Mindenki tudja, hogy nekem szülinapom van, hiszen minden egyes férfi világverseny alatt az van ugye kortól függően kisebb-nagyobb sikerrel, ezt a blogot pedig idestova a hatodik januárt átívelve vezetjük itt szintén több-kevesebb sikerrel, szóval hna. Kaptam én már francia-verést a szülinapomra, de az nem tavaly volt, tavaly éppen helyszín-váltás közbeni repcsit lekésős elveszésben tobzódtunk Varsóban, de ne kalandozzak így el. Oda akarok kilyukadni, hogy én úgy tudom, a szülinaposok _mindig kívánhatnak egyet. Na, akkor most kívánnék mára.
Ezt szeretném kérni, ami a videón van, az nem is lényeges pont annyira, hogy ekkora csoda legyen, és csak a véghajrában fordítsunk hatalmas hátrányból, nekem ezegyszer bőven elég, ha simán csak megverjük a dánokat. Úgy is jó, ha végig vezetünk, tényleg nem kell hozzá az a plusz eufória. Tegnap volt éppen tíz éve az a meccs, olyan csodás együtállás volna. Nem? Egyébként csoportot ugyan nyertünk ott azzal, de sokra nem mentünk vele a vébé további szakaszában, hiszen a kalkulált vereségek után az oroszoktól is kikaptunk egy utolsó másodperces góllal, így lőttek a pekingi olimpiánknak.
De mi ettől még bizony nyerhetünk ma. Vagyis ma is.
Nem kellenek a százalékok, nem kell a józan paraszti ész, most van az, hogy mindent fel kell pakolni egy lapra, és nekimenni a dánoknak. Nem érdekel, hogy nincs sok papírforma-borogatás eddig, majd most lesz. Kell legyen, mert a szokásos bravúrunk eddig kimaradt.
1. Először is muszáj elhinnünk, hogy lehet keresnivalónk, mert ehhez a melóhoz erre nagy szükség van. Talán gondolatban tudunk építeni a felkészülési meccsre, teljesen mindegy, hogy nem volt jelentősége, akkor is egy friss és nem rossz élmény az olimpiai bajnok ellen. Ezek a dánok nem verhetetlenek, ezt a réteget kicsit megkapargatta Katar és Bahrein is, viszont csak tökéletes játékkal foghatóak, máshogy nem. A tökéletes viszont egyáltalán nem lehetetlen, csak mondom. Nehéz, de nem példa nélküli, szóval gatyát fel! Az a németek elleni második félidő pont megteszi majd.
2. Tilos a padon felejteni a cserekapust, bárki is kezd, ha nem véd jól, muszáj lecserélni, azért vittünk két kapust erre a tornára, hogy legyen lehetőség belenyúlni a meccsbe, ha nem használjuk ki ezt a lehetőséget, az öngól, nem?
3. Úgy tűnik, Mikkelt fel lehet paprikázni, nem volna szar, ha ez nekünk is sikerülne, és ezzel kihúznánk a méregfogukat. Jó, nyilván ez nem a legsportszerűbb megoldás, de még mindig egy fokkal rendesebb tanács, mint ami a következő pontban lesz.
4. Tessék odahúzni Landin (vagy Green) aurájára a labdákat, Nándi is megkapta a tokoktól a fejére/fülére, na. Ez nem egy rendességi verseny, hanem a vébé egyenes kieséses szakasza, az a része a kapunak pedig egy kapusnak az egyik legnehezebben védhető terület, ez van.
5. Kaparni, küzdeni, csúszni-mászni, védekezni, tűpontosan lőni, okosan, taktikusan játszani, ennyi kell ma.
+1.És egyébként is így néz ki az örökmérleg. Jó, tétmeccsen van mit javítani, de összességében biztató, ez is csak azt bizonyítja, hogy nincs lehetetlen.
Hajrá magyarok!