan rajtolunk, én pedig az előző évekhez hűen kirántok magamból egy elmélkedős posztot... Aki ismer az tudja, hogy ilyenkor a világot keblére ölelő kis holdkórosként öntöm magamból a hurrá optimizmus hangulatát (sokszor túlzóan is), de idén ez most egy picit megváltozott. Ennek biztos oka lehet az is, hogy magamban mindig titkon dobogós helyezéseket vártam, de minden évben egyre távolabb kerültünk tőle, idén meg még az is rátett, hogy a Møbelringen-kupát leszámítva nem volt egyetlenegy olyan értékelhető mérkőzésünk (erről senki nem tehet, így jött ki, VB évében mindig sokkal lagymatagabb a női mezőny), ahol láthattuk volna a csapat fejlődését. A Møbelringen-kupa előtt ugye hangot adtam annak, hogy beálltam a fanyalgók sorába, és volna pár kérdésem szövkapunkhoz. Most jelenleg az a vevő vagyok aki a kosarával félig áll be a sorba, nem egyértelművé téve a mögötte állóknak, hogy kitart az egyes kassza mellett, vagy átrongyol gyorsan a ketteshez... Kaptam válaszokat, némelyikkel meg is győzött, de mégis káosz uralkodik a fejemben. Mivel győzött meg? Azzal, hogy idén most jól válogatta össze a csapatot. Bár én a bő keretből hiányoltam pár játékost (Szalait irányítóba mindenképpen, vagy éppen Termányt ballövőbe), de lássuk be, reális esélyük nagyon nem lett volna a kiutazásra. Féltem, hogy Tóth Gabit padoztatni fogjuk, de nem, mert tényelegesen számol vele Kimünk, amivel engem megnyugtatott, hogy így eggyel nő a támadásra bevethető játékosaink száma. És akkor Háfrát még nem is említettem... Tényleg tartottam attól, hogy amit mondott róluk csak egy szokásos bullshit, és itthon marad mindkettő, de szerencsére nem, tényleg komolyan gondolja az ő beépítésüket a válogatottba. Amivel viszont nem győzött meg, az pont amiről ő áradozott; hogy fejben nagyon erősek vagyunk. Nem tudom, ezt én így ennyire sajnos nem érzem. Vannak ugyan jelek, hogy végre elindultunk egy irányba, és pont ezen a hétvégén láttuk, hogy nem akarjuk feladni a mérkőzéseket ha nem megy, de ne feledjük, hogy a tavalyi eb-n is akkor kezdtünk belelendülni a játékba amikor már tök mindegy volt. És még mindig követünk el buta hibákat, ami azt mutatja, hogy fejben még azért van hova fejlődnünk, bár ez inkább játékosokra bontva szól, ami meg nem a kapitány sara, ha valaki fejben megrekedt. Ezek miatt abszolút nem is tudom belőni magunkat, hogy hova tartozunk. Valós képességeink alapján legjobb hatba beférünk, de első blikkre továbbra is tartom a 9-11. helyet. Bár nyilván egy vb lebonyolítása teljesen más, mint egy eb-nek, hisz ott minden mérkőzésen kell jól játszani, ha nem nyered meg a csoportot akkor nagyon minimális esélyeid vannak az elődöntőre, míg a vb-n igazából csak egy célod van a csoportban: abból továbbjutni. Igen ám, de ahhoz nagyon is ismerned kell magadat. Tudnod kell magadról azt, hogy a (leg)élesebb szituációkban (ez legyen az egyeneskiesés mondjuk) kell a legjobban észnél lenned, egy pillanatnyi megingás, bizonytalanság már rögtön lebéníthat, és ha az úrrá lesz rajtad, úszott minden... Rasmussenről elmondhatjuk, hogy ő ennek a specialistája. A Bukaresttel is úgy nyerte meg a BL-t, hogy igazából nagyon senki sem várta még csak azt sem, hogy F4-ba jut, hisz a Rosztovot akkor mindenki erősebbnek vélte, és mégis, éppen egy góllal, de kiütötték őket, a legjobb négyben meg maximálisan kihasználva az esélytelenek nyugalmát - és az Eto fáradtságát - behúzták a BL-győzelmet. Lengyelekkel is valahogy így történt, ugyan ott nem lettek érmek, de annak a lengyel csapatnak tényleg az a két elődöntő volt a csúcs, a maximum. Bízom benne nagyon, hogy Rasmussen a mieinkből is kihozza a maximumot, és akkor járatjuk magunkat a csúcsra amikor a legjobban kell.
