A norvégok az utóbbi években elképesztő építkezésbe kezdtek, hogy megpróbálják lemásolni a csajok sikereit, és hát mit ne mondjak, elég durván látszik a fejlődésük. A vébé előtti KP-ban azon morfondíroztam, hogy vajon az a tavalyi lengyelországi teljesítmény egy kifutott eredmény volt-e, vagy ezt lehet tőlük mostanság várni. Talán most már kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy utóbbi. Pedig ide az IHF szabadkártyájával jöttek.
Ezen a vébén egyértelműen az egyik legstabilabb teljesítményt tolják Béláék, a franszoák és talán hangyafasznyival a svédek után, az első meccsükön a lengyeleket, következőn a ruszkikat verték elég magabiztosan, aztán jöttek a franciák (akik után másodikak lettek a csoportban), majd rengeteg gólt termelve agyonverték csóri brazilokat és a Carlos vezette japókat. Az egyenes kiesésesben Kiró Macedóniáját csapták tarkón egy tizessel, ami a második legnagyobb különbség volt ebben a szakaszban - a legdurvábbat a már említett Svédország produkálta szerencsétlen beloruszok ellen - és most jövünk nekik mi.
Lehet, hogy Berge nem néz focit, vagy csak nem babonás, nem tudom, de remélem tényleg őszintén gondolja, amit mondott, hogy bőven elég ez az idő nekik belőlünk felkészülni, mert akkor lépéselőnybe kerülünk. Pedig nincs mire lebecsülnie bennünket, ha megtekintjük a fenti, sportsztatisztika által összeállított örökmérlegünket, egész vidám kép tárul fel. Döbbenetes, hogy tétmeccsen és felkészülésin is ugyanaz a helyzet, mindegyik opcióban 14 meccset toltunk ellenük, ebből 9 győzelem mellett 1 egál és 4 szopacs van. Az nem rossz, maradjunk annyiban. Kevésbé tetszik az a tendencia, hogy utoljára egy felkészülésin kaptunk ki tőlük Ovideoban, előtte pedig a dán Eb-n toltunk egy ikszet.
De ez mind most pontosan annyira nem számít, mint ahogy a dán-meccs előtt sem számított a realitás, tilos tehát ilyesmivel foglalkozni. Vasárnap mi hajtottuk végre a bravúrt, viszont egy esetleges norvég továbbjutás jelen pillanatban még csak nem is borítaná fel a papírt. Ez a meccs nálam hajszál pontosan fifty-fifty. Minden azon múlik, hogy ki lesz jobban észnél abban a hatvan percben. Borzasztóan nehéz lesz, de nem lehetetlen.
Két fontos dologot figyeltem ki nagyon a vb-s statisztikákból, egyrészt, hogy szarabbul lövik a heteseket, mint mi, váháááááá, ez már önmagában nagyon jó hír, az viszont már jóval ijesztőbb, hogy a kapusaik elég komoly számokat tolnak, Christensen 43%, Bergerund 33%-on áll jelenleg, kettőjük közül utóbbi védett többet eddig. Sagosen mellett a szélsőik durvulnak, mindketten 80% fölött használják ki azt a rengeteg helyzeteiket, csak annyit mondok, hogy hat meccsen legalább hatvan gólt lőttek ők, szóval na, Bjornsenre és Jondalra nem árt majd bazira odafigyelni. És persze a norvég válogatott továbbra is szinte megkerülhetetlen pillére veszprémi szívünk kedvenc Bélája, aki a huszonéveseket megszégyenítő módon termeli a gólokat (5 az átlaga), nem is akárhogy védekezik hármasban, és nála többet csak a két említett szélső és Bergerud volt játékban. A két jellemzően norge meccset megynerni is képes poszt mellett lövőben sem szarok, Espen Lie Hansen, Tonnesen meg Tangen simán hozzák az átlövéseket, és hát Sagosen nyilván bárhonnan veszélyes. Az van tehát, hogy meglehetősen komplex csapat alakult ki Norvégiában, egy újabb tökéletes meccs kell ahhoz, hogy leggyőzzük őket.
De mikor, ha nem most? És kit, ha nem a norvégokat?
Egy ekkora meccs után, amekkora a dánok elleni volt nem szabad beszarni, akárki is az ellenfél. A legkomolyabb fegyvertény nem az olimpiai bajnok elleni győzelem ténye, hanem a mikéntje volt, ha pedig egyszer meg tudtuk azt csinálni, akkor meg tudjuk ma is oldani. Nagyon régen láttam olyan meccset magunktól, amelyiken ennyire kevés hiba volt, amelyiken ennyire tudatos és fegyelmezett lett volna az előzetes taktika betartása, amelyiken a CSAPAT ennyire együtt volt. Elképesztő például, hogy egy pillanatig sem vezettek a dánok. Ezt pedig nem fújta el a szél, ez ott van bennetek ma is, srácok!
Úgyhogy jöjjön az öt dolog, ami miatt nyerni fogunk.
1. Nem azt mondom, hogy ha ezt nem csináljuk meg, akkor semmit nem ér a dán-verés, mert dehogynem. Azt a tökéletes meccset már senki nem veheti el tőlünk. A kötelező tehát megvan, az előirányozott legjobb nyolc kipipa, bla-bla-bla, baromi nagy előrelépés már ez is a közelmúlt eredményei után (katari semmi, lengyel beégés, riói nihil), viszont itt van egy lehetőség, hogy még többet érjünk el, mint a jólszereplős szokásos, ezt át kell éreznie mindenkinek, ne hagyjuk jóllakatni magunkat, tegyük össze ezt a meccset is olyan vasárnapira.
2. A norgék baromi erősek ugyan, de nem az a verhetetlen kategória, mint aminek a franciák tűnnek.
3. Bélát imádjuk ugyan, de egymás ellen sokkal többször láttuk szomorkodni, mint örülni, és ennek bizony már hagyománya van. Ne zavarjuk össze az univerzumot, nyerjünk ma is!
4. Most valahogy úgy érzem, hogy nincs ez a keret szétfingatva. Xavi szépen osztotta be a játékperceket, nyilván Laci sincs széthajtva, a fiatalok bírják, Jamali is pihent sokat, az van, ami a dán-meccs előtt is volt, hogy nincs mire spórolni, ki kell adni mindent, és meglátjuk, hogy ez mennyit ér ma.
5. Miután kerek tíz éve Németországban csodával határos módon megvertük a dánokat, a következő ellenfelünk Norvégia volt. Találjátok ki, hogy ki nyerte meg azt a meccset! Hát persze, hogy mi. Ez nem lehet véletlen, ezek jelek, amiket én márpedig észreveszek. Úgyhogy mindenki tartsa magát ehhez, és teljesítsük be a sorsunkat!
Srácok, csak a szívetek kell és a lelketek, tegyétek a pályára ezeket, és akkor nem lesz kérdés, hogy hova kerül a két pont. Élvezzétek azt, amit csináltok, mert ez az életetek, nincs veszítenivalótok, nincs félnivalótok, nincs okotok arra, hogy ne higgyetek magatokban! Elhittétek, hogy megverhetitek az olimpiai bajnokot, higgyétek el azt is, hogy ott a helyetek, ahol most vagytok. Vagy még feljebb. Ehhez most egy hatvanperces lépés kell.
Jobbak vagytok, hajrá magyarok!