Mivel vb lesz, ezért úgy illik, hogy az előző vb-hez mérjük magunkat. A 2015-ös válogatott erősen átalakult, nemcsak a padon, de a pályán is. Abból a csapatból Kovacsics, Szöllősi-Zácsik, Görbicz, Bódi, Mayer és Bíró van csak, és talán-talán a nyolcaddöntőre Szucsánszki, nagyon halovány eséllyel még Tomori. Hogy a játékunk mit változott azóta? Na, az már komolyabb fejtörtést okoz. Rasmussen igazából másfél éve dolgozik velünk, 2016 első felét ugye a Martin-Elek páros magára vállalta (azért én kíváncsi lettem volna, hogy abból a duettből mi sült volna ki), így jószerivel - és kis túlzással - a repülőtérről esett be a válogatottal az eb-re. Láthatólag akkor nem mert hozzányúlni a bejáratott kerethez, minimális szinten változtatott csak, és igazából ott sem önszántából, hanem mert teli voltunk sérültekkel. Most ő válogathatott, bár a sérülések és a játékosok formaingadozása most is bőkezűen bánik vele, úgyhogy ezen a vb-n sem fogjuk igazából megtudni, hogy mi lenne ha a legerősebb formájában dolgozhatna a válogatottal.
No, és akkor most fussunk át a posztokon
Kapusok: itt most nem érzem azt a lendületet amit mondjuk tavaly, vagy tavalyelőtt. Bár egyetértettem a Bíró-Janurik párossal, de úgy látom, hogy Janurik valahogy nem kapta/kapja el a fonalat, és a távolról eleresztett lövésekben annyira Bíró sem jó. Most azt mondanám, hogy lehet Kiss Éva jobb lenne, de zónákból érkező lövések miatt egy Szikora még jobb.
Balszélső: Schatzlnak egyedül kell megoldani ezt a posztot többnyire. Gávaival kapcsolatban az lett amitől féltem: hiába készült együtt már jó ideje a válogatottal, a mérkőzéseken rendre a lelátóra szorult, a Møbelringenen meg az idegesség lett úrrá rajta, ami teljesen normális, ha valaki jó ideje vár a debütálásra. Úgy érzem, hogy Gávai Szonját nem ismertük meg, mint válogatott kézilabdázó. Ettől függetlenül jó döntést hozott szerintem Rasmussen. Középen jelenleg a Görbicz/Kovacsics/Tóth hármas plusz Háfra az akik tudnak egy átlagot hozni a meccseken, egy olyan átlagot ami alá nem mennek (mondjuk Kovacsics Korea ellen talán élete legrosszabb meccsét játszotta), baromira kell minden bevethető ember középre, ennek az áldozatául esett most a balszélünk. Amúgy meg úgy gondolom Nadine pihentetése nem fog problémát okozni, Görbicz és Kovacsics simán tehermentesíti azt a posztot, és Klivinyi is megfordult már szélen.
Balátlövő: itt már annál nagyobb bajok vannak. Klivinyinél és Szöllősi-Zácsiknál úgy érzem sokszor, hogy meglövik a maguk 4 gólját, és ezzel igazából kész is. Sokkal többet várok tőlük, mint amit eddig mutattak. Jó lenne ha Háfrát nem jobblövőként foglalkoztatnánk első sorban, hanem ezen az oldalon.
Irányító: rendben vagyunk szerintem. Kovacsics első számú karmesterré léphet elő, igazából nagyon örülnék neki, ha Tóth Gabi is irányítana, lehetőség szerint minél többet, mert bár nem volt rossz jobblövőnek, de a kapura sokkal veszélyesebb ő középről, a gólpasszai is kelleni fognak.
Jobbátlövő: a baloldalnál is rosszabb a helyzet. Kovács nagyon formán kívül van, ez már a Kohásznál is látszódik egy ideje, nagyon bízom benne, hogy úgy lesz mint tavaly; a mérkőzések második félidejére felpörgeti magát és javul a formája. Ha nem, akkor nem tudom mit fogunk csinálni. Jobb lett volna Møbelringenre vinni Kiss Nikit is, és kicsit versenyeztetni ezt a posztot.
Jobbszélső: talán a legerősebb posztunk. Bódi a rutinos klasszis (engem egyre jobban emlékeztet Lovászra), és Lukács a feltörekvő tehetség.
Beálló: újabb gyengepontunk. A három beállónk tesz ki kb egyet. Mészáros úgy gondolom, hogy fejlődött, tavaly elképedve láttam mikor a Metz elleni meccseken rendre ő ért vissza elsőnek védekezni, és tartja a formáját olyan szinten, hogy érződik rajta, hogy szeretne fejlődni. Elöl-hátul is már többet tesz hozzá a csapat játékához, az egyetlen bibi vele kapcsolatban csupán csak a mozgása. Kisfaludy idén nem győzött meg. Sajnos nem az a fajta beálló, aki segítené a lövők munkáját. Zárni nem nagyon szoktam látni, az utóbbi időben labdát is alig kap, bár tény ami eljut hozzá azt bevágja, de van, hogy annyira eltűnik a pályán, hogy abszolút fel sem tűnik a jelenléte. Mayer megérkezésével ez talán változik, és többnyíre csak védekezésben lesz komolyabb szerepe. Mayernél meg most nem érzem azt amit mondjuk pl. két éve, bár tény ha ő a falba kerül egyből nyílnak a folyosók, két védőt azonnal leköt, így az átlövőknek is nagyobb teret ad.
Támadásainkról
Egyelőre csak finomkodtunk a múlt hétvégén, látszódott, hogy középen a gyors keresztbejátszásokkal akarunk helyzeteket kialakítani, és Rasmussen elég jól észre is veszi, hogyha nincsen átlövőnk akkor az irányítóinkkal kell minél gyorsabb kézilabdát játszani és a betörésekre apellálni. Ami viszont nagyon láthatóan kijött és aminek én nagyon-nagyon örülök: van szélső játékunk!!! Ez láthatóan teljesen meglepte az oroszokat és a norvégokat is, mert nem is nagyon emlékszem olyan pillanatra amikor letudták volna védekezni a szélsőinket, annyira hozzászoktak ahhoz, hogy a magyarok onnan teljesen impotensek az utóbbi években, hogy láthatóan fel is adták ott a védekezést. És ami még ennél is nagyobb pozitívum, hogy végre olyan szélsőink vannak, akik be is merik vinni a labdákat, nem ijednek meg, és választékos a lövő repertoárjuk is.
Védekezésünk
Szellős, még mindig, bár láthatóan már van koncepció, és meri használni Kim a játékosokban rejlő lehetőségeket. Itt leginkább Szöllősi-Zácsik hármasban való védekeztetésére gondolok, és nem a klasszikus értelemben vett módon. Évek óta figyelem, hogy Szekeressel mennyire jól dolgoznak együtt. Szekeres mindig a vonalon marad, Szöllősi-Zácsik pedig előre lép szaggatottig. Szekeres az oldalról jövő játékosokat faultolja vagy a beállóst takarja, Szöllősi-Zácsik pedig a faultolt játékosok labdáját kapja így le rendre. Az egyetlen negatívum ezzel kapcsolatban az, hogy Szöllősi-Zácsik kondija ezt sokáig nem bírja...
Kettesekből kemény hiány van, Szucsánszki kiesésével egyedül Kovacsics maradt meg egyetlen épkézláb kettesnek. Anno még Tóth Gabi volt biztató, de mostanság – gondolom sérülésének köszönhetően – mintha megrekedt volna, és a kevesebb játékidő Érden sem nagyon segíti őt az előrelépésben. Széleken nem tudom, hogy mi védekezünk-e jól vagy csak az ellenfelek nem adogatnak oda labdát, de az elmúlt időszakban mintha onnan nem kapnánk már annyi gólt, mint régebben.
A nyitott védekezésünkre pedig nagyon kíváncsi leszek, mert én eddig nagyon nem vettem észre, hogy nekünk ilyenünk van (pár perc erejéig az eb-selejtezőkön Görbiczet valóban láthattuk nyitottat védekezni), de Rasmussen azt mondta előrukkolunk vele. Ebben az esetben remélem Schatzl lesz a zavarónk, vagy legalábbis Lukács, de mindenképpen olyan aki esetleges indulásnál azt hatékonyan végre is tudná hajtani.
Mit várok?
Változó. Hol legjobb hatot minimum, hol 9-11. helyet. Amit mindenképpen látni akarok, az az, hogy egy egységes, homogén csapatot lássak végre, kevesebb megingással, stabilabb játékkal, sok küzdéssel. Ha nem jutnánk nyolcba, de ezek megvannak, akkor is már sokkal-sokkal elégedettebb leszek, mint az elmúlt években. De azért osztanám Kim véleményét; ő nem szeretné otthonról nézni a helyosztókat, én meg azt, ha jövő hétig tartana csak a vb...
HAJRÁ LÁNYOK!!